Juhász Zoltán, Weiss Rudolf, Csipak Károly

Juhász Zoltán újságíró, a Vajdasági RTV riportere:

— Aleksandar Vučić és kormánya (ha lehet egyáltalán ilyesmiről beszélni) issza majd meg a levét a mostani reformoknak. Igaz, Zorana Mihajlović, a kormány alelnöke arról beszél, hogy az új munkatörvény különbséget tesz majd a dolgozni akarók, azaz az értékes munkások és a semmirekellők között. Ennek a mondatnak csak abban az esetben lesz hitele, ha a kormány és az állami szervek saját portájukon kezdenek sepregetni, és ott alkalmazzák elsőként a módosításokat. Bíztatóak Mihajlović asszonynak ama szavai is, melyek szerint a törvény megteremti majd a feltételeket mind a munkások, mind a munkaadók érdekeinek megvédésére, és hogy Szerbiában ezentúl rugalmasabb lesz a foglalkoztatás. A baj azonban az, hogy nem látom, milyen módon válik ez valóra. Talán egyetlen dolog tetszik a szóban forgó törvénytervezetben: hogy alkalmazásával azok maradhatnak munka nélkül, akik nem akarnak dolgozni, akik nem elég szorgalmasak — ilyenekből pedig az állami intézményekben, a közvállalatokban, a közszférában van a legtöbb. Olyan helyeken, ahol az alkalmazott bemegy egy kávéra, és egy óra múlva már el is tűnik valahová. Szerintem ebben kell változást hoznia a jogszabálynak. Végre láthatóvá válik a munkaerőpiacon uralkodó kereslet, illetve kínálat. Azoknak az embereknek, akik értékesek, akiknek kellő tapasztalatuk van, ezentúl könnyebben kellene munkát kapniuk. Van azonban az egész történetnek egy másik oldala is: vajon továbbra is annak leszünk tanúi, hogy az emberek politikai alapon és hovatartozás szerint helyezik el a retyerutyájukat a jó egzisztenciát garantáló munkahelyeken? Nyugalomra szerintem egyáltalán nincs okunk: ez az ország nagyon közel áll az államcsődhöz, a szakszervezet mozgolódik, és ha egységes lesz, valamint sikerül kritikus tömeget megmozgatnia, akár a görög forgatókönyv is megvalósulhat Szerbiában. És akkor még nem beszéltünk a nyugdíjtörvény-tervezetről, sőt a köztársasági parlamentben egyelőre a nyugdíjak csökkentéséről sem tárgyalnak. Ez talán kicsit sok egyszerre a kormánynak, az egyszerű földi halandónak pedig valódi sokk.

Weiss Rudolf szabadkai történelemtanár, a Német Népi Szövetség elnöke:

— Az új törvény néhány pontban jobb, mint a régi, de bizonyos részei rosszabb helyzetbe hozzák a munkavállalókat. Ami biztos: a fizetés csökkenni fog, különösen a közszférában. Nehéz tél vár ránk. Vannak bizonyos vészjelek, amelyek utalnak rá, mivel számolhatunk: a gépjármű-biztosítást például szemrebbenés nélkül 40%-kal megdrágították. Ha ilyen nagyságrendű áremelés lesz, és miután az új törvény értelmében biztosan bekövetkezik a fizetés- és később a nyugdíjcsökkentés is, valódi szociális katasztrófa zúdul az országra.

Azt viszont jónak tartom az új törvényben, hogy a határozott időre szóló alkalmazás idejét tizenkettőről huszonnégy hónapra növelik, bizonyos esetekben akár harminchatra. A munkások egy ledolgozott hónap után kihasználhatják majd az évi szabadságukat. A próbaidős foglalkoztatás — a módosítási javaslat elfogadása esetén — a jövőben legfeljebb hat hónapig tarthat. Szintén jó, hogy továbbra is két szabadnap jár az önkéntes véradásért, az éjszakai munkáért pedig a munkaadóknak 26%-kal nagyobb bért kell fizetniük.

Véleményem szerint az új munkatörvényben nem jó, hogy a ledolgozott évek után járó illeték új elszámolása miatt a havi bérek 10-15 százalékkal is csökkenhetnek. A tervezet szerint a végkielégítéseket és a munkával eltöltött idő után járó juttatást csak a legutóbbi munkáltatónál ledolgozott évek alapján fizetnék ki. Felszámolják a váltásokban folyó munka után járó 26%-os illetéket. A munkaügyi minisztérium hét- helyett ötnapos fizetett szabadságot irányozott elő házasságkötés, haláleset, költözés vagy gyermek születése esetén. Nyugdíjba vonuláskor az emberek eddig háromhavi fizetést kaptak, a tervek szerint ezt két havi bérre csökkentenék. A dolgozók jelenleg a fizetés mindössze 65%-át kapják meg, ha betegszabadságra kényszerülnek. Az új elszámolási mód miatt az évi szabadság ideje alatt is alacsonyabb lesz a fizetés. Nyitott kérdés marad a kollektív szerződés kiterjesztett hatáskörének kérdése is.

Csipak Károly királyhalmi nyugdíjas:

— Állítólag Dušan Vujović megbízott pénzügyminiszter javaslatát fogadják el, mely a fizetés és a nyugdíj 10 százalékos csökkentését tartalmazza, ami a létminimumon vagy az alatta élőkre nem vonatkozna. Ezt elfogadhatónak tartom. A fizetéssel kapcsolatban érdekes helyzet állhat elő. Több, magáncégnél dolgozó munkással beszéltem, aki hivatalosan minimálbérre van bejelentve, a fennmaradó részt más módon kapja kézhez. Ezeknek az embereknek a minimálbérük nagyon kevés, nem tudom, mi lesz, ha azt tíz százalékkal csökkentik. Azt mondják, a jelenlegi helyzet a korábbi kormány téves politikája miatt állt elő. Nem hiszem, hogy a munkás vagy én mint nyugdíjas — aki negyven évet ledolgozott —, lennék az oka annak, hogy az állam idejutott. Csak akkor tartanám elfogadhatónak ezt az intézkedést, ha ezzel az ország kilábalna ebből a helyzetből. Az árak viszont folyamatosan emelkednek. Feleségemmel mindketten nyugdíjasok vagyunk. Eddig kettőnk nyugdíjából minden hónap 10-én felvettünk egy bizonyos összeget, s egészen 25-éig abból éltünk, még a számláinkat is kifizettük. Télen ez így működött, most viszont már más a helyzet. A 10-én felvett összeg 25-éig szinte elfogy. Pedig csak létfontosságú cikkeket vásárolunk, de még így sem marad pénz a számlákra. Hamarosan a villanyáram is drágább lesz, ami sok mindent von maga után. Attól tartok, az áremelkedés nem áll meg, hanem tovább folytatódik. Szerbia az ígéretek országa. Nem földje, mert ide senki sem jön, viszont aki csak teheti, elmegy innen.