Komolyra fordítva a szót, szeptember 23-án minden ügyes kezű asszony Erzsébetlakra sietett, ahol megszervezték a 15. Édes Napot. Előtte persze mindenki sütött legalább egy, de inkább többféle süteményt, melyet közszemlére bocsátottak. Kóstolni is lehetett, sőt, megvételre is volt bőven, és a zsűri is ízlelgette, mert ez volt a dolga. Nevetve mondta a fő szervező, Ritz Violetta, az erzsébetlaki Nők Klubjának elnök asszonya, hogy ő nem szeretne a zsűri bőrébe bújni, mert rettentően sok, elbírálásra váró finomság érkezett.

— Tizennégy csapat jött el tizenhárom faluból. Mindegyik településen jó kapcsolatot ápolnak az erzsébetlaki asszonyokkal, így mindenki nagyon örült, hogy ismét találkozhattak. Két csoport jött Farkasdból, de Torontálvásárhelyről, Tiszakálmánfalváról is érkeztek vendégek, valamint Antalfalváról, Écskáról, Óécskáról, Bókáról, Muzslyáról — mesélte Violetta. Azt is elárulta, hogy most már igencsak belejött a szervezőmunkába, noha ebben az évben választották meg elnöknek. Voltak már nagyobb események, melyekből derekasan kivette a részét.

Arra is fény derült, hogy Erzsébetlakon az ünnepekkor nem hiányozhat az asztalról a mákos rudas, vagy ha úgy tetszik, a mákos bejgli, vekni. A szlovák asszonyok pedig nagy szeretettel készítik a trutulja nevezetű kalácsot, mely nem más, mint a samrolni. Viszont azt már kérdés nélkül is láthatta mindenki, hogy a legnagyobb becsben talán a torták királynőjét, a dobostortát tartják, mely ugyancsak nagy kedvenc.

Mivel a bírálóbizottság tagjai a standokat is értékelték, az asszonyok igyekeztek minél szebben kidíszíteni a kis asztalkákat és azok környékét. Néhol őszies kompozíció terült el a stand előtt. A legszebb kézimunkák is előkerültek, így a díszítés, mint mindig, ezúttal is tökéletes volt mindenhol.

Maron Marika a muzslyai Rémusz Hagyományápolók Egyesületének női csapatát erősítette. Mint mesélte, kuglófot is hoztak, tökös kalácsot, krémest is készítettek, meg hókiflit, összesen legalább tízfajta süteményt sorakoztattak fel.

— Közülünk öt-hat asszony készült erre a rendezvényre, mert mindig jó szokott lenni a hangulat. Itt találkozunk más szervezetek képviselőivel, hagyományápolókkal, sokukkal már évek óta tartjuk a kapcsolatot, ilyenkor mindig sokat beszélgetünk, és jól érezzük magunkat. Egyúttal reménykedünk is, hogy valamelyik készítményünk nagyon megtetszik a zsűrinek! Előfordult már, hogy első helyezett lett a süteményem, máskor a harmadik helyen végeztem. Ha kapunk díjat, örülünk, ha nem kapunk, akkor is minden jó, hiszen szépen elmúlt a napunk, és már ezért is megérte eljönni.

Az Árvácska kézimunkacsoport tagjai közül Pakai Erzsébet mondta el, hogy ő ugyan újvidéki, de a budiszavai asszonyokkal szokott eljárni az ilyen eseményekre. Tökös málét hozott Erzsébetlakra.

— Úgy gondolom, sok helyen jobban mennek a régi receptek, inkább azokat követelik. Nálunk a családban senki sem szereti a krémeset, csak az ilyen egyszerűt, amelyben nincs krém. Kézimunkákat is bemutatunk, de a fiatalok sajnos már nem nagyon becsülik meg a kézimunkákat. Egyszer csak majd teljesen kimegy a divatból, pedig nagyon szép. Igaz, van vele sok munka, meg ki kell keményíteni, vasalni… Lehet, hogy éppen emiatt nem szeretik? — tette fel a kérdést Erzsi néni.

A torontálvásárhelyi Pipacs Nőegylet tagjai közül hárman érkeztek Erzsébetlakra. Nagy Éva elnök asszony hangsúlyozta, elosztották a csapatot, mert sokfelé voltak hivatalosak.

— Hoztunk zserbószeletet, almás pitét, püspökkenyeret, anyósszeletet és szilvás lepényt. Ez négy asszony keze munkáját dicséri. Itt van még a hagyományos csigatészta Debellácsról. Még ki sem pakoltunk rendesen, máris eladtunk egy csomaggal.

A beszélgetés során arról is szó esett, milyen sütemény az, amely nem hiányozhat az ünnepségekről Torontálvásárhelyen.

— A debelyacsai fontos kalács, melyet lakodalmakba visznek, fontosabb, mint a meghívó, mert hiába kapnak meghívót az emberek vasárnap, ha csütörtökön nem kapnak fontos kalácsot, nem mennek el a lakodalomba. Van benne szegfűszeg és törött bors. Az adja meg azt a különleges ízt, de hogy mi a titka, nem tudják. Senki sem tudja — nyilatkozta a Pipacs Nőegylet vezetője. A kiállított munkákat sem hagyhattuk ki, hiszen elég sok kézimunkát hoztak, mellyel a standjukat díszítették, hasonlóan a többi résztvevőhöz. A pipacsos kézimunkákról közben megtudtam, hogy 2001-ben kerültek a Vajdasági Értéktárba. — Büszkék vagyunk rá. Már nagyon sok érmet, első díjat is szereztünk. Megnyertük az Aranytű-díjat is a Nemzetközi Kézimunka-kiállításon, ahonnan mindig szép eredményekkel térünk haza — újságolta Nagy Éva.

Az Édes Nap műsorában felléptek az erzsébetlaki kis óvodások és az általános iskola diákjai. A művelődési otthon udvara életre kelt, nagy volt a nyüzsgés, mindenki a legfinomabb süteményekre volt kíváncsi.