Egy aktív szerző, akinek most jelent meg két albuma is, az egyik a Könny a nap tüzén címet viseli, a másik pedig az Óz, a nagy varázsló musical zenéje, melyet Andrés Mariano Ortegával közösen írtak az Újvidéki Színház számára.

* Ervin, egy jó ideig nem adtál ki CD-t, most pedig rögtön kettő is megjelenik. Mit kell tudni róluk?

— A Könny a nap tüzén egy hosszabb időszaknak, különböző életfázisoknak a gyűjteménye. Talán attól specifikus és érdekes, hogy eddig nem megjelentetett műveket tartalmaz. Ami pedig az Újvidéki Színházban elég hosszú életet megélt musicalt, az Óz, a nagy varázslót illeti, ez egy családbarát előadás, minden korosztályhoz szóló zenével. Andrés Mariano Ortegával együtt készítettük, Zalán Tibor írta a szövegeket, Puskás Zoltán rendezte a darabot.

* A Könny a nap tüzén albumra utalva: úgy érzed, most ott tartasz, hogy jólesik összegezni az eddigi időszakot, megnézni, hol is tartasz?

— Jóleső érzés visszahallgatni, mit csináltam tizenévesen, illetve mit csinálok most. Rajta van a Bekötött szemmel című dal, melyet tizenhat évesen írtam. De az a jó, hogy a számok összecsengenek, tehát nem annyira szörnyű a különbség. Amit érzékeltem, hogy fiatalon merészebb ötleteim is voltak, mint most, akkor bátrabban kevertem a műfajokat. Ez meglepett, és kérdéseket is felvetett bennem, mindenekelőtt azt, hogy miért is van ez így. Szerepelnek a lemezen az elektronikusabb korszakomból származó dalok is, mint az Elektra vagy a Kire várnál. Ezek akkor születtek, amikor beindult a Prodigy-őrület, és gondoltam, én is megpróbálom keverni az elektronikát az élő hangszerekkel. Ebből is izgalmas dolgok jöttek létre, például vonósnégyes a legelektronikusabb hangzással.

* Manapság fontos a CD-kiadás, de a zenész nem ebből fog meggazdagodni. Más platformon is elérhetőek a dalok?

— Igyekeztem haladni a korral, és természetesen nemcsak CD-n jelentek meg a szerzemények, hanem az összes virtuális zeneforgalmazó platformon is: iTunes, Apple Music, Spotify, Deezer. A CD-nek ma már nincs olyan nagy tétje, az ember mobilon, számítógépen hallgat zenét. Sok gépen már CD-lejátszó sincs, de számomra — egy „dinoszaurusznak” — jóleső érzés, hogy megjelenik az anyag CD-n, kézbe vehetem.

* S ezt a szép, kézzel fogható CD-t milyen tőkéből adtad ki? Saját zsebből?

— Az Erős Ervin-CD-t a Szekeres László Alapítvány és a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi — Nemzeti Közösségi Titkárság támogatta. S ha már a köszöneteknél tartunk, a napokban jelent meg Szabó Palócz Attila könyve is, mely tartalmazza a lemez címadó dalának szövegét is, a Könny a nap tüzén című verset. A szerzeményeim nagy részéhez ő írta a szöveget, s ezúton is köszönöm neki ezt az együttműködést.

* Mi indítja el benned a zenét? Egyáltalán máshogy állsz hozzá a saját dalokhoz, mint egy felkéréshez, mondjuk, egy színházi előadás zenéjéhez?

— Érdekes, de mindkét esetben nagyjából ugyanaz az indíttatás. Ha valamilyen dallamötlet bekúszik a fejembe, azt gyorsan ráéneklem a telefonomra, mely már tele van mindenféle szösszenettel, s ezekből áll össze utána a szerzemény. Olyan is van, hogy azt érzem, a kezdemény annyira jó, hogy rögtön neki kell állni, megírni. Amikor felkérésre dolgozom, egy határidő is van, melybe bele kell férni. De az sem kevésbé kreatív szerintem.

* Volt olyan, hogy el kellett engedned egy szerzeményt, de nem voltál vele teljesen elégedett?

— Tudod, hogy van ez, az ember mindig úgy érzi, hogy lehetne jobb is, igazán talán sohasem kész egyetlen szerzemény sem. De egyszer el kell engedni. Az is érdekes, hogy ezen az albumon olyan művek is találhatóak, amelyeket még fiatal fejjel készítettem, és most egy kicsit remastereltem őket. A sávokhoz nem tudtam hozzányúlni, mert akkor még szalagot használtunk, de egy picit változtattam, a mai korra adaptáltam a hangzást.

* Az élő hangszeres zenét részesíted előnyben, vagy a gépet?

— Igyekszem minden számban élő hangszereket is megszólaltatni. Néhány napja végighallgattam az albumot, és rájöttem, hogy a régen felvett szerzemények mennyire jók. Ezeket direkt 24 sávos szalagra rögzítettük, nem nagyon lehetett változtatni rajtuk. Jól kellett feljátszani, felénekelni. Ott nem volt rá lehetőség, hogy majd az utómunka során javítunk. S arra a következtetésre jutottam, hogy az volt az igazi. Ott kezdődik és ott is fejeződik be a zene. Talán azért sem annyira kreatív a mai zene, mert nem innovatív. Rengeteg olyan műfaj van, amely szörnyű, s butítja a népet. Ma a zenészek, sőt, mindenki a zeneiparban hozzászokott ahhoz, hogy mindent meg lehet csinálni a számítógépen. Én hallgatok mai zenét is, hiszen minden korban születnek olyan előadók, akik valamit valóban jól csinálnak. Manapság viszont sok a futószalagon gyártott zene. Dalok, melyeket másnapra elfelejtünk.

* De egy Ray Charles még ma is Ray Charles…

— Hát igen. Biztosan te is láttad a Bohém rapszódia című filmet, most zsebelt be egy-két Oscart. Megnéztem, és rádöbbentem, hogy nem mindennap születik olyan sztár, mint Freddie Mercury. Persze ma is vannak értékes előadók, szerzők — Lady Gaga, Bruno Mars stb. —, de ott is hallani, hogy milyen profi zenészek vannak körülöttük. S ez a lényeg.

* Több hangszeren játszol. Zenekarod is volt régen. Most nem hiányzik?

— De. Nagyon hiányzik az élő zenélés. A zeneszerzés olyan, hogy dolgozol egy művön, összerakod, majd eljön a stúdiózenész, és feljátssza. Ennyi volt. Kimarad a valakivel zenélés rész. Ez hiányzik. Azzal egyensúlyozom, hogy legtöbbször valakivel közösen dolgozom. Színházi darabok zenéjét is gyakran mással együtt írjuk. Az alkotás folyamatában is egy kicsit társasabb lény vagyok az átlagnál. Semmit sem szeretek egyedül csinálni. A legutóbbi musicalt, a Tom Sawyer kalandjait (Újvidéki Színház) például Klem Dáviddal készítettem. És jó munkafolyamat volt.

* Megfér két zeneszerző egy csárdában? Meg tudtok egyezni? Általában nem mindegy, az ember kivel dolgozik együtt.

— Rá kell futni a jó alkotótársra, dalszövegíróra. De minden munka és munkatárs új színfoltot ad az egészhez.

* A legtöbb zenésznek manapság egy polgári foglalkozása is van. Neked is.

— Van egy közép-európai szolgálat, a CESCI Balkans, mely a határon átnyúló együttműködést segíti. Fő profilja a projektumok, fejlesztések, infrastrukturális és stratégiai tervezések, s ennek a balkáni irodáját vezetem én. Szeretem azokat a dolgokat, amelyek innovatívak, azaz újat, változást hozhatnak a társadalomnak. Így kerültem 2015-ben ehhez a szervezethez.

* Sokszor zsűriztél már a temerini tini-táncdalfesztiválon. Hogy állunk most a tehetségekkel Vajdaságban?

— Azért szeretem vállalni ezt a zsűrizést még most is, mert ez egy nagyon fontos fesztivál, nincs másik. Ma ez az egyetlen lehetősége, platformja a vajdasági magyar fiataloknak, hogy megmérettessék magukat. Sajnálom, hogy még nem alakult ki egy gárda, mely a felkészülési folyamatot is segíti, illetve mely a verseny után is foglalkozik a tehetségekkel. De erről már egy ideje beszélgetünk, jó lenne mielőbb realizálni is. Volt a fesztivál keretében a Rokkantó, ahol szerzemények, dalok vetélkedtek. Ez megszűnt, amit nagyon sajnálok. Az egész versenyt egy újabb szintre kellene emelni, mert a mai fiataloknak egy kicsit másmilyen set upban kellene tálalni mindezt.

* Az is baj, hogy nálunk nincs divatja a produceri kultúrának. Az image kitalálása, reklám, koncertek szervezése stb. A fiatal tehetségek megmutatkoznak egy versenyen, megnyerik, de utána nem tudják, hogyan tovább.

— Így van. Sajnos ennek is van miértje. Nincs piac. Ha volna, akkor már a producerek is kinevelődtek volna. A magyarországi piac is eléggé zárt, megvannak a fő játékosok. Sok tehetségkutató is létezik odaát, de ott is óriási gond, hogy jó dalok viszont nincsenek. Születik helyettük sok gyenge egynyári sláger, melyre két nap után senki sem emlékszik. Mert nem őszinték. Sztárcsinálás folyik. Tudjuk a receptet, megszületik a dal, egy kis pénzt is összeszednek belőle, aztán a csillag leáldoz. De nem azért készül el a dal, mert a szerzője valamit közölni akar vele. Jó példa erre a két évvel ezelőtti eurovíziós győztes portugál fiú, Salvador Sobral dala. Mennyire örültem, hogy ebben az egész cirkuszban egy ilyen szám tudott nyerni. Mert egy őszinte, minden sallang nélküli szerzemény. Ráadásul nem is angolul énekelt, hanem portugálul. Nem értettél belőle semmit, mégis megállt a levegő a teremben. Na az ilyenekből kellene több. Én is mindig arra fogok törekedni, hogy a dalaim őszinték legyenek. Ha csak azért írok zenét, hogy abból pénzt csináljak, akkor elcsúszik a dolog. De biztosan több pénzt keres majd az, aki ezt máshogyan gondolja. (Nevet.)