Marley, a koronázatlan rasztakirály

Marley, a koronázatlan rasztakirály

Bob Marley február 6-án született.

Azaz a mai napon, 1945-ben, Jamaicában. Sütött a nap, csobogtak a Karib-tenger hullámai, vígan úszkált benne a karibi manátusz. A rasztafarianizmust világszerte ismertté tevő zenész, dalszerző, emberjogi aktivista pedig felsírt. Lehet, hogy éppen a reggae ritmusában.

„Az én zeném nem fehérellenes. Sosem tudnék ilyet énekelni. Az én zeném rendszerellenes, és megtanít téged élni, illetve meghalni.”

A reggae nevű stílus Jamaicában fejlődött ki valamikor az 1870-es évek derekán. Olyan legendák is keringenek kialakulásáról, hogy egy délszláv népzenész szerb dallamokkal felbukkant a szigeten, s ezek ott ragadtak, összeolvadtak az ősi afrikai ritmusokkal és zenével, s így született meg a reggae. Ezt persze vagy elhisszük, vagy nem. Ami biztos, hogy a reggae szót először a Toots and the Maytals nevű skaegyüttes használta az egyik albuma címében: Do the Reggae.

Marley dalszövegeiben politikai tartalmú mondatok is szerepelnek, de elsősorban az őt körülölelő jamaicai hangulatot énekelte meg, gondolatait, bölcseleteket. Első zenekara a The Teenagers nevet viselte, később ebből lett a The Wailing Rudeboys, majd a The Wailing Wailers, legvégül pedig a The Wailers, melynek meg is maradt. Aztán a zenekaron belül megtörtént mindaz, ami általában egy zenekarral történni szokott: tagok léptek ki és be, közben pedig albumokat adtak ki. Már az első lemez, a Catch Fire, sikeres volt, rengeteg példányban kelt el. Világhírnévre Marley akkor tett szert, amikor Eric Clapton feldolgozta az I Shot the Sheriff című számát. Nem sokkal ezután szólókarrierbe kezdett.

A reggae megnevezést tágabb értelemben az összes jamaicai zenére szokták használni, beleértve a ska, a rocksteady, a dub, a dancehall és a ragga műfajt is. Ritmusa nagyon jellegzetes, hullámzó, táncolni is valami ringó mozgással ajánlatos rá. Érződik benne az a kókusztejes, tengerparti nyugalom, nem egy „idegbeteg” muzsika, s tapasztalatból mondom, hogy nyaralás alkalmával különösen jólesik hallgatni.

Az eredete fellelhető az afrikai, karibi zenében, valamint az amerikai R&B-ben is. Előfutára a ska és a rocksteady volt a ’60-as években.

A reggae-t, mint már írtuk, Bob Marley tette világszerte népszerűvé, s a ’60-as évek végére már az Egyesült Királyságban is játszották a rádióban, John Peel műsorában. Visszatérő témák a szövegekben a szegénység és a tiltakozás a kormány elnyomása ellen. Gyakran dicsőítik Jah-t (istent), és szintén nemritkán fordul elő bennük a Rastafari! felkiáltás, vagyis a Prince Tafari, mely Haile Selassie etióp uralkodó eredeti neve.

Marley fiatalon, harminchat éves korában halt meg, és Jamaicában valószínűleg akkor is sütött a nap, csobogtak a Karib-tenger hullámai, melyben vígan úszkált a karibi manátusz. Hamvait özvegye akarata szerint a 60. születésnapján, február 6-án helyezték örök nyugalomra Etiópiában, mely ország a raszták számára az ígéret földje. De mint tudjuk, a legendák soha nem halnak, így hát tovább él ő is, rasztái is, és a mozgalom is, mely a nevéhez kötődik. Mi pedig tovább hullámzunk a reggae ritmusára.


A nyitókép Szalai Attila illusztrációja

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Zene rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Marley, a koronázatlan rasztakirály
Zene
  • Zvekán Péter
  • 2019.09.12.
  • LXXIV. évfolyam 36. szám
Marley, a koronázatlan rasztakirály
Zene
  • MTVA
  • 2019.09.11.
  • LXXIV. évfolyam 36. szám
Facebook

Támogatóink