home 2024. július 18., Frigyes napja
Online előfizetés
Mások bűnéért bűnhődtem
Perisity Irma
2013.08.28.
LXVIII. évf. 35. szám
Mások bűnéért bűnhődtem

Már régen rájöttem, hogy az életben semmi sem magától értendő, így az sem, hogy a párkapcsolatok megromlása után a gyerek gondja rendszerint az anyáé. Persze, akadnak — ritka kivételként erősítve a szabályt — apák is, akik egyedül nevelik gyermeküket. Ilyen I. is, akire az önellátó szülő megnevezésen kívül más jelző is ráillik.

— Lehet, hogy nem is lett volna szükség erre a beszélgetésre, hiszen a rokonok, az ismerősök így is egy kicsit ütődöttnek tartanak, hát még akkor hogy vélekednek majd rólam, ha az újságban elolvassák a sorsomat!? — mondja kesernyés humorral a középkorú férfi. — A fiammal mégis úgy döntöttünk, hogy szükség van rá, már csak azért is, hogy eloszlassam a tévhitet, miszerint általában a férj a kapcsolat megrontója... Nősüléskor azt gondoltam, hogy a választásom egy életre szól, a templomi eskü szövegének minden egyes szavát mélyen átéltem, és úgy éreztem, a feleségemmel egyek vagyunk, történjék bármi, együtt vívunk meg minden csatát. Ez a szemlélet a neveltetésemből is ered: az édesapám középiskolát végzett értelmes banktisztviselőként a szabad idejében kántori teendőket vállalt a templomban. A vallás nemcsak a nevelésünket, hanem a családon belüli viszonyunkat is meghatározta. Nem azt akarom mondani, hogy az öcsém és én jobbak voltunk, mint a többi gyerek, de visszafogottabban, jólneveltebben viselkedtünk: nem káromkodtunk, nem fogyasztottunk alkoholt, és az utcabelieknek illedelmesen köszöntünk.
A közgazdasági egyetem első fokozatát fejeztem be — akkor még a második év után záróvizsgát lehetett tenni —, és mindjárt letöltöttem a katonaidőt is. Utána azonnal állást kaptam, a feleségemmel a munkahelyemen ismerkedtem meg. Bérelszámoló volt. A kapcsolatunk szokásosan indult: udvarlás, eljegyzés, lakodalom. Lakáskölcsönt vettünk fel, noha már akkor is elég körülményes és drága mulatság volt, de saját otthont akartunk. Már csak azért is, mert a feleségem teherbe esett. Megvettük a lakást, a szülők segítségével be is bútoroztuk, megszületett a fiunk, és az országban uralkodó vészterhes állapotok ellenére mi jól megvoltunk. Igaz, a feleségem sokszor elégedetlenkedett, hiszen megszokta, hogy a házasságunk elején soha semmiben sem szenvedett hiányt. A fizetésünk csökkent, egyre nehezebb lett a megélhetés már nem az élet élvezete, hanem a túlélés volt a célunk. Ezt nehezen fogadta el. Idővel azonban feltűnt, hogy mind lazábban viselkedik, már nem okozott gondot a lakáskölcsön törlesztése, sőt annak sem volt akadálya, hogy a fiunkkal tíznapos nyaralásra menjen.
Megkezdődött az iskolaév, amikor a vállalat igazgatója hívatott. Azt kérdezte, tudom-e, mit dolgozik a feleségem és mekkora a fizetése. Sértett a kérdése, de a részletek ismeretében félretettem az önérzetemet. Az igazgató elsődleges bejelentése szerint hatalmas összeget sikkasztott a feleségem. Szédelegve mentem haza, és amikor számon kértem tőle a hallottakat, mindent tagadott. Azt mondta, hogy szakszervezeti kölcsönöket vett fel, és hozzá sem nyúlt mások keresetéhez. Csak akkor ismerte be a tettét, amikor beidézték a vizsgálóbíróhoz.
A vizsgálat több hónapig tartott, és amikor bűnvádi feljelentést akartak tenni ellene, bejelentette, hogy terhes. Néhány ügyvéd tanácsát kikérve úgy döntöttünk, hogy én vállalom magamra a sikkasztási ügyet. Nem tudom hogyan, de két jogász barátom elintézte, hogy engem ítéljenek el, a feleségem pedig két év felfüggesztett börtönbüntetést kapott és öt évre eltiltották a munkájától. A börtönben töltött idő alatt született meg a kislány, és hároméves koráig nem is láttam. A jó magaviseletemre való tekintettel nyolc hónapot elengedtek a négyévi szabadságvesztésből. Akkor már nem járt hozzám látogatóba a feleségem. Szabadulásomkor a börtön előtt csak az öcsém és a sógornőm várt. Ekkor tudtam meg, hogy a feleségem a gyerekekkel már jó ideje a volt igazgatómhoz költözött, és az is kiderült, hogy ő a kislány apja. Lassan összeállt a kép, és világossá vált előttem, hogy mindent előre kiterveltek...
A megváltozott világban — hiába töltöttem le az általam el nem követett bűnért a büntetést — nem tudtam álláshoz jutni. A válás után a feleségem követelte a lakás díjának a felét, a fiunk azonban nem kell neki, mert az apja vére. Az eltelt tíz évben minden munkát elvállaltam: narancsot szüreteltem Görögországban, szobafestő voltam Moszkvában, csináltam mindent, hogy a fiammal megélhessünk. Hála Istennek, remek eredménnyel fejezte be a gimnáziumot, sikerült az egyetemi felvételije is, így októbertől egyetemre fog járni. Talán ennek köszönhetem, hogy már nem fáj olyan nagyon, hogy mások vétkéért bűnhődtem.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..