Honnan lehet tudni egy növényről, hogy milyen betegségeket képes meggyógyítani, milyen erő van benne? Paracelsus szerint: „Nincs semmi, amit a természet ne mutatna meg, és a jelekkel megismerhetjük, ami a megjelöltben rejtve van. Minden növény két részből áll: van egy teste, egy anyagi része, és van benne egy szellemi jellegű rész, ez a növény lelke. A növény gyógyító ereje a szellemi lényegében van, és nem a durva formájában, ezt a gyógyító erőt hívjuk arkánumnak vagy kvintesszenciának.”
Februárban már indulhat a méregtelenítő kúrák számos formája. Az első, mellyel kezdeni kellene, a bélrendszer, aztán a máj, a vese és érrendszer, a tüdő… Többhetes odafigyelésről beszélünk, amikor az anyatermészet hatalmas kincsestárából válogathatunk. Kivétel nélkül mindenkinek el kellene ezt végezni, főleg a mai világunkban. Legfőképpen a gyengébb immunrendszerű és allergiás tüneteket produkáló embereknek.
A máriatövis a népi gyógyászatban évszázadok óta számos betegség ellenszereként, főleg a máj és az epe gyógyításában volt széles körben ismert. Nem véletlenül, ez a kis növény ugyanis tökéletesen képes regenerálni a beteg májat. A modern tudományos kutatások is bebizonyították, hogy a magjában fellelhető szilimarin képes megállítani a rák fejlődését, emellett gyógyító hatással van gyulladások, szív- és érrendszeri betegségek esetében is, és gátolja a sejtek öregedését. A túlzott alkoholfogyasztóknál csökkenti a zsírmáj és a cirrózis kialakulásának esélyét. Ellensúlyozza a májkárosító gyógyszerek hatását, segít eltávolítani a májban lerakódó méreganyagokat.
Eleink tudták, hogy a máriatövis a halált okozó gyilkos galóca egyetlen természetes ellenszere.
Rácz János a Növénynevek enciklopédiájában írja: „Gyakori a Földközi-tenger melléki országokban, de behurcolták Ausztráliába és Dél-Amerikába is. Hazánkban vadon nem fordul elő, de ahol termesztették, ott elhullott terméseivel hosszú éveken keresztül gyomosít. Közép-Európában mindenhol termesztik. A napos, meleg fekvésű területeket kedveli. Nálunk csak tavasszal vethető, mivel az őszi vetés kifagy. Népi elnevezései: Szűz Mária teje, Szűz Mária tövise, máriabogáncs, Boldogasszony káposztája, Boldogasszony tövise, pápafű, valamint tarkabogáncs, őszbogáncs, szamárkóró…
A Szűz Mária teje nevét a levelein található tejfehér csíkokról, illetve az azokról született legendáról kapta. A történet szerint Mária az egyiptomi menekülés közben egy alkalommal megállt megszoptatni a kis Jézust, és ekkor cseppent néhány csepp anyatej a máriatövis leveleire. Mivel pedig Jézus anyjának teje csodatévő erővel bírt, ezért innentől kezdve az összes ilyen fajtájú virág fehér erezetű lett szerte a földön. A 15. században a bencések rájöttek, hogy különösen mérgezések esetén hatásos ellenszer.
A nemzetség Sylibum nevét Michel Adanson adta az ókori növénynév, a Pliniusnál szereplő latin sillybus és a Dioszkuridész által említett görög szillübon alapján. A máriatövis ősidők óta gyógyító növényünk, a korai középkortól kezdve már termesztették az Alpoktól északra fekvő területeken is. Termése máj- és epekőellenes gyógyszer, ércsomónál és nyombélfekélynél is ajánlott. Menstruációs zavar esetében is eredménnyel használták. Csak nemrég sikerült izolálni belőle a silymarin nevű flavonoidot, amelynek májat védő hatását kísérletekkel igazolták.”
Zelenyák János lekéri plébános (1908): „E fűnek úgy leveleit, mint gyökerét és magvait használjuk mellhártyagyulladásnál, az úgynevezett nyilallás megszüntetésére, továbbá sárgaságnál és vízkórnál. Nyilallás ellen a magokat forró vízzel leöntjük, a vízben összezúzzuk és a megszűrt levet a betegnek kanalanként beadjuk. Két deci lé egy napra elegendő. A fűleveleknek kipréselt nedűjét sárgaságban szenvedőknek és vízkórosoknak adjuk, naponként két kávéskanállal. A gyökeret főzzük és mézzel vegyítve, egy csészével, vízkórosoknak beadjuk.”
Varró Aladár Béla gyógyszerész szerint is „máj- és epekő ellenes gyógyszer. Továbbá ebből eredő kényelmetlenségek és bajok hatásos ellenszere. Ércsomó- és nyombélfekélynél is ajánlják. Hószámszünet esetében is használ.” Rákos betegeknél megakadályozza, hogy a kemoterápia következtében károsodjon a máj, és segíti a felépülést is. Gyulladáscsökkentő. Májpanaszoknál igen jó hatású a terméséből vagy leveléből készített forrázat. A máriatövist gyakran társítják más növényekkel: gyermekláncfűvel, fecskefűvel vagy a májtisztítás folyamataiban is bizonyítottan hatásos benedekfűvel. A máriatövis minden része ehető, és mind ez idáig semmilyen mérgező hatása vagy káros mellékhatása nem ismert.
A belek, a végbél és az aranyér a következő területek, melyre a máriatövis hatására fokozódó epetermelés előnyösen hat. Nem csupán a székrekedés gondja oldódhat meg, de igazolva látszik, hogy a Crohn-betegség és más gyulladásos bélbetegségek is enyhülnek a folyamatban. A népi gyógyászat korábban is tanácsolta a máriatövist a visszerek és ezek speciális formája, az aranyér kezelésére. Az eltömődött renyhe máj nem úgy dolgozza fel a vért, mint egy egészségesen működő. Ez a vénákat megterheli, de a panaszok máriatövis fogyasztása esetén enyhülhetnek.
A népnyelvben a rosszmájú jelzővel illetik azt az embert, aki mogorva viselkedésével vagy bántó megjegyzéseivel „mérgezi” a környezetében élők lelkét. Nem véletlen tehát, hogy a tradicionális kínai orvoslás szerint is a máj szorosan kötődik az érzelmi jólléthez. Egy frusztrált, mindig dühös vagy stresszes embernek gyakran a máj és az epe tisztítását tanácsolják a népi gyógyászatban. Nem véletlen, de a máriatövis hatásai szerteágazóbbak. Mint számos népi megfigyelésnek, persze ennek is van tudományos magyarázata. A máj több ismert hormon és neurotranszmitter (ingerületátvivő anyag) előállításáért vagy használatáért felelős. Jó működése az egész testre kihat, és persze gyengesége is, csak éppen ellenkező módon.
„Ahogy kívül, úgy belül is” — mondta Paracelsus. — „Ahogyan a tünet is csak egy jel, amely mögött az emberben lévő betegség áll, a növényeken is meglátszanak azok az erők, amelyek bennük hatnak.” A növények belső természete felismerhető a külső tulajdonságaikról, hiszen minden, természet alkotta forma a belső erő lenyomata. A megfelelő gyógyszer megtalálásához az orvosnak értenie kell a természet nyelvét. A növények egy sajátos nyelven beszélnek — nem szavakkal, hanem egész lényükkel. A szín, az illat, az íz, az alak, a felépítés, az élőhely, a virágzási és gyümölcsérési idő, a szaporodás, az élettartam, a mérgező jelleg, a hatóanyagok stb. mind kifejezik belső lényüket.
Maradjunk egészségesek!
