A XIX. század végén épült magyarkanizsai Vigadót írja le a korízlésnek megfelelően romantikus megfogalmazású, amolyan elvarázsoltkastély-szerű külsejű épületnek Vázsonyi Csilla A magyarkanizsai Népkert és Vigadó. Egy kisvárosi közpark társadalmi szerepe (1850—1950) című munkájában, mely a Forum kiadásában jelent meg 2017-ben. Klamár Zoltán Örökségünk — magyarkanizsai képeskönyv című művében így fogalmaz Magyarkanizsa e különleges varázsú épületéről: Sok, egymástól különálló építészeti elemből áll: földszinti ablakai a gótikát idézik, a torony fachwerkje németalföldi és angliai sajátosság, a bejárat feletti terasz a Monarchia fürdővárosainak hangulatát idézi… A terem belső magasságát kihasználva galériát alakítottak ki, melyet karcsú öntöttvas oszlopok tartanak. A Vigadó a kezdet kezdetén táncmulatságoknak, báloknak adott helyet, majd népszerű vendéglő lett, de mindez csak azután, hogy a gyógyfürdőt üzemeltető részvénytársaság átvette, és konyhával, italpulttal bővítette. Akkortól csodakút fürdő-vendéglőként emlegették az egyébként teljesen felújított épületet. Sajnos az utóbbi évtizedek a bontás jegyében zajlottak. Először a Vigadó felső erkélyét szedték szét, mert életveszélyessé vált. Később a nagy terasz tetőszerkezetét és tartóoszlopait bontották el ugyanazon okból.

Most is serényen dolgoznak a munkások a Vigadó körül, ám ezúttal nem bontanak, hanem felújítanak. Először a terasz kapja vissza régi fényét-küllemét. A jelenlegi beruházás a művelődési minisztérium társfinanszírozásával valósul meg, a Vigadó felújítására vonatkozó első nyertes pályázatból, melyet a Városok a fókuszban programcsoportban nyert meg az önkormányzat — ez már a negyedik sikeres pályázat ennél a minisztériumnál —, összesen mintegy 13 350 000 dinárból, melyhez az önkormányzat adja az önrészt.

— Lépésekben haladunk, mert műemlék épület esetében a felújítás összege hatalmas. A műemlékvédelem megköveteli az épület — annak a minősége, színei, anyaghasználata — eredeti vagy nagyon hasonlóra való visszaállítását — nyilatkozta Fejsztámer Róbert polgármester. — Örülök annak, hogy meg tudtuk győzni a minisztériumot, hogy partner legyen ebben a történetben. Nekünk mint önkormányzatnak meg kell mutatnunk, hogy képesek vagyunk teljesíteni minden feltételt a minisztériumtól kapott pénzek felhasználása kapcsán, bebizonyítva, hogy komolyan gondoljuk, hozzátesszük a munkát, az önrészt meg az akaratot is. Ezért indult el a Vigadó teljes teraszának a felújítása, mely után megfelel majd minden európai uniós követelménynek — például a mozgássérültek hozzáférhetősége vagy akár a tűzvédelmi előírások szempontjából, melyek száz évvel ezelőtt nem azon a szinten voltak, mint most. Mindezzel megalapozzuk a Vigadó felújítási folyamatát, valamint az együttműködést a minisztériummal. Nagyon nehéz a köztársasági választás előtt bármit is biztosra mondani, de a szerződéskötés és a miniszter asszony látogatása alkalmával is elhangzott, ha belekezdenek egy közös együttműködésbe, projektumba, akkor azt végigviszik. Ugyanez történt — ebben jó tapasztalatunk van a minisztériummal — a Cnesa esetében is, három évig finanszírozták azokat a projektumokat, amelyek a külső szigeteléstől egészen a belső utolsó csavarig és hangszóróig mindent felöleltek. Tehát arra számítunk, hogy a minisztérium a tervezet mögé áll, és folyamatos társfinanszírozással támogatja. Tudni kell, hogy a minisztérium nagyon ritkán ad 10-12-15 millió dináros egyszeri támogatást, a Vigadónak pedig már a régi tervdokumentáció alapján is a felújítási összege elérte a 80 millió dinárt. Egyelőre nem tudjuk, hogy az új tervdokumentációnál mekkora lesz ez az összeg, ám biztos vagyok abban, hogy nem lesz kisebb. Kidolgozása folyamatban van a műemlékvédelmi intézet feltételeivel összhangban, és mire megjelenik a minisztérium új pályázata, addigra a teljesen megújított tervdokumentációval és költségvetéssel készen fogunk állni. Az előttünk lévő három-négy év arra is elegendő lesz, hogy részleteiben végiggondoljuk, milyen tartalommal tudjuk megtölteni. Az értékmegőrzés — kiállítás, múzeum — és a kávézó irányában gondolkodunk, nem pedig vendéglátóhelyben és lakodalmas teremben, mint ami eredetileg is volt a Vigadó, hiszen száz év után egy teljesen más helyet foglal el a községi infrastruktúrában, illetve a város idegenforgalmi kínálatában. Meggyőződésem, hogy néhány év múlva, mire a teljes épületet felújítjuk, a helyiek megelégedésére is válik, emellett pedig valóban egy olyan turisztikai értéket fog képviselni, amely fenntartja magát, és nem az önkormányzati költségvetésre teszünk rá még egy intézetet, épületet.

Magyarkanizsa területén két műemlék található: a pravoszláv templom és a Vigadó. Ez utóbbit 1997-ben nyilvánították védetté egy kormányhatározattal — nyilatkozta Szűcs Balázs, a Szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet igazgatója. Kiemelte, hogy azóta az épület állaga tovább romlott, az enyészeté lett, semmi sem emlékeztet a Vigadó egykori fényére és pompájára.

— Odafigyelve, egy jól megtervezett felújítással vissza lehetne állítani az eredeti formába. Az együttműködésünk Magyarkanizsával kiváló, a terasz felújítása előtt is bejártuk a terepet, meghatároztuk, hogy mennyire „jöhet ki” a terasz a bejáratnál, milyen széles legyen, a természetvédelmi szakemberekkel is konzultáltunk, hiszen közös cél, hogy minél több fát megőrizzünk, nem kivágva a platánokat, melyek ezt a gyönyörű épületet körülveszik. Maga az épület felújítása előtt is meghatározzuk a műemlékvédelmi feltételeket, és folyamatos terepi felügyeletet nyújtunk. A park ékkövének számító Vigadó épületét Csuka Sándor építészmérnök, városépítész tervezte 1893-ban, és a kor építkezési szokásainak megfelelően nagyon gyorsan, már a rá következő évben elkészült a téglalap alapú objektum egy mesterséges töltésre, melynek köszönhetően egy kissé kiemelkedik környezetéből. Két oldalra kilépő fatornáca volt, egy központi elhelyezésű, a teraszról jól megközelíthető táncterme, és helyet kaptak benne a kor szórakozóhelyeinek dukáló helyiségek. Ekkorra alakult ki egy olyan polgári réteg a városokban, amely megengedhette magának a pihenést, a szórakozást, az üdülést.

Mindketten egyetértenek abban, hogy fel kell mérni, Magyarkanizsa község területén — így a hozzá tartozó településeken is — mely épületek műemlékvédelméről érdemes dönteni, és abban is, hogy az egyik legnehezebb feladat az egykori patinás épületeket új, a XXI. század igényeinek megfelelő tartalommal feltölteni.