Az ősi szkíták elégették azokat, akiknek a jövendölései nem igazolódtak be. Ha ez a szokás ma is divatban volna, nagyon sok közgazdász végezné máglyán. De az is lehet, hogy kevésbé bátran fogalmaznának meg olyan felelőtlen jóslatokat, amilyeneket manapság sokszor olvashatunk.

Gyakran hangoztatják, hogy nagy valószínűséggel egy újabb, globális gazdasági válság küszöbén állunk. Ez nem hihetetlen, mert bizonyított, hogy a világgazdaságban rövid és hosszú távú ciklikus mozgások váltakoznak. Ha a legutóbbi, 2008. évi válság időpontjához viszonyítunk, akkor akár egy rövid távú ciklus felívelő szakaszának a végét azonosíthatnánk be, mely után most egyfajta lejtmenet következhetne. De ezek a ciklusok valójában csak hosszú időszak megfigyelésekor mutatkoznak meg. Nem mindig pontosak, de valahogyan illeszkednek.

Az ember racionális lény. Mégsem mindig a racionalitás szabályai szerint jár el. Az ember ugyanis nem csupán egyszerűen racionális vagy irracionális, nem érzelmei által vezérelt, szolidáris vagy önző. Nem mindig nyereségmaximalizáló vagy kapzsi, hanem mindegyik egyszerre. A döntési helyzettől sokban függ, hogy éppen melyik arcunkat vesszük elő. A neuro-közgazdaságtan, egy viszonylag fiatal tudományág valójában ezt vizsgálja.

Sok ember viselkedése összeadódik, és abból alakulnak ki a piaci trendek, valamint a politikai közhangulat is. Amikor az emberi viselkedést vizsgáljuk, akkor lényegében azt tanulmányozzuk, hogy milyen egyéni és azokból eredően milyen kollektív döntések születnek. Ezek hátterében mindig valamilyen adás-vétel, pontosabban fogalmazva, valamiféle csereügylet húzódik meg.

Az állatvilágban a viselkedés a puszta túlélést segíti elő, mert az evolúció ilyen irányban hatott. Egy állat nem töpreng a döntésein, és a következményeken sem gondolkodik. Csupán az azonnali hatásokat mérlegeli, az ezután következő lépést már nem tudja megtervezni. Genetikailag eleve úgy van „beprogramozva”, hogy követi az evolúció során már eddig is sikeresnek bizonyult stratégiákat, még abban az esetben is, ha a megváltozott körülmények között éppen ez okozza a vesztét. Az ilyen berögződött mintákat ösztönösen követi, nem pedig valamiféle tudományosan megalapozott vizsgálati eredmények, felfedezések alapján.

Az embert — a többi közt — az tette emberré, hogy a rövid távú esélyek mérlegelése mellett képes belegondolni a jövőbeli események valószínűségébe. Előbb felismerjük a helyzetet, majd a döntéshozatal előtt mérlegeljük a lehetséges változatokat, aztán az egyes lehetőségek kimenetelét is megfontoljuk, eltérő hasznosságokat társítva hozzájuk. Végül a vélt hasznosság maximalizálása alapján meghozzuk a döntést.

A közgazdaságtan és a pszichológia tudományának találkozásából, illetve interaktív kapcsolatából született meg a gazdaságpszichológia mint egy multidiszciplináris szemléleti mód. Az alig egy évszázados múltja ellenére jelentős eredményeket produkált a gazdasági élet különféle területein. Kialakulása a XX. század elejére tehető, amikor felgyorsult a technikai fejlődés, elterjedt a tömegtermelés. A pszichológiai szabályszerűségek a gazdasági élet szinte minden területén éreztetik hatásukat. Ha eléggé tágra nyitjuk a szemünket, nem is olyan nehéz felismerni őket.