,,Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, hogy melegednének az emberek' - írta József Attila Tél című versében. Igaz, ő a szegényekre, az elesettekre is gondolt, amikor a tűz melegét kívánta szétosztani. Nem úgy, mint ahogy manapság szokás...
Aki közel van a tűzhöz, az melegedhetik. Ez az örök igazság, ez a puszta tény azonban már - persze átvitt értelemben - a politikusok kiváltságává lett. És most egy jókora tüzet rakott a Demokrata Párt, pontosabban dr. Oliver Dulić köztársasági környezetvédelmi miniszter, aki 60 millió dináros vissza nem térítendő támogatást hagyott jóvá a szabadkai Azohem műtrágyagyártó és -forgalmazó magánüzem átköltöztetésére.
A tűz nagy lánggal ég, körülötte a DP szekértolói melegedhetnek. Mindegyiknek jut a megnyugtató ,,meleg”-ből, és tenyerüket dörzsölve remélhetnek némi kis pecsenyét is, amit majd a lángoknál sütögethetnek...
Vannak, akik azt állítják, hogy az Azohem részben a nagy múltú Zorka vegyiművek titkon ,,átmentett' vagyonából lett. Akárcsak a Nitrogénművek, ahová most Makkhetesről az Azohem átköltözik. 60 millió dinárból ezt meg is teheti. Ezenfelül az állam egy olyan kedvezményes hitelt hagyott jóvá a vállalatnak, mellyel zökkenőmentesen megkezdheti termelését a csantavéri út melletti telephelyen. Kérdezem én: vajon melyik magánvállalat büszkélkedhet még azzal, hogy a kormánytól ilyen jelentős pénzt kapott csupán költözködésre? És egyáltalán miért lett ez most ilyen fontos? Ősszel még azt nyilatkozta az Azohem igazgatója, hogy alaptalan a környéken élők panasza, az üzem nem szennyezi sem a levegőt, sem a talajt, a létesítményben már csak az áru csomagolása folyik. Magyarán: szinte semmi nincs már a makkhetesi út mellett levő Azohemben, csak néhány csomagolásra alkalmas gépsor. Ebből arra következtethetünk, hogy a 60 millió dinárból csupán a gépek elszállítására kell költeni, a talaj méregtelenítésére pedig nem, hiszen nincs szükség rá, mivelhogy nem történt környezetszennyezés...
Mennyi pénz húzná ki a bajból? - kérdeztük olvasóinktól.
NAGY ABONYI Lajos nagybecskereki teherautó-sofőr:
- Ha valaki havi 150 ezer dinárt adna, az bizony kihúzna a bajból. Számításaim szerint ugyanis egy négytagú családnak legalább ennyire lenne szüksége ahhoz, hogy gondtalanul élhessen. Persze, jól tudom, hogy vannak, akik ennél sokkal több pénzből gazdálkodnak havonta, de ennyivel is megelégednék. Visszaadnám a kölcsönkért pénzt, azután meg okosan beosztanám a havi 150 ezret. Én már megtanultam, hogyan kell beosztani, hogy jusson a legszükségesebbre, mert luxuscikkekre, nyaralásra nem telik belőle. A havi 150 ezerből üdülni még eljuthatnánk minden évben, és nem lennének kifizetetlen számláink.
PAPP Zoltán szabadkai villanyszerelő:
- A lottó főnyereménye - akármennyi legyen is - kihúzna a bajból egy életre. Ha mondjuk nyernék 1 millió eurót, akkor a felét elkölteném, a másik felét viszont bankszámlára tenném, és csak a kamatból élnék, mégpedig nagylábon. Még így is több ezer dinár jutna naponta, és azt arra költeném, amire csak akarom. Egy csapásra gazdag ember lennék, és nem kellene azon idegeskednem, hogy miből veszek tüzelőt, télikabátot a gyerekeknek, vagy hogy kikapcsolják-e a villanyáramot a tartozásom miatt.
BOSNYÁK Krisztián palicsi munkanélküli:
- A jelenlegi szorongatott helyzetemen 5000 euró is segítene. Ennyivel tartozom még a banknak, és ha kapnék valakitől ennyit, azonnal törleszthetném az adósságomat. Amikor hat évvel ezelőtt felvettem a készpénzhitelt, az az akkori anyagi gondjaimra megoldást jelentett. Most viszont a kölcsön törlesztése jelent számomra problémát. Időközben ugyanis munka nélkül maradtam, hiába kilincselek, sehol sem alkalmaznak. A kölcsön havi részletére azonban minden hónapban kötelezően elő kell teremtenem a pénzt, különben a bank elveszi a szüleim házát. Alkalmi munkákat vállalok, és még szerencse, hogy a szüleimmel élek, így legalább albérletre nem kell költenem. Persze tudom: nincs rendjén, hogy harmincévesen még mindig nem önállósodtam, de egyelőre nincs rá lehetőségem. Sajnos én is ahhoz a korosztályhoz tartozom, amelyet éppen a családalapítás, a függetlenné válás lehetőségétől fosztottak meg. Kellő anyagi háttér nélkül ugyanis nem lehet családot alapítani.
SISKA Anna bajmoki nyugdíjas:
- Nyolcezer dollárom maradt azon a devizaszámlán, amelyet a drága Dafina eltulajdonított. Már lemondtam róla, hiszen próbáltam jogi úton visszaszerezni, sikertelenül. Ez az összeg most nagyon jól jönne, hiszen a havi húszezer dináros nyugdíjamból csak nagy nehézségek árán tudunk megélni a férjemmel. Neki nincs nyugdíja, mert földművesként élte le az életét. A földeket azóta már eladtuk, az értük kapott pénzt szétosztottuk a gyermekeink között. Azóta csak az én nyugdíjam maradt, abból szorítjuk ki a legszükségesebbekre, és takarékoskodunk mindennel, amivel csak lehet. Ej, ha megkaphatnám az elveszett pénzemet! Kifizetném a gázszámlánkat, építtetnék egy új kéményt, és szilárd tüzelővel fűtenék ezentúl. A legtöbb pénzt ugyanis a földgáz emészti fel.
VIDA Attila topolyai élelmiszer-ipari technikus:
- A miniszterelnökünk egyhavi jövedelme kihúzna a bajból. Nem tudom, mennyit keres, de abban biztos vagyok, hogy sokkal többet, mint amennyiből a családommal élünk. Ha megkaphatnám az ő fizetését, egy csapásra megoldódnának a gondjaim. Persze, jó lenne egy jobban fizető álláshoz is jutni, de az szinte lehetetlen a jelenlegi helyzetben. Mégis derűlátó vagyok, és bízom benne, hogy rövidesen jobbra fordul a sorsunk.