Az emberek válaszokat követelnek, ki így, ki úgy. A kormány és az államfő azonnali lépéseket jelentett be: a büntető törvénykönyv szigorítását és a fegyvertartási jogszabályok súlyosbítását, emellett pedig fegyverleadási amnesztiát hirdetett. Az ellenzék pedig az utcára vonult, lemondásokat, leváltásokat, változtatásokat követelt, a parlament vonatkozó ülése soha nem akart befejeződni, a tanévnek viszont váratlanul szakadt vége, két héttel a várt előtt. Mindenki kapkod, úgy születnek döntések, hogy a következményeket senki nem kutatja, válaszok viszont továbbra sincsenek.

Fotók: Tanjug

Sok vagy kevés a százezer fegyver?

Egy hónap alatt a szerbiai állampolgárok nem egész százezer fegyvert adtak le, emellett több mint hárommillió lőszertől szabadultak meg. Sok ez vagy kevés? Ha a statisztikákat nézzük, akkor kevés. Egyes adatok szerint több mint hétszázezer fegyver van az embereknél, a hivatalos közlések szerint viszont valamivel több mint négyszázezer. Ez a háromszázezres különbség nyilván nem a törvényesen tartott fegyvereket takarja. A fegyverleadási amnesztia alatt olyanok is átadták lőfegyverüket, akiknek volt engedélyük a tartására és hordására, mégis úgy gondolták, hogy nem akarnak kockáztatni. Ez ront a képen, hiszen így megint csak nem azoknál lesz kevesebb, akik illegálisan birtokolják a fegyvereket. A kormány a hónap végéig meghosszabbította az akciót, azt remélve, hogy még többen jönnek rá, nincs szükségük fegyverre otthon, vagy legalább megijednek azoktól a büntetésektől, amelyek várnak rájuk, ha a rendőrségi ellenőrzés során mégis rábukkannak ezekre a fegyverekre. Afelől pedig ne legyenek kétségeink, hogy rá fognak bukkanni. Biztosan példát statuálnak majd, hogy a kormány megmutassa, nem lehet semmibe venni a törvényeket. Vagyis a fegyverleadási amnesztia utáni ellenőrzéseken többen is le fognak bukni. A tapasztalat azt mutatja, hogy nem a nagyszabású bűnözők lesznek azok, hanem az úgynevezett kishalak, de ezzel is tele lehet majd nyomni az újságokat, és addig sem a valódi gondokkal foglalkozik a nép.

Kit érdekel a Photoshop?

Ahogy az is döbbenettel töltött el, hogy napokig téma volt egy Aleksandar Vučićról készült kép. A fotón az látszik, ahogy a köztársasági elnök a Vladislav Ribnikar Általános Iskolában éppen üzenetet fogalmaz a gyászkönyvbe. A kép sokak szerint manipulált, azaz az államfő nem is járt az iskolában, csak „odaszerkesztették”. A lényeg szempontjából teljesen mindegy, hogy Photoshopról van-e szó, vagy az elnök valóban ellátogatott az iskolába negyven nappal a történtek után. Ez csak figyelemelterelés, hiszen ha nem volt ott már az első napon, akkor teljesen mindegy, hogy később elment-e, és ez csupán arra jó, hogy ne figyeljünk az összképre. És ilyen szempontból szintén mellékes, hogy a képpel — ha hamisított — az elnök emberei akarták-e jobb színben feltüntetni az államfőt, vagy éppen az ellenségei akarták lejáratni.

(Zárójelben jegyezném meg, hogy a Photoshop egyébként már szinte túlhaladottnak számít, hiszen a mesterséges intelligencia bárkiről bármilyen képet tud készíteni, így még kevésbé aktuális a kérdés, hogy ki hol volt, és kiről milyen kép jelent meg.)

Kormányváltás — most vagy soha jövőre?

Az összkép ugyanis az, hogy a május 3-ai iskolai (és a másnapi, Mladenovac környéki) lövöldözés elindított valamit az emberekben, ezt a „valamit” pedig kezelni kell. Az ellenzék szerint a megoldás Aleksandar Vučić és a kormány lemondása. Ezzel persze csak az a gond, hogy alkotmányjogilag nagyon megkérdőjelezhető, mert ha mindenki lemond, ki jön a helyükre? Több lehetőség is van, persze. Az egyik, hogy az egyes személyek lemondásával helyükre mást javasolnak, és ugyanannak a pártnak vagy koalíciónak az embere kerül oda, mint az oktatási miniszter esetében. Ha a kormányfő mond le, akkor sem omlik össze a rendszer, előbb a parlamentnek kell szavaznia arról, hogy egyáltalán elfogadja-e a miniszterelnök lemondását. Tegyük fel, hogy elfogadja, ebben az esetben a köztársasági elnök új kormányfőjelöltet javasol, akiről szintén szavaz a képviselőház, és mivel a kormánykoalíció tagjai többen vannak, megszavazzák ezt az új miniszterelnököt, és az élet megy tovább. Előre hozott választást csak abban az esetben kell kiírni, ha a parlament másodszori próbálkozásra sem tudja megszavazni az új miniszterelnököt, vagy ha feloszlatják a képviselőházat. Szóval, hosszú az út.

Laikusként pedig úgy gondolom, amúgy is felesleges most előre hozott választást kiírni, hiszen már tavaly, rögtön az urnazárás után bejelentették, hogy 2024-ben az önkormányzati és a tartományi választásokkal egy időben újra voksolhatunk a parlamenti képviselőkről is. Néhány hónapon már nem múlik semmi. Illetve lehet, hogy múlna, hiszen most úgy tűnik, erős az ellenzék és erős az elégedetlenség, úgyhogy a kormányzó pártnak semmiképp sem érdeke az új voksolás.

Marad, megváltozik vagy eltűnik?

A legnagyobb szerb pártban is történtek változások, és ezek sem véletlenül most lettek aktuálisak. Aleksandar Vučić már 2017-ben, a köztársasági elnökké való megválasztása után bejelentette, hogy lemond a pártelnöki posztról. Ezt azonban csak most tette meg, akkor, amikor a SNS népszerűsége csökkent, és amikor látszik, hogy a szerbiai állampolgárok valamilyen változásra várnak. Ezért hozza létre a köztársasági elnök azt a népi mozgalmat, amelynek ugyan nyilván a haladók adják majd a gerincét, de a várakozások szerint párthovatartozás nélkül lehet majd csatlakozni. Elemzők szerint nem elképzelhetetlen, hogy a Szerb Haladó Párt teljesen egybeolvad ezzel a mozgalommal, és a következő választáson már ilyen formában indul. Ily módon hamvaiból feléledve, főnixként, megszabadulva a párt hírnevét rontó vagy feleslegesnek nyilvánított emberektől, új formában kormányozhatna tovább a következő években is.

Ne felejtsük el, hogy a mostani kormánykoalíció 2012 óta vezeti Szerbiát, tizenkét év pedig változatlan formában nagyon sok még a Balkánon is.

Nyugalmas nyár, viharos tél, mozgalmas tavasz várható

Hogy mi lesz a terv, természetesen csak maga a köztársasági elnök tudja, sőt az sem biztos, hogy ő maga képes annyira a jövőbe látni, hogy megjósolja, milyen hangulatban lesznek az állampolgárok jövő tavaszra.

Az előrejelzések, várakozások, elemzések tehát arra engednek következtetni, hogy ellenzéki tiltakozások ellenére is nyugodt lesz a nyár, nem kell drámai fordulatokra számítani. A tél beköszöntével viszont megkezdődik a kampányolás a jövő évi választásokra, hogy aztán a következő év első fele mindenképp nagyon aktív, csatározásoktól, vitáktól, indulatoktól sem mentes legyen, és ha minden jól alakul, a következő tanévet már egy új kormány vezetése alatt kezdje meg az ország.

Fotók: Tanjug