Nagyobb összegeket eddig csak Szabadka várostól kapott, egyik projektumát, a kArc-koncertet pedig a Magyar Nemzeti Tanács finanszírozta — mondta el lapunknak Miroslav Jovančić, a zenekar elnöke.

* Évente hány projektummal pályázik az intézmény, és mennyit hagynak jóvá?

— Mindig a kiírásban meghatározott maximális számmal pályázunk, főként a kortárs művekre helyezünk hangsúlyt. Az önkormányzat a legjelentősebb támogató, de a pénzből épphogy csak fenn tud maradni a zenekar, fejlődni már nem. Sokat segítene egy saját próbaterem, mely motiválná is a zenészeket, hogy Szabadkán maradjanak. Felmerült a megfelelő hangversenyterem kérdése is. Mindezek összefüggnek azzal, miért van ennyire kevés koncertje a zenekarnak. Az idősebb és tapasztaltabb muzsikusok mellett sok a fiatal. Sajnos az ő lelkesedésük is kevés ahhoz, hogy a helyzet megváltozzon.

* Milyen irányba halad a filharmónia?

— A zenekar nagyon sokat tanult azoktól, akikkel együtt dolgozott. De szükség van a folyamatos munkára, mert csak így lehet fejlődni. Az intézmény nagyobb figyelmet érdemel, hiszen ez az ország legrégebb óta folyamatosan működő szimfonikus zenekara. A zeneiskolán kívül a filharmónia járulhat hozzá a város zenei életének fejlődéséhez és ápolásához.

Pénz van, a jó szándék kérdéses

Az idei városnapi koncerten Stanko Jovanović vezényelt, aki már többször dolgozott a filharmóniával. Jovanović több mint két évtizede első karmestere a Szerbiai Rádió és Televízió zenekarának, emellett igazgatója a Madlenianumnak, mely az első magánopera és -színház a Balkánon. Belgrádban szerzett karmesteri oklevelet. Ljubljanában harmonikázni tanult, zongoratudását Zágrábban tökéletesítette, ahonnan ajánlólevelet kapott Moszkvába. Az orosz fővárosban zongora- és karmesteri tanulmányokat folytatott. A komolyzene mellett jazzel és román népzenével foglalkozik. Nemzetközi karrierje Bécsben kezdődött. Moszkvától az európai hangversenytermeken át egészen Montrealig vendégszerepel. A legtöbb hazai zenekarral együttműködik.

* A Szabadkai Filharmónia egyik koncertjén azt mondta: ez a zenekar egy kincs, melyre a városnak vigyáznia kell. Mire célzott ezzel?

— Egyrészt a hagyományra. Függetlenül attól, hogy évente csak néhány koncertje van, a zenekarban a kiváló zenészeinek köszönhetően nagy lehetőségek rejlenek. Azért is kincs, mert az ország legrégebbi zenekara. Legyünk őszinték, alapításakor Szerbiában még nem sok minden létezett. Most is csak néhány nagyvárosban működik szimfonikus zenekar. Ezt tisztelni és fejleszteni kell. A városnapi és az újévi hangversenyek repertoárjára szándékosan válogatok nehéz műveket, hogy megmutassuk, mire képes ez a csapat.

* Lehetne akár hivatásos zenekar. Mi hiányzik ehhez?

— Csak a jó szándék. Senki nem tud meggyőzni, hogy nincs pénz. Természetesen a pénz a kulcs, de jó szándék nélkül azzal sem megyünk sokra. Nem kell rögtön húsz-harminc munkahely megnyitására gondolni. Kezdetben elég lenne, ha munkaviszonyban lenne egy vezető, egy jó karmester, egy asszisztens és egy titkár. A kultúra akkor működik — és ez Belgrádra éppúgy igaz, mint a kisebb településekre —, ha vannak mecénások. A szabadkai hangversenyek rendre telt házasak. Ha az eladott belépők mellé egy mecénás fedezné a kiadások 30 százalékát, akkor az önkormányzatra már csak a költségek fele hárulna. A Madlenianumot — mely kis kamaratársulatként kezdett működni, mára pedig egy nagy operaházzá vált — például Madlena Zepter asszony támogatja úgy, hogy nem profitál belőle. Ezt a példát kellene követni Szabadkán is. Biztos, hogy lenne elég pénz, de attól tartok, a jó szándék hiányzik.

A szeptember 1-jei koncerten a Dušan Svilar és Kovács Nemes Andor által előadott dalokat ifj. Kucsera Géza hangszerelte, egy részüket Pálfi Ervinnel közösen. Kucsera a Népszínház, a filharmónia és a zeneiskola munkatársaként is dolgozik. Többször beszélt már arról a háromszögről, amely e három intézmény összekapcsolásával megoldás lehetne a város zenekari életére.

* Ez a háromszög csak egy álom, vagy megvalósulhat?

— Megvalósulhat, hogyha mindenki ugyanazt akarja. Azt csak jóindulattal lehet együttműködésnek nevezni, ami a három intézmény között most van, de még ennek is örülünk. Ha viszont visszatekintünk néhány évtizeddel ezelőttre, akkor ez nagyon kevés. A filharmónia a zeneiskolától kap próbatermet, és elengedi a tanárokat, hogy muzsikáljanak. Ugyanígy a Népszínház is alkalmazta már a filharmónia és a Garden Quartet tagjait egy-egy előadáshoz. Információim szerint az új színházi évadban nem lesz ilyen típusú együttműködés. A zeneiskola és a filharmónia kapcsolata azonban lehetne szorosabb is.

* Hogyan működött ez néhány évtizeddel ezelőtt?

— A jól bevált módon: a zeneiskola tanárai fél-fél munkaidőben az iskola és a zenekar alkalmazásában álltak. Erre mi folyamatosan emlékeztetünk, de úgy látszik, ez nem érdekli azokat, akik ezzel érdemben tudnának foglalkozni. Így ez továbbra is csak álom marad.

Pálfi Ervin a Népszínház Magyar Társulatának színművésze, több hangszeren is játszik, zenét ír és verseket zenésít meg. Szerinte elsősorban a zene szeretetét kellene hirdetni. Abban bízik, hogy ahogyan ez a szeretet benne munkálkodik, előbb-utóbb a döntéshozók szívében is felébred majd.

„Nem város az, amelynek nincs színháza, és nem színház az, amelynek nincs zenekara” (Pekár Tibor).

Tavaly egy zenekritikában Pekár Tibor hegedűművész, zenetörténész azt kifogásolta, hogy a Szabadkai Filharmóniától megvonták a városnapi koncertezés lehetőségét. Véleménye szerint a zenekar most utcára került. A szabadtéri koncert nem jó megoldás, a hangtechnika nem tudja visszaadni a vonós és a fúvós hangszerek hangja közötti finom árnyalatokat. Egy ilyen zenekarnak hangversenyteremben a helye. A remények szerint a Népszínház új épülete, illetve a felújított zsinagóga megfelel majd erre a célra, hiszen a városháza díszterme sokszor kicsinek bizonyul.

Kiszámíthatóbb működést kell szavatolni

— A Szabadkai Filharmónia a város zenei életének megkerülhetetlen eleme. Egy méltóbb, biztosabb és kiszámíthatóbb helyet kell elfoglalnia Szabadka kulturális életében — mondja Ágoston Pribilla Valéria, a polgármester művelődési ügyekkel megbízott tanácsadója.

* Mekkora az érdeklődés a komolyzenei koncertek iránt?

— Szabadkán a komolyzenei hangversenyeknek jelentős közönségük van. A városházán megrendezett koncertek szinte mindig telt házasak. A minőségi klasszikus zene híveinek ízlését mindenképpen figyelembe kell venni. A város kulturális identitása szempontjából is fontos lenne felkarolni a filharmóniát, és kiszámíthatóbb működést szavatolni neki.

Szabó Attila felvételei

* Hogyan támogatják máshol a hasonló együtteseket?

— Egy érdekességet olvastam nemrég. Tavaly újraalapították az 1956-ban megszüntetett Nagybecskereki Filharmóniát. Az újévi koncertjét nagy ovációval fogadta a közönség. Azt például a tartomány is támogatta. Maestro Jovanović is elmondta, hogy milyen tehetséges zenészek vannak Szabadkán. A zenekar szakmai fejlődéséhez azonban nagyon kevés az évi két koncert, folyamatos munkára van szükség. Nyitottnak kell lenni a szélesebb közönség felé is. Az operett- és filmzenei esteket éppúgy elképzelhetőnek tartom, mint a kortárs művek bemutatását, és nagyon fontos a klasszikus zene középpontba helyezése is.

* Évente hány szimfonikus koncert lenne ideális?

— Összehasonlítva más országok filharmóniáival, még a négy-öt koncertet is kevésnek tartom. Máshol bérletek vannak, és a zenekarok jelentős pedagógiai munkát is végeznek. Óriási eredmény lenne megnyerni a fiatalokat, és elültetni a szívükbe a komolyzenét. Mindenképpen támogatom, hogy a filharmónia kérdését gyorsan megoldják. Amikor elkészül a Népszínház épülete, akkor az együttes a zenés előadások által is kapna egy olyan teret, amely tovább tudná vinni ezt a szakmaiságot. A zenészekkel beszélgetve kiderült, hogy mindenkiben van igény a fejlődésre. Közösen kell gondolkodnunk arról, hogy szilárd alapra helyezzük a filharmóniát. Azon kell dolgozni, hogy meglegyen a folytonosság és a kiszámíthatóság. Szabadkán a zenei életnek nagy hagyománya van, kötelességünk vele törődni.