home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Málta, az élő történelem
Káich Katalin
2012.11.21.
LXVII. évf. 47. szám
Málta, az élő történelem

Mostanában gyakran jut eszembe a lovagkor meg a lovagok. Talán mert korunkból teljesen kiveszett az a magatartásforma, amit lovagiasnak nevezhetnénk. Az ego olyan nagymértékben uralja az emberek lelkét és a szívét, hogy csak az én akarata nyilvánul meg a cselekedeteikben.

Átgázolni a másikon, érvényesülni bármi áron ma már természetes viselkedésnek számít, s ha olykor-olykor véletlenül mégis valamiféle tiszteletadással találkozik az ember, rácsodálkozással veszi tudomásul.
A letűnt világok üzenetének megtapasztalása mindig is fontos szerepet játszott/játszik úti céljaim megválasztásakor. Ezért döntöttem néhány évvel ezelőtt Málta mellett, ahol Európa történelmének számos emlékhelye tekinthető meg. Tulajdonképpen az egész sziget egy élő történelem letéteményese. Elsőként persze a máltai lovagokra, azaz a Szt. János Ispotályos Lovagrend utódaira gondol az ember, ha a földközi-tengeri szigetcsoportot választja útiránynak. Pedig a lovagrend csak a 16. század első évtizedeiben érkezett ide, miután Nagy Szulejmán elfoglalta Ródoszt, V. Károly pedig neki adományozta Málta szigetét.
A rend magyar vonatkozásáról illik tudni, hogy II. Endre királyunk 1217 és 1221 között csatlakozott ahhoz a keresztes hadjárathoz, amelyre Montaigu nagymester idején került sor. Királyunk a szentföldi tartózkodáskor vette fel a johannita rend ruháját, és a továbbiakban nagy adományokkal serkentette magyarországi elterjedését. A francia származású Valette nagymester palotájának egyik falfestménye is megörökítette ezt a 13. század eleji eseményt. Én viszont ezt a tényt megkockáztatnám összefüggésbe hozni a mdinai katedrálisban található Szt. Erzsébet-ábrázolással, melyet volt szerencsém látni, s igencsak megörültem eme felfedezésemnek, mert a kommunizmusban kiadott máltai útikönyv nem tett róla említést!
Amikor azt állítottam, hogy Málta az élő történelem letéteményese is egyben, mindenekelőtt a Ggantija templomokra gondoltam, amelyek Európa legrégibb megalitikus építményei közé tartoznak, s amelyek egyesek szerint Kr.e. 2800-ból, mások szerint pedig 3900-3300-ból származnak. Ez azt is jelenti, hogy a piramisoknál ősibb építményekről van szó. Az ásatások során olyan mélyen fekvő lelettörmelékekre is rábukkantak, amelyek arról árulkodnak, hogy Kr.e. 5200 táján már emberi települések voltak a szigeten.
Valettának, a mai fővárosnak a mostani arculata kiváltképp a barokk kort dicséri, Mdina, a „hallgatag város” viszont — melyet 3000 évvel ezelőtt alapítottak a föníciaiak, s mely az új főváros megépítése előtt a sziget politikai, vallási és kulturális központja volt egyben — számos középkori épületet őriz. Ilyen pl. a 13. századi Szent Zsófia-palota vagy az egyszerűen csak normann háznak nevezett Falzon-palota, mely a 12. században épült, s román kori meg gótikus stílusjegyek fedezhetők fel rajta.
A székesegyház múzeumának rendkívül gazdag kegytárgy- és festménygyűjteménye van. Egy kétméteres, Jeruzsálemből származó kereszt is látható itt, amely a János-lovagokkal együtt érkezett Ródoszról a rend új hazájába. Albrecht Dürer munkáinak második nagy gyűjteményét is megcsodálhatjuk, meg Goya néhány remekművét.
Számomra az egyik legnagyobb élményt a valettai Szt. János-katedrális tartogatta, hiszen az Oratoriumban látható Michelangelo de Caravaggio egyik mesterműve, a Keresztelő Szent János lefejezése című oltárkép, melyet a szigeten való tartózkodása idején, a 17. század elején festett meg a hányatott életű festőművész. A székesegyház múzeumának egyik termét a Vulgata-szerkesztő Szent Jeromosnak szentelték. Egy lenvászonra festett olajképen örökítette meg őt Caravaggio. Harmadik máltai munkája Alof de Wignacourt nagymestert ábrázolja, aki egyébként lehetővé tette számára, hogy menedékjogot kapjon Máltán, miután Itáliában ismételten olyan konfliktusba keveredett, melynek következményei elől csak szökéssel tudott megmenekülni.
S hát a kereszténység elkötelezettjei Szent Pál nyomába is eredhetnek a szigeten, minthogy az apostol hajója Róma felé tartva Málta északkeleti partjánál szenvedett hajótörést. A részleteket Szt. Lukács, a szemtanú beszéli el. A három hónapos ott-tartózkodás alatt Szt. Pálnak sikerült sok szigetlakót megtérítenie a kormányzóval, Publiusszal együtt, aki Málta első püspöke lett, s később mártírhalállal végezte be életét.
Sok templom viseli a sziget védőszentjévé avatott Pál apostol nevét. Az egyik leggazdagabban díszített Valettában van, és a Szt. Pál hajótörése nevet kapta. Itt található az apostol kézfejcsontjának egy darabja is. A kegytárgyat 1823-ban adományozta a pápa a templomnak.
 

Képgaléria
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..