A legutóbbi kis remekmű igazán lenyűgözött, hiszen a mézeskalácsra pipacsokat festett cukormázzal. Eszter a nagybecskereki színházban dolgozik, most bőven van ideje a kreativitást igénylő alkotásokra. Szerényen vallja, még nagyon sok mézeskalácsot kell készítenie, hogy tökéletesekre sikeredjenek.

— Aktívan két éve foglalkozom a mézeskalácsokkal, viszont előtte is jó néhány évig alkottam, de csak karácsonyra. Utána egy esküvőre készülődtünk, és a lányaimmal azon tanakodtunk, a menyasszonyt milyen egyedi ajándékkal lephetnénk meg, mely nem virág, mert rendszerint mindenki virágkompozíciót visz a szép családi eseményre. Nos, ekkor ötlöttük ki, hogy egy dekoratív kosárkába mézeskalácsból készítünk kompozíciót. A tizenkét szív szimbolizálta a tizenkét hónapot. A „mézesév” első szívecskéje volt a legnagyobb, majd egyre csak kisebbedett, az egészen apró szívecskékből pedig annyi volt, ahány éves a menyasszony. Ez mindenkinek nagyon tetszett — mesélte Eszter.

Innen indult az egész, utána már másmilyen kreációkat is kipróbált. Például egy kislánykának iskolába indulására kis mézeskalács ceruzákat készített, melyeket a lány szétosztott a barátai, osztálytársai között. Eszter születésnapra, házassági évfordulóra, nyugdíjba vonulásra is alkotott már, hiszen mézeskalácsból nemcsak karácsonykor, hanem bármelyik ünnepre is kialakítható szebbnél szebb ajándék. Abban is egyetértettünk, hogy ez a babramunka — kezdve a tészta gyúrásától és pihentetésétől egészen a díszítésig, természetesen a formázáson és a sütésen át — sok időt, türelmet, odafigyelést igényel.

— A díszítés külön mese, hiszen a cukormáz nem állhat sokáig, gyorsan el kell használni. Az sem mellékes, milyen szerszámokkal dolgozunk, hiszen ahhoz, hogy szép kis rózsákat, mintákat vigyünk a mézeskalácsra, jó munkaeszközök is szükségesek. A részletek kidolgozása időigényes, hiszen minden réteget külön kell rávinni, közben megszárítani, de aki szereti az ilyesmit, annak nem nehéz ez a sok aprólékos munka — állítja a riportalanyom.

Eszter elmondása szerint a gyakorlás meghozza a gyümölcsét, hiszen minél több munka van mögötte, annál nagyobb tudással bír, illetve annál könnyebben születik meg az alkotás, egyszerűsödik a munkamenet. 

A telefonos beszélgetésben a mézeskalácsos terveire is kitértünk. Az alkotásai ugyanis annyira szemet gyönyörködtetőek, hogy nyilván rendelései is vannak. A különféle elképzeléseket, kérelmeket pedig nem kis dolog mézeskalácsba önteni.

— Én ezzel szeretek foglalkozni, és most még időm is van rá. Úgy is mondhatnám: szeretem az időmet azzal tölteni, amit szeretek. Nagy terveim nincsenek a jövőt illetően, csak arra vágyom, hogy képezzem magam, és még jobbak, tökéletesebbek legyenek a munkáim. Igaz, egyébként is mindig arra törekszem, hogy amit elvégzek, az igényes legyen — hangsúlyozta a beszélgetés során Faragó Eszter.

Az alkotások magukért beszélnek, amiről a mellékelt fényképek is tanúskodnak. Lám, mire jó most ez a kis kényszerbezártság? Például arra is, hogy az emberek a hobbijukkal foglalkozzanak. További sok szép mézes-mázas ötletet, munkát kívánok!