Ricz Dencs Tünde táborvezető, mentálhigiénés szakember és meseterapeuta elmondta, az idén túljelentkezés történt, és így 29 résztvevővel működött az ötnapos tábor, ahol négy felnőtt és két tündérsegéd, vagyis középiskolás fiatal foglalkozott a táborlakókkal.

— Az idén egész Vajdaságot lefedtük, hiszen nemcsak a környékbeli településekről, hanem a Tisza mentéről, Nyugat-Bácskából, sőt, Magyarországról is érkezett hozzánk fiatal. Ezúttal már sátortáborként működtünk, mivel a tavalyi visszajelzések alapján igény van arra, hogy a nap végén is együtt maradjunk, és másnap közösen induljon a reggel, ezért minden résztvevőnk sátorban aludt egy másik háznál, és lovas kocsival, illetve traktorral hoztuk őket a tábor helyszínére. Mivel ottalvós tábor volt, úgy állítottuk össze a programot, hogy reggel 8-tól este 10-ig tartson. Délelőttönként műhelyfoglalkozások folytak, melyeket Hulló Zsófia, Béres Szinita, Mezei Sára Csenge, Raffai Telečki Ágnes és jómagam tartottunk. A műhelyfoglalkozások határozták meg a nap további témáját, hogy mi lesz majd a középpontban, és mivel 13-tól 17 óráig használhatnak mobiltelefont a kamaszok, a témához kapcsolódó fotót kellett csinálni. A kézműves-foglalkozások során használati tárgyakat készítettek, esténként pedig közös filmezés, társasjátékozás és tábortűz zárta a napot — tudtuk meg a táborvezetőtől, aki kiemelte, olyan, a kamaszokat érintő témákkal foglalkoztak, mint a szenvedély, az előítéletek, a szomorúság, a düh és annak kezelése, ezáltal pedig mélységeket és magasságokat is érintettek az öt nap alatt.

Mezei Sára Csenge műhelyfoglalkozása

A tábor egyik foglalkozásvezetője Mezei Sára Csenge volt, aki maga is kamasz, így ő áll korban legközelebb a tizenévesekhez, és talán éppen ezért gyorsan megtalálták a közös hangot.

— A háromórás foglalkozás témája a szabadság és a repülés volt. Asszociációs játékokkal és beszélgetéssel próbáltuk megfejteni, hogy kinek mit jelentenek ezek a fogalmak, illetve nem tudom megkerülni a művészetet sem, ezért drámapedagógiai elemekkel és helyzetgyakorlatokkal is dolgoztunk. Azért is fontos erről beszélni, mert úgy látom, hogy nagyon szorongó és frusztrált ez a generáció, mely a táborban is részt vett, és ebben sajnos nagy szerepe van az iskolarendszernek is. Szerintem kiskamasznak lenni az egyik legnehezebb dolog a világon, és ezt nem könnyíti meg a közösségi média sem, mely nincs jó hatással erre a generációra, nagymértékben befolyásolja a világlátását és az énképét — mondta el a Palicsi Színjátszó Grund aktív tagja.

A tizenhárom éves, szabadkai Gábor Krisztián rendszeres visszatérője a tábornak.

— Nagyon szeretek ide járni, minden évben várom, itt soha nem unatkozunk. A kézműves-foglalkozások kötik le legjobban a figyelmem, az idén különösen örültem annak, hogy bőr karkötőt készíthettünk magunknak. Elég nehéz folyamat volt, de sikerült. Nagyon jó érzés itt lenni a szabadban, gyönyörű ez a helyszín, nagy álmom, hogy egyszer legyen egy saját farmom. Amikor elkaptuk a telefont, akkor hazaszóltam a szüleimnek, de egyébként az sem hiányzott, inkább játszottunk, és sokat beszélgettünk a többiekkel.

A Kamasztanyának az idén több fiú résztvevője volt, mint lány, de ottjártunkkor egyértelműen látszódott, hogy mindenki jól érezte magát, és szívesen maradtak volna még néhány napot, csak ők, a kamaszok.