Ha választ szeretnénk kapni a kérdésünkre, akkor világosan meg kell fogalmazni, mi az intelligencia és milyen elvárásokat támasztunk a mesterséges intelligencia iránt. Vajon a ,,gondolkodó gép' megalkotható-e, és ha gondolkodó, akkor már intelligens is? És ami cseppet sem mellékes: az emberi intelligencia meghatározása sem egyszerű feladat.
Félreértés ne essék: nem a sci-fi filmek robotembereire gondolunk. Nem a forma, hanem a tartalom a kérdés. Nyilván a mechanikailag jól modellezett és kivitelezhető gépi mozgások és most már akár a beszéd is csak kommunikációs, kapcsolatteremtési képességek, amelyek ugyan maguktól is működhetnek, de nem feltétlenül intelligensek.
Az utóbbi évtizedek számítástechnikai fejlődése újra felvetette a ,,gondolkodó' gép problémáját. A múlt század harmincas éveiben, amikor megvetették az alapjait a mai számítástechnikának, sok elméleti matematikus foglalkozott számelmélettel, főleg a kiszámíthatóság kérdésével. Laikus szemlélő talán olyan következtetésre juthat, hogy ha sikerülne képletesen szólva elég nagy komputert építeni, akkor a mennyiség magától meghozná a minőségi ugrást. Értsd: ha elég nagy számítógépet tudunk készíteni, akkor az intelligens is lesz - mintegy az evolúció által. Félretéve az erkölcsi és filozófiai kérdéseket, tisztán technikailag is téves egy ilyenfajta következtetés.
A Turing-teszt, avagy megismerhető-e a jövő?
Alan Turing angol matematikus 1936-ban kifejlesztett egy matematikai modellt, amelyet ma is Turing-gépnek neveznek. Ez az egyszerű modell reális mederbe terelte a mesterséges intelligencia kérdését. A múlt század elején az új matematikai elméletek és módszerek láttán sokakban feléledt a ,,gondolokodó gép' mítosza. Turing egy egyszerű tesztet javasolt. Egy ,,szerkezet'-et, amely egy szalagról tetszőleges jeleket tud leolvasni vagy oda visszaírni, azután mozgatni - léptetni - tudja egy lépéssel és csak mindig eggyel előre vagy hátra, és végül egy feldolgozó egységet, amely valamilyen algoritmus (eljárási szabály) szerint működteti az író-olvasó fejet és a szalagmozgatást. A ,,gép' lehet teljesen virtuális, de akár egy PC-vel is megvalósítható.
Mi az eszenciája a dolognak? A jeleket tartalmazó szalagnak van egy még ,,olvasatlan', ismeretlen része. Vajon a feldolgozó egység ugyanolyan ,,döntés'-t hozna, ha ismerné a végtelen szalag minden karakterét már előre, mint amelyet úgy hoz, hogy csak a pillanatnyilag ismert információt dolgozza fel? Ezt a kérdést egyesek úgy fogalmazzák meg, hogy eldönthető-e egy matematikai egyenletről előre, hogy van-e reális megoldása, mielőtt legalább egyszer megpróbálnánk megoldani? A válasz nagyon kézenfekvő: nem. A dolgok ilyen megközelítése ,,lehűtötte' azokat, akik gyors áttörésre számítottak a mesterséges intelligencia területén. A Turing-teszt persze filozófiai kérdéseket is felvet és többek között nem tudja kezelni az intuíciót sem mint jelenséget. Mégis a várakozásokkal ellentétben az történt, hogy a mai napig nem ismerünk olyan számítástechnikai eszközt vagy alkalmazott szoftvert, amely eleget tudna tenni a Turing-teszt követelményeinek.
Lehetséges-e akkor a mesterséges intelligencia kifejlesztése? A válasz attól függ, milyen elvárásaink vannak. Ezek két csoportba oszthatóak és a szakirodalom sokszor gyenge AI-ről és erős AI-ről beszél.(AI - angol rövidítése a mesterséges intelligenciának, Artifical Intelligence)
Mit is szeretnénk tulajdonképpen?
Az erős AI elméletének képviselői inkább az embert ,,gépiesítik' és az embert fogják fel mint gépet. Így kívánják modellezni az olyan emberi tulajdonságokat, mint a tudat vagy az öntudat és az empátiát, amiről úgyszólván azt tartják, hogy ,,működési' hiba. Ez a felfogás rengeteg vitának adhat jó táptalajt. Nagyon durva egyszerűsítéssel: az emberi intelligencia csak különleges esete az általános intelligenciának.
A gyenge AI már nem elméleti, hanem gyakorlati eredményeket is felsorakoztathat konkrét, de nagyon komplex problémák megoldásában és kezelésében. Itt nem olyan intelligenciát kérünk, amelynek van tudata vagy öntudata, inkább gyakorlati értékkel rendelkező programokról és eljárásokról van szó. Például:
vizuális intelligencia - alakfelismerés vagy vizuális információk feldolgozása Jó példa erre az ujjlenyomatot felismerő és összehasonlító rendszerek sokasága, amely nagyon is gyakorlatias.
- beszédintelligencia - a beszédértés és a beszéd generálás területe. Itt már jó eredményeket értek el a fejlesztőmérnökök.
- manipulatív intelligencia. Mozgató, működtető eszközök. Robotkarok, manipulátorok, mesterséges emberi végtagok - protézisek. Ezen a területen keletkeztek az első eredmények, de rengeteg fejlesztésre van még szükség.
- racionális intelligencia. Ide tartoznak az úgynevezett expert vagy szakértői rendszerek, amelyek egy-egy problémakörben összetett vizsgálatokat végeznek, s korlátozottan ugyan, de döntési képességeik vannak. Ilyen szakértői rendszereket alkalmaznak az orvosi diagnosztikában, a katonai és polgári repülésirányításban, a csúcstechnologiát alkalmazó termelési rendszerek minőség-ellenőrzésében. Ezeken a területeken az analízis mindig a gép dolga a döntéshozatal pedig megosztott és az ember-gép kapcsolat függvénye. Ha a problémának van determinisztikus megoldása - a bemenetek és kimenetek között mindig egyértelmű a kapcsolat -, akkor a gép önálló döntésekre alkalmas. Egyébként javaslatokat ad az embernek, aki választ és meghozza a döntést.
Milyen lehetőségeink vannak?
Az utóbbi időben megjelent egy mérsékelt és kiegyensúlyozott feltételrendszer a mesterséges intelligenciával kapcsolatban. A téma szakértői három alapfeltételt szabtak a gépi intelligencia mérésére és osztályozására.
- az a képesség, hogy tetszőleges szimbólumokat felismerjen és feldolgozzon
- az a képesség, hogy a külső világot egy ,,belső' modellel leképezze, szimulálja
- az a képesség, hogy az ismereteket célszerűen alkalmazza egy-egy konkrét helyzetben
Noha a feltételrendszer egyszerűnek látszik, mégis nagyon szigorú. Mind ez ideig egyetlen rendszer sem tudott tartósan eleget tenni minden feltételnek. Amikor a Deep Blue sakk-komputer méltó ellenfele lett az embernek, azt sokan tévesen a mesterséges intelligencia megszületéseként értelmezték. Továbbá kifejlesztettek olyan rendszereket, mint például az ELIZA vagy a AOliza, de ezek is megbuktak a Turing-teszten, és ami fontosabb: csak korlátozottan tudták modellezni, utánozni az emberi intelligenciát.
És talán épp itt van a kutya elásva, mert a mesterséges intelligenciát így vagy úgy általában az emberi intelligenciáról modellezik és ahhoz viszonyítják. Végül az sem mellékes, hogy az ember is megbukik a Turing-teszten - nem láthatunk a jövőbe. Ez azonban már nem technikai kérdés.
Mindent egybevetve: lehetséges-e a mesterséges intelligencia vagy sem? Ez ma már nem kérdés, bizonyos korlátoktól eltekintve lehetséges. Ám a gépek ,,tudatra' ébredése továbbra is sci-fi. A gond inkább az lehet, hogy maga az ember milyen módón használja fel a természetes intelligenciáját.