— Alapítványunk szervezte meg 2009-ben egy kis moldvai csángó faluban, Lábnyikon az első olyan magyar nyelvű misét, amelyet egy magyar főpap, Cserháti Ferenc püspök Petru Gherghel iasi megyés püspökkel közösen celebrált. Rendszeresen hirdetünk oktatással, kultúrával és műemlékvédelemmel kapcsolatos konferenciákat, szimpóziumokat és továbbképzéseket, valamint könyveket adunk ki a határon túli magyarsággal kapcsolatos legváltozatosabb témakörökben. Az alapítvány kétségkívül legjelentősebb tevékenysége a határunkon túli magyar vonatkozású épített örökség kutatása, dokumentálása és felújítása. Ezt a feladatot kormányzati megbízás alapján 1999 óta vállaltuk fel. Az elmúlt tizenöt évben több mint háromszáz műemléken végeztünk kutatási, restaurálási munkálatokat, és mintegy harminc műemlék teljes körű felújítására került sor.

* Az alapítvány Kárpát-medencei örökségvédő programja mely délvidéki objektumokat foglalja magában?

— Alapítványunk vajdasági munkájának kibontakozását jelentősen megnehezítette a délszláv háború, illetve az azt követő bizonytalan helyzet. Ezért csak kevés helyen tudtunk felújításokat végezni. A csókai, a bajsai és a pacséri római katolikus templomon dolgoztunk, jelenleg pedig a pacséri református templom felújítását támogatjuk.

* Hogyan fogadta a vajdasági, bánáti esetleges templombontásra vonatkozó híreket?

— A templombontással kapcsolatos határozat engem is megdöbbentett. Azt is el kell mondani, hogy a gond egyáltalán nem ismeretlen számunkra. A Kárpát-medencében általános jelenség a magyarság szórványosodása, a magyar közösségek elöregedése és kihalása. A környező országok kormánya nem fordít figyelmet a gyülekezet nélkül maradt műemléktemplomok gondozására, mely meghaladja az egyházak erejét. Így az esetek többségében a püspökségek tehetetlenül szemlélik a magyarság valamikori jelenlétének mementójaként fennmaradt értékes épületek — gyakran akár Árpád-kori templomok — pusztulását. Ezért rendkívül fontosnak tartom, hogy erre a területre anyaországi figyelem és pénzforrás jusson.

* Ön is tagja volt annak a küldöttségnek, amely meglátogatta a németcsernyei (szerbcsernyei), a módosi és a párdányi templomot. Mit tapasztalt a helyszíneken, és milyen eredménnyel végződött ez az utazás?

— Az augusztusi helyszíni bejárás tapasztalatai a vártnál sokkal jobbak voltak. Első helyen szeretném kiemelni, hogy ezek a templomok a jelen lévő építész kolléga véleménye szerint nincsenek katasztrofális állapotban, megmentésükhöz nincs szükség irreálisan nagy összegre. Különösen örömteli volt, hogy a szerbcsernyei templomban néhány elkötelezett hívővel és nagyon aktív pappal (Király Tibor atyával) találkozhattunk. Az is megnyugtató volt, hogy a falu szerb közössége is szeretné megmenteni az épületet, tehát úgy látom, hogy a helyiek részéről minden tekintetben megvan a szükséges fogadókészség. Annak is nagyon örültünk, hogy a Nagybecskereki Püspökség is nyitott e kérdésre. Német László püspök úrral személyesen is tárgyaltunk a templomok megmentésének lehetőségéről.

* Olvashattuk, hogy a Teleki László Alapítvány munkatársai még az idén felmérik mindhárom templom állapotát, majd megkezdődhetnek az állagmegóvási munkálatok. Erre mikor kerülhet sor, és milyen forrásból pénzelhető a projektum?

— A helyieknek és a püspök úrnak megígértük, hogy felmérjük a templomok állapotát, ezzel pedig egyértelmű képet fogunk kapni a helyreállításhoz szükséges forrásigényről. Az építészeti felmérés a szerbcsernyei és a párdányi templomok esetében megtörtént, terveink szerint október elejéig elvégezzük a statikai és a faanyagvédelmi vizsgálatokat is. A munkálatokat a Teleki László Alapítvány finanszírozta, az állagmegóvási és a helyreállítási munkák elvégzéséhez azonban kormányzati forrásokra lesz szükségünk.