— Szinte a végtelenségig folytatható a kérdések sora, melyekre a Forum Könyvkiadó Intézet és a Magyar Nemzeti Tanács gondozásában megjelent, igazán fiatalos könyv ad választ — fogalmaz az egyik szerkesztő, Berényi Emőke. — A Vajdasági ládafia a vajdasági magyarság legmélyebben gyökerező hagyományairól és kortárs kultúrájáról mesél, egy tankönyv- és hiánypótló kiadvány, melyet haszonnal forgathatnak ifjak és kevésbé ifjak — ajánlja mindenkinek.

— A Magyar Nemzeti Tanács kereste meg a Forum Könyvkiadót, hiszen az új magyar nyelvű tankönyvportfólióban szereplő történelemkönyvek nem tartalmazzák a felsős tanterv magyar történelemre vonatkozó részeit. A szándék az volt, hogy mindezt egy segédtankönyv formájában kultúrtörténetbe ágyazva pótolják — mondja a másik szerkesztő, Herédi Károly, akit arról kérdeztem, kinek az ötlete alapján született meg a kiadvány. — Ehhez készítettünk néhány kötetkoncepciót: bemutatóoldalakat gyártottunk, elképzeltük, hogyan működhetne, milyen erőforrásokra lenne szükségünk hozzá. Amint körvonalazódott a végleges terv, tisztán látszott, hogy milyen nagy fába vágtuk a fejszénket.

* Mi került a Vajdasági ládafiába?

— A könyv egyfajta értéktár. A múltról tudósít, de a jelent is számba veszi. Történelem, irodalom, színház, film, néprajz, művészettörténet, sporttörténet, zenetörténet, természeti környezet, tudománytörténet, helytörténet és nyelvészet tárgykörökre osztva kapott helyet benne mindaz, ami meghatározza a vajdasági magyarság identitását. A kötet anyagának kiválasztását sok kutatás és közös gondolkodás előzte meg. Bár minden tájegységhez készítettünk előzetesen egy-egy hosszú témalistát, azt a terület szakembereivel együtt is megbeszéltük. Szabó Hunor és Csőke Márk történészként, Szarka Mándity Krisztina és Kucor Tamara művészettörténészként működött közre. Fehér Viktor a néprajzi, Radetić Ádám a zenetörténeti részekkel volt megbízva. A sportfelelős Tóth Tibor újságíró volt, Oláh Tamás a színháztörténetet dolgozta fel, Szász Csongor a filmtörténetet, Szabó Laki Boglárka nyelvészeti tárgyú fejezeteket írt. A szépirodalmi szövegek bekérése és válogatása, a megírt kéziratanyag összefésülése, kiegészítése, olykor rövidítése a szerkesztők feladata volt. Ezenfelül bizonyos témaköröket és bejegyzéseket is Berényi Emőke és én jegyzünk.

* Milyen szempontok szerint épül fel a könyv?

— A Vajdasági ládafia fejlesztése során igyekeztünk megbontani a klasszikus tankönyvi konvenciókat. A kötet területi alapon (a Tisza mente, Bánát, Szabadka és környéke, Nyugat-Bácska, Közép-Bácska, valamint Dél-Bácska és Szerémség jellegzetességeit feltárva) ismerteti meg az olvasót Vajdasággal, így a történelmi fejezetek is tematikusan vannak elhelyezve, nem pedig időrendben. Az időrendi tájékozódást a könyv elején található idővonal és a történelmi egységek tartalomjegyzéke segíti — magyarázza Károly. Emőke pedig hozzáteszi: — Inkább afféle, akár a projektalapú oktatás igényeit is kielégítő felfedezőkönyvet kell elképzelni, mely ikonokkal kiegészített rövid bejegyzéseket, szócikkeket tartalmaz. Ezekhez fűztünk hozzá olvasnivalókat, érdekes tényeket, kihívásokat, dilemmákat, gondolatkísérleteket és magyarázatokat.

* A Vajdasági ládafia megjelenésének örömhírét bejelentve a közösségi oldalon azt írtátok, rengeteget tanultatok az összeállítás közben. Például mit?

— A megszerzett lexikális tudáson túl a kötet összeállítása segített szélesebb perspektívában látni térségünk történelmét, rámutatott arra, miből fakadnak közösségünk erősségei, és melyek a visszatérő problémái — fejti ki Emőke. Károly ezután így folytatja: — Ez egy rendkívül nagy és izgalmas munka volt. Itt emberi dolgokra is gondolni kell. Az életutak és a települések története által feltáruló horizontok személyiségformáló erővel is bírnak.

* Milyenek az első visszajelzések?

— Kedvezőek, ami nem kis részben a vizuális arculatot tervező Oláh Dóra és a műszaki szerkesztő, Lackó Lénárd érdeme — veszi át újra a szót Emőke. — Külön köszönettel tartozunk Buzás Mártának a rendkívül alapos lektori és korrektori munkáért, valamint Pfeiffer Attilának, aki a történelmi részek szakmai lektora volt. Ami a tartalmat illeti, alig várjuk, hogy befussanak az első visszacsatolások azoktól, akik végigküzdötték magukat mind a 460 oldalon. Tisztában vagyunk vele, hogy a Vajdasági ládafia egy nyitott végű, mondhatni, befejezhetetlen könyv, ezért számítunk olvasóink bővítési és továbbírási javaslataira, arra, hogy elmondják, mi hiányzik belőle, miről szeretnének többet tudni.

— Sőt, a felfedezett hibákat is jelezhetik. Ne feledjük azonban: a kiadvány kamaszoknak készült. Izgalommal várjuk, ők hogyan fogadják majd — egészíti ki Károly.

A könyv egyik szerzője, Szabó Hunor szerint egy történészt két dolog tud izgalomba hozni: amikor valamit felfedez, és amikor valamit továbbadhat a fiatalabb generációnak.

— Térségünk XX. századi, zivataros történelme (ott, ahol a lakosságnak anélkül, hogy elhagyta volna otthonát, hat különböző állampolgársága volt) megtanított sok ideológiát, de akaratunkon kívül olyan eseményeknek is részesei lettünk, amelyekhez nekünk semmi közünk nem volt. Egy dolgot viszont nem tanultunk meg: tisztelni, ápolni és szeretni ezt a mi Vajdaságunkat. Számtalan izgalmas dolog vár ránk. Nekünk most az a feladatunk, hogy a következő generációnak mutassuk meg, miért jó itthon lenni, és megismerni a térségünket. Ez a könyv erre készült, meséljünk nekik, tanítsuk a fiatalokat, és fedezzük fel újra vidékünk kincseit.

— Egy olyan időszakban készült ez a könyv, amikor inkább a virtuális és a belső utazások adták meg a felfedezések kereteit — mutatott rá Szarka Mándity Krisztina, amikor arra kértem, ossza meg az olvasókkal a gondolatait arról a felfedezőútról, amelyet Vajdaságban művészettörténészként tett a könyv egyik szerzőjeként. — Hamvas Béla gondolata jut erről eszembe: „Otthon a világot ismered meg, utazva önmagadat; mert otthon a súly magadra esik, az úton a világra, s mindig az marad ismeretlen, ahová nézel.” Számítógépen néztünk rá Vajdaság kulturális térképére, és próbáltunk jól válogatni a kincsesbányából. Bár napjainkban talán elindult a Bánság (újra)felfedezése, számomra mégis az volt az egyik legfontosabb felismerés a virtuális utam során, hogy még mindig milyen keveset tudunk erről a gazdag építészeti örökséggel bíró területről. Jó így egyben látni ezeket az értékeket, hiszen ezáltal például a művészeti hatások, de tágabb összefüggések is világosabbá válnak.

Fehér Viktor, a néprajzi anyag egyik szerzője elmondta, örömmel forgatta a megjelent kiadványt.

— A lapozgatás során Bori Imre Idő, idő, tavaszidő című vajdasági népköltészeti szöveggyűjteménye jutott először eszembe, s ezzel együtt a ’60-as, ’70-es évek Jugoszláviájában formálódó hungarológiai műhely, melyben a jugoszláviai magyarság kultúrájának tudományos vizsgálatára és a kutatási eredmények minél szélesebb körű közzétételére, ezzel együtt pedig a regionális identitás erősítésére helyeződött a hangsúly. Azt gondolom, hogy az említett Bori Imre fémjelezte műhely a Vajdasági ládafia kialakítási koncepcióját is áthatotta, s az én — néprajzi-művelődéstörténeti irányú — hozzájárulásom is ebben a kontextusban értelmezhető.

Lapunk sportfelelőse, Tóth Tibor újságíró elmondta, nagy örömmel fogadta a felkérést, hogy a vajdasági magyar sportújságírók közül ő lehet az, aki írhat a Vajdasági ládafia című kiadványba.

— A sport a vajdasági magyarság egyik legfényesebben csillogó ékköve, hiszen olimpiai, világ- és Európa-bajnokokkal, érmesekkel büszkélkedhetünk, akiket a fiataloknak meg kell ismerniük, példát kell venniük róluk, mert eredmény csakis kitartó munkával, alázattal és sok-sok lemondással érhető el. Sportolóink sikere még értékesebb annak tudatában, hogy gyakran nem a legmegfelelőbb körülmények között készülhetnek a versenyekre, de mégsem adják fel, hanem összeszorított fogakkal harcolnak céljaik eléréséért.

A Vajdasági ládafia Facebook-oldalán minden könyvbemutatóról értesítik az érdeklődőket. A kiadvány megrendelhető a Forum kiadó weboldaláról (www.forumliber.rs), vagy megvásárolható a könyvesboltokban. Ára 690 dinár.