home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Menekülők vasútállomása
Tóth Lívia
2022.03.31.
LXXVII. évf. 13. szám
Menekülők vasútállomása

Amióta február 24-én Oroszország megtámadta Ukrajnát, a menekültek hatalmas tömege indult el a szomszédos országok, közöttük Magyarország felé. A becslések szerint 10 millió ember hagyta el a lakóhelyét, ebből 3,5 millió külföldre távozott, a többiek Ukrajna nyugodtabb területein — a magyarok által lakott Kárpátalján is — várják a béke beköszöntését.

A múlt héten a magyarországi Záhonyban, a vasútállomáson jártunk, ahol az önkormányzat, a civil szervezetek, a szeretetszolgálatok önkéntesei fogadják, látják el étellel-itallal, útbaigazítással a vonaton érkezőket.


Fotók: Szalai Attila

— A mai napig mintegy százezer menekült jött Záhonyon keresztül —nyilatkozta lapunknak Helmeczi László, Záhony város polgármestere, akit az állomás előtt felállított hatalmas, fehér sátorban találtunk meg. (Az általa említett szám azóta már sajnos bizonyára jócskán megnövekedett.) — Itt két határátlépési pont van, egy közúti átkelő, ahol csak a gépkocsis forgalom engedélyezett, és egy vasúti átkelő, Csap és Záhony között ugyanis kilenc pár vonat közlekedik naponta. Az ideérkezők nagyobb része azonnal továbbutazik, körülbelül 200-250 ember az, aki egy éjszakát tölt el nálunk. A helyzetre elsőként az önkormányzatunk reagált a záhonyi civil szervezetekkel együtt. Amikor kitört a háború, és megindult a menekülők áradata, azonnal intézkedtünk. Létrehoztunk egy 200 férőhelyes szállást a művelődési házban, viszont ott nem volt fürdési lehetőség, ezért néhány nap múlva átköltöztettük a menedéket a középiskola tornatermébe. Mi itt a vasútállomáson mindenkit fogadunk, aki a vonatról leszáll, élelmet, ivóvizet, üdítőt adunk, és aki nem tud vagy nem akar továbbmenni, azokat egy kisbusszal átvisszük a szálláshelyre. Az első napokban, amikor még lehetett, nagyon sok férfi jött, majd elindultak a családok is, de a hadiállapot kihirdetése után a hadköteles férfiakat már nem engedik át a határon. Aztán kimenekítették a külföldi diákokat, rengeteg nigériai, pakisztáni, bangladesi fiatal tanult ugyanis Ukrajnában. Ahogy telt az idő, változott az utasok összetétele, most már Ukrajna belső részéből, ahol súlyos harci események zajlanak, inkább nők és gyerekek jönnek, közöttük is nagyon sok kisgyermek. Létrehoztunk egy babaszobát, van védőnőszolgálatunk, orvosi ellátásunk, próbálunk minden korosztályra odafigyelni — hallottuk a polgármestertől.


Helmeczi László

A vasútállomás várótermében kialakított babaszobában Legény Józsefné védőnővel beszélgettünk. Elmondta, a környék védőnői teljesítenek itt szolgálatot, akik ugyan az önkormányzat alkalmazottai, de mindannyian önkéntesek. Az önkéntesség tényét egyébként valamennyi megszólaltatott hangsúlyozta. 

— Van tápszerünk, bébiételünk, cumisüveg, cumi, minden, ami szükséges. Az anyukák bejöhetnek ide, megetethetik, megszoptathatják, tisztába tehetik a kicsiket. Úti csomagot is készítünk nekik, akinek pelenkára, popsikrémre, popsitörlőre van szüksége, tőlünk kaphat, de ruhákat is kérhetnek. Ha valakiért kocsival jön a rokonság, gyereküléssel segítünk. Ez mind adomány, amit a polcokon látnak. Kívül található a jól felszerelt játszósarkunk, ahol a gyerekek eltölthetik a várakozási időt. Sokat rajzolnak, a kis alkotásaikat ki is rakjuk, bizonyára önök is lefényképezték. 

Nem sokkal a megérkezésünk előtt, 11 óra körül jött meg az aznapi első vonat azok közül, amelyek az Ukrajna egyik legfontosabb nemzetközi vasúti csomópontjának számító Csap és Záhony között közlekednek. Napközben két-három vonat érkezik, de hogy mikor, az teljességgel kiszámíthatatlan, hiszen a menetrendet nem tudják betartani.

A Hit Gyülekezete Szeretetszolgálata a háború kezdete óta próbál segíteni a menekülteknek, harapnivalóval, innivalóval, gyümölccsel várva őket. A szeretetszolgálat emberei csak napközben vannak a helyszínen, reggel 9 és délután 5 óra között, amikor általában befut az utolsó nappali vonat. Az elmúlt hetekben sok önkéntesük volt, a gyülekezet tagjai váltják egymást a sátorukban.    

A Magyar Református Szeretetszolgálat is a záhonyi vasútállomáson tevékenykedik, Eszenyi Tibor helyi koordinátor az első naptól, február 24-étől jelen van, kezdetben önkéntes tolmácsként segített, majd az MRSZ alkalmazottja lett.

— Adományokból dolgozunk, most főleg Németországból kapunk szállítmányokat, valamint Olaszországból, Svájcból, Hollandiából, Angliából. Azt osztjuk ki, ami a felajánlások részeként érkezik, tehát élelmiszert, higiéniai eszközöket, pelenkát, illetve információkkal segítjük a menekülőket. Kezdetben nagyon sokan érkeztek, most csökkenést tapasztalunk. Az első héten olyan vonat is befutott, amelyen mintegy ezren utaztak. Nálunk műszakonként két koordinátor teljesít 12 órás szolgálatot, éjjel-nappal itt vagyunk, az önkénteseink pedig az ország minden pontjáról jelentkeznek. Most már szerencsére egyre több tolmácsunk van, orosz is, ukrán is, ők segítik a munkát a pénztáraknál. Az ide érkezők többsége megy tovább Budapestre, különvonatok indulnak, a jegyért természetesen nem kell fizetni, ezt a költséget a magyar állam állja. A mi szeretetszolgálatunk eddig nem foglalkozott menekültválsággal, főként a rászoruló családokra fókuszáltunk, ennek a krízishelyzetnek a kezelését nekünk is tanulnunk kell.

Záhonytól 27,5 kilométerre, a határ túloldalán található Ungvár. Az ottani helyzetről kollégánkat, Dunda Györgyöt, a Kárpáti Igaz Szó lapigazgatóját kérdeztük, aki azt mondta, ő maradáspárti. Nem szeretné elhagyni a szülőhelyét, de nem is ítéli el azokat, akik a Kárpátalján uralkodó kilátástalanság és létbizonytalanság miatt a távozás mellett döntöttek.

— 20 000 és 40 000 közé tehető azoknak a magyaroknak a száma, akik elmentek. Úgy indultak, hogy visszajönnek, de mivel most már egy elhúzódó háborúról beszélünk, félő, egyre kisebb lesz azoknak a száma, akik valóban visszatérnek. Kárpátalján nagyon nyomasztó most a légkör. A háborús cselekmények minket nem értek el ugyan, és reméljük, ez így is marad, de légiriadók vannak, ma is volt egy Ungváron, ilyenkor a gyerekek, idősek lerohannak a pincékbe, óvóhelyekre. Az 1 millió lakosú megyében több mint 200 000 menekült van, ebből Ungváron 30 000, akiket az óvodákban, iskolákban — egy hosszabb szünet után március 21-étől ismét online oktatás folyik —, művelődési házakban, színházakban helyeztek el, vagyis minden olyan létesítményben, ahol akad egy nagyobb terem a matracoknak. Ők egy táskával jöttek a nagy semmibe, és többnyire nincs hova visszamenniük, mert fél Ukrajna romokban hever. Már most több mint húsz kárpátaljai áldozatról tudunk, a legelső magyar nemzetiségű volt, ami hozzánk is közelebb hozta a háborút. Kárpátalján az árak 30-40 százalékkal emelkedtek, viszonylag stabil az ellátás, ha nincs is nagy választék, de minden kapható, emellett van áram, gáz, víz, telefon, ami nem mondható el Ukrajna azon részeiről, ahol a háború dúl. Nálunk is hatalmas az összefogás, nemzetiségtől függetlenül mindenki abban segít, amiben tud.


Videó: Szabó Attila


Videó: Szabó Attila

Képgaléria
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..