Szent Flóriánt katonaruhában, égő házzal ábrázolják, melyre dézsából vizet önt. Az árvizek és a tűzvész ellen védő szent tisztelete Ausztriában a legelterjedtebb, de a XVII. század óta alig van olyan templom, amelyben nem szerepel a képe vagy a szobra.

Florianus alakja jelkép: az egyház hívta életre, ezáltal mintegy „megkeresztelve” mindazokat a pogány szokásokat, ünnepségeket, amelyeket május elején ültek. Neve — melynek jelentése virágzó — a római Flora istennőtől származik, akinek egyhetes ünnepségsorozata egykor éppen a Flórián-nap vigíliájával ért véget.

Magáról Szent Flóriánról és a tűzvésszel való kapcsolatáról két legenda is fennmaradt. Az egyik szerint a még gyermek Flórián egy égő házat látott. A lángok az égig csaptak, de a gyermek térdre ereszkedett, és imádkozni kezdett, a tűz pedig magától kialudt. A másik történet szerint egyszer egy szénégető nagy máglyát rakott, melyet annak rendje-módja szerint portakaróval fedett be. Ám óriási szélvihar kerekedett, és a portakarót szerteszét fújta. A szénégető próbálta újra befödni a máglyát, de hiába, a szél erősebbnek bizonyult, ráadásul ő maga is a lángok közé zuhant. Rémületében így fohászkodott: „Szent Flórián, aki vízben lettél vértanú, küldj vizet segítségemre, és mentsd meg az életemet!” A legenda szerint ekkor azonnal víz öntötte el a máglyát, a tűz kialudt, a szénégető pedig megmenekült.

Szent Flórián valóban egy folyóban lelte vértanúhalálát. Családjában sokan voltak magas rangú katonatisztek, így számára természetes volt, hogy ő maga is katonának áll. Sok más társához hasonlóan maga is keresztény lett, és szolgálati éveinek letöltése után nyugodt hétköznapok vártak rá. Nem sokkal később azonban, Diocletianus császár uralkodása idején, 303-ban ismét megkezdődött az egyházüldözés. Flórián tudomást szerzett negyven elfogott keresztényről, akit az Enns folyó partján, a mai Lorch városában börtönöztek be. Úgy döntött, azonnal útra kel, és megpróbál a foglyok segítségére lenni. Mielőtt még beért volna a városba, önként föltárta keresztény voltát. Nem kellett sok időnek eltelnie, hogy őt magát is elfogják, bíróság elé állítsák, és halálra ítéljék. A bíró megbotoztatta, majd megparancsolta, hogy Flóriánt — egy kővel a nyakában — vessék a folyóba. Az ítéletet 304. május 4-én hajtották végre: az Enns hídjáról taszították le Flóriánt. Holttestét később egy Valéria nevű özvegyasszony emelte ki a vízből, eltemettette, a sír fölé pedig később templom épült, ezt a bencések, majd a lateráni kanonokok gondozták. Itt épült fel a ma is híres kegyhely, St. Florian.

Flórián tisztelete főként Bajorországban, Ausztriában és Magyarországon terjedt el, ő a tűzoltók védőszentje is. Az emberek leginkább árvizekkor és tűzvészek idején imádkoznak hozzá.

(Forrás: www.katolikus.hu, www.jelesnapok.hu, Az egyház szentjei)

Szent Flórián szobra Szabadkán

Szabó Lőrinc

Tűzvész

Tűzvész… „Anyuka!”… A belső szobát

láng zúgja be, haragos, sárga láng,

a padlón a tört lámpa, iszonyú

sikoltozás, öt helyt egyszerre gyúl

szék, függöny, asztal, fel a plafonig

csapja ujjongó, égő karjait

a szétfolyt petróleum… „Anyuka!”…

„Térdepelj le s imádkozz!”… Bárhova

nézek, tűz, tűz… Két hugom felriad…

„Miatyánk isten…” Nagy pokrócokat

látok zuhanni, anyám ügyesen

fojtja a tüzet, alul kezdve, lenn,

a fészkénél… „Ki vagy a…” Amily hamar

jött a vész, úgy múlt… Vége! Semmi baj!

Még szemünkben a lobogó rémület.

Tapossuk, húzzuk a vizes szőnyeget.

Állunk. „Szenteltessék meg…” És ülünk.

Éjfélig imádkozunk, reszketünk.