Nemrégiben Pancsován, a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesületben Makovecz Imre (Budapest, 1935. november 20. — Budapest, 2011. szeptember 27.) Kossuth-díjas magyar építésznek, a magyar organikus építészet egyik képviselőjének, a Magyar Művészeti Akadémia alapítójának és örökös tiszteleti elnökének grafikáiból nyílt tárlat. A mester örökének e szegmensét a budapesti Gubcsi Lajos vette gondozásba, aki a grafikákat immáron negyedik esztendeje „vándoroltatja” a magyar közösségekben.
 |
| Martinek Viktor felvétele |
Mottó: „Kezdettől azt az egy épületet szerettem volna megépíteni, amely az emberiség kezdete előtt állt” (Makovecz Imre).
A Temes-parti kisváros magyar művelődési egyesülete Gubcsi Lajossal, a Magyar Művészetért Díj kuratóriumának elnökével és az Ex-Libris díj megalapítójával 2014 októberében került közelebbi kapcsolatba. Történt az Tiszakálmánfalván, amikor a pancsovai magyar kultúrások is átvehették az említett kitüntetést. Vélhetően akkortájt fogant meg az elképzelés is, hogy az Imre álma című vándorkiállítás a délvidéki körútjának során Pancsovát is érinthetné.
A február 14-ei megnyitóra érkező médiaképviselőket Rancz Emil egyesületi elnök köszöntötte, szavak helyett inkább a vizuális élményt helyezve előtérbe. A keretbe foglalt tizennégy gyűjtemény közlendőjét, melyhez e vándorkiállítás létrehívója és működtetője az alábbi sorokat csatolta ajánlásképpen: „Amikor [Makovecz Imre] 2003-ban a Rajzok című monumentális grafikai albumában összefoglalta álmait, akkor egy olyan világot tárt elénk, amelyben ő maga minden pillanatban benne élt, de amelyet mi nem láttunk így soha. Rajzainak egy része dedikálva A Magyar Művészetért Élőtárlatban kapott helyet. Temetése napján elhatároztuk: a jövőben Imre álma című vándorkiállítással emlékezünk a szellem általa képviselt erejére...”
A mester szakmai életrajzát magyar nyelven Trájkovity Mária olvasta fel, Rancz Ádám pedig szerb nyelvű szimultán fordításról gondoskodott. Mindeközben a kivetítőn az úgynevezett testet öltött makoveczi álmok sorjáztak. Zentáról, Makóról, Dunaszerdahelyről, Csíkszeredából... Az ősmagyarok pusztai vándorlásakor használt jurták formáit mintázva meg általuk, melyek meghitt otthonként veszik körül a belépőt. Elvégre, akinek volt szerencséje bármelyikbe is betérni, személyesen is megtapasztalhatta: a kupolák alatt nemcsak jelképesen van honn az Úr! Mint megtudtuk, a tárlatot korábban Muzslya közönsége is láthatta, a jelenlegi helyszínről pedig Szabadkára költözik majd. Az érdeklődők február 28-áig tekinthetik meg a grafikai gyűjteményt 16 és 17 óra között az egyesület Lázár cár utca 19. alatti székházában.
