Talán még mindig kevesen tudják, hogy Székely Tibor mintegy 770 tárgyból álló gazdag gyűjteményét másfél évtizede a zentai múzeumban őrzik. Mivel az állandó kiállítás létrehozása a helyhiány miatt továbbra is várat magára, az intézmény szakemberei időnként tematikus összeállítással kedveskednek az érdeklődőknek, valamint minden februárban emlékestet rendeznek Székely Tibor tiszteletére. Ilyenkor szeretnék emlékeztetni a nyilvánosságot, hogy Székely Erzsébetnek, a világutazó özvegyének köszönhetően milyen hatalmas érték birtokába jutottak a zentaiak.

Pejin Attila történész, muzeológus ezúttal is elmondta, a távlati terv mindenképp az állandó kiállítás, de addig is készül a tárgyak digitális leltározása. Amint ez befejeződik, közkinccsé válhat, hozzáférhető lesz ugyanis a kutatók, majd idővel a közönség számára is.

A gyűjteményt alkotó tárgyak közül Székely Tibor sokat ajándékba kapott, de a legtöbbet megvásárolta. Abból a megfontolásból válogatta ki a dolgokat, hogy reprezentálják egy népnek a tárgyi gazdagságát, kultúráját. Egyúttal arra emlékeztették őt a tárgyak, hogy kikkel ismerkedett meg, kik segítették ezeknek a kultúráknak a felfedezésében. Tudjuk róla, hogy az eszperantón kívül számos egyéb nyelvet is beszélt, és kis szószedeteket is gyártott azoknak a törzseknek a nyelvéhez, amelyeket meglátogatott. A tárgyakat leíró kartonokkal egészítette ki, ami később nagyon sokat segített az anyag feldolgozásánál, de mégsem arra törekedett, hogy a klasszikus néprajzi kritériumoknak megfelelő gyűjteményt hozzon létre. Szívesen hangoztatta, hogy őt elsősorban nem a tárgyak, hanem azok az emberek érdekelték, akik ezeket készítették, viselték, használták. Mindegyikhez történetek, hagyományok, szokások fűződnek. Azt remélte, egy olyan intézménybe kerülnek, amely az ember múzeuma lesz, nem pedig valamiféle egzotikus kirakat.

A maszk mindig alakoskodáshoz köthető, a viselője valamilyen célból szeretné elrejteni magát, illetve olyan szándéka van, amelyhez az álarc kiegészítő eszköz: kapcsolatba kíván lépni a szellemvilággal, hogy segítséget kérjen, vagy éppen ártson, de felveheti bizonyos szertartásokhoz vagy a harchoz is. 

A kiállításon láthatóak szertartásmaszkok Mexikóból, Pápua Új-Guineából, az Elefántcsontpart varázslóinak eszközei, irokéz szertartásmaszkok, a yam gyökér kultuszához fűződő eszközök ugyancsak Pápua Új-Guineából, valamint hagyományos színházi maszkok, illetve Japán falusi színielőadások maszkjai.