Majomfogó és ökörszem

Majomfogó és ökörszem

Gyermekszakácskönyv Paskó atya konyhájából

Apróséfeknek írja a legújabb szakácskönyvét Paskó Csaba kelebiai plébános, aki köztudomásúan nemcsak pap, hanem közösségszervező, közéleti szereplő és karmester is, nem mellesleg pedig ezüstérmes menüt készített a gasztronómiai világbajnokságon. Két szakácskönyve jelent meg ez idáig, főzőműsorban népszerűsítette a vajdasági ízeket, és nemcsak borvacsorákat tálal fel ínyenceknek a Márton Áron Közösségi Házban, hanem reggelire szendvicseket ken és citromos eperteát főz a vadásztúrára induló gyerekeknek, a természetben töltött nap után pedig spagettivel és gulyáslevessel várja az éhes határjárókat.

Legújabb szakácskönyve a gyerekeket (valamint a szülőket, nagyszülőket) szólítja meg, s ebből kiderül, mi is a címben szereplő majomfogó és ökörszem. A kiadványban ugyanis nemcsak recepteket talál majd az olvasó, hanem személyes élettörténeteket, gasztronómiával kapcsolatos (nép)meséket is, lapjairól ismerős kelebiai nagymamák köszönnek majd vissza, Szalai Attila karikatúráival, illusztrációival, a finom ételekhez pedig asztali áldásokat és imádságokat is ajánl a szerző.

— Többször tapasztaltuk itt Kelebián, egy-egy rendezvény során, hogy a gyerekek mennyire fogékonyak a konyhai tevékenységek iránt! Felidézve a gyerekkoromat én is azzal szembesültem, hogy egészen addig nyúlik vissza a konyha és a főzés iránti szeretetem/tiszteletem, ami elsősorban mindkét nagymamámnak, illetve édesanyámnak köszönhető. Hozzáteszem: nagyapámnak is, hiszen amikor ő fát faragott vagy bölcsőt készített, mindig akadt számomra egy miniszett, mellyel próbálkozhattam. Énrám mégis inkább a konyhai tevékenységek ragadtak, és ez a fajta rekreáció fejlődött egyre inkább professzionalizmussá. Sokszor mondjuk, hogy a gyerekeket nem érdekli más, csak az okostelefon és a számítógép — de ez így nem igaz. Ha megfelelő és kreatív feladatokat tudunk számukra kitalálni, nagyon fogékonyak! Általában mi, felnőttek vagyunk azok, akik kapkodunk, sietünk, nincs időnk, és attól félünk, hogy a gyerek magára borít valamit, vagy hogy bepiszkítja a ruháját — szóval, látjuk a szomorú jövőnket, ahogyan mosunk, takarítunk utána. Viszont ne felejtsük el, hogy a gyerek úgy nem lesz kreatív, ha nem engedjük, hogy az legyen!
 


Paskó Csaba (Facebook.com/paskoatyakonyhaja)

 

Az első szilvás gombóc története

— Édesanyám egy májusi napon hazajött az iskolából, ahol szakácsnő volt, és azt mondta nekünk: Ma már volt egyszer főétel, gyerekek, különben is május van, kerti munka, nekem kint a helyem, nem fogok nektek szilvás gombócot csinálni délután 5 órakor, még ha ti most azt ennétek is. Különben is, nem nagy dolog, csináljátok meg! Én akkor hetedikes voltam, az öcsém négy évvel fiatalabb, és nekiálltunk szilvás gombócot készíteni. Tudtam, hogy oda kell tenni a burgonyát megfőzni, meg is főtt, de gyerekkézzel nem tudtam róla rendesen leönteni a vizet, így miután megtörtem, az csak vette és vette fel a lisztet. Végül a disznók ették meg, mert nem lehetett elvágni, olyan kemény lett, viszont ami nagyon-nagyon fontos volt, hogy amikor édesanyám bejött a kertből, hihetetlenül mosolygott és nevetett, majd azt mondta: na, látjátok, megtanultátok egy életre, hogy mire kell odafigyelni. A mai napig is azt mondom, hogy kifinomult konyha ide vagy oda, de a konyhaművészet valahol itt kezdődik, hogy az ember tud-e készíteni nudlit vagy gombóctésztát.

 

No de mi is a majomfogó?

„Bajmokon volt egy óriási kert, amiben kevés kivétellel minden megtermett. Anyu már kora tavasszal salátát ültetett, retek, újhagyma, torma és megannyi apróság elfért a jól átgondolt, megtervezett kertben. Később jött a friss földieper, zöldborsó, zöldbab…” — olvassa Paskó atya a könyve kéziratát, és kezdem sejteni, hogy a majomfogóhoz bizony jó sok zöldségfélére van szükség.

— Így bizony! Egy kis paradicsom, egy kis paprika, egy kis hagyma meg még ez-az a kertből, jól ledinsztelve, tojással összefogva, egy szelet dinnyével vagy friss paradicsommal, paprikával, és máris kész a finom reggeli vagy vacsora, mely a családunk kedvence volt — idézi fel az atya. A szakácskönyvben az alaprecept és számos variáció is helyet kap, hiszen például egy kis füstölt szalonnával megbolondítható a majomfogó. — Az első tejbegrízreceptem, tejbegríz haladóknak, tejbegríz-variációk, sütemények tejbegrízből — kezdi a felsorolást. — Omlettalaprecept, omlett haladóknak és variációk. Paradicsomleves, ahogyan a nagymamám készítette, tarhonyával vagy csipetkével, melyet a gyerekek is szívesen belecsipegetnek a levesbe. Igazi nyári szendvicsek zöldségekkel, hiszen ha a gyerek maga faragja ki a katicabogarat a retekből, és teszi a kenyérre, mindjárt más az íze, szívesebben eszi meg. Rotyogtatott palacsinta, mely frissen, melegen és hidegen is nagyon finom.


Szalai Attila illusztrációja a készülő könyvhöz
 

Mesék, nagymamák, kemence és karikatúrák

A receptek mellé mesék is járnak, persze olyanok, amelyek kapcsolódnak a gasztronómiához, így például Móra Ferenctől a Gergő juhász kanala, Kányádi Sándortól A mindennapi kenyér, vagy pedig A legfinomabb falat című népmese:

„Az egyszeri király nagyon megunta már, hogy mindig paprikás csirkét, pástétomot, tortát, kalácsot, egyéb zsannamannát kell ennie. Megparancsolta hát, olyan ebédet tálaljanak fel neki, amilyent még nem evett. No, gondolta a szakács, most kitesz magáért! Egymás után hordta a jobbnál jobb ételeket, mézes tojást, cukorban forgatott sült malacot, tejben főtt dióbelet. Hiába! A király fanyalgósan tolt el magától mindent.

Aztán mikor a megszeppent szakács a tizenharmadik tálat tette elébe, mérgesen felkiáltott:

— Elég volt! Ezeket már mind meguntam! Ha nem hozol olyat, amilyet még nem ettem, leüttetem a fejed!”

— Arra szeretném bátorítani a gyerekeket, hogy merjenek próbálkozni, kreatívak lenni! S mivel ez egy gyerekeknek szánt könyv, azt gondoltam, ne fényképek legyenek benne, hanem rajzok, ezért kértem fel Szalai Attilát, akinek a műveit nagyra becsülöm. Megszólítottuk azokat a nagymamákat, akik unokákat nevelnek, akikről tudom, hogy odahaza a kicsiket befogják a konyhai teendőkbe. Így például Tomin Irén ökörszemreceptje is benne lesz a könyvben — ő nagyon sokat segít nekünk a konyhában, otthon rengeteget játszik az unokákkal, konyhai feladatokat is rájuk bíz, és az egyik nagy kedvenc például a már említett ökörszem készítése. Füge, bele egy szem dió, s mindez egy kekszburokba kerül — elöljáróban ennyit mondunk el. És Irénke nagymama karikatúrája is elkészül! Emellett a Márton Áron Közösségi Ház apró részletei is helyet kapnak a készülő könyvben, megrajzolva visszaköszön például a kemence vagy a kandalló. Úgy gondolom, ezáltal válik az egész sokkal személyesebbé, közelibbé, szeretethetővé. Egy szakácskönyv több mint receptek sokasága, nagyon fontos, hogy szeretetet sugározzon, amitől az otthonom még otthonosabbá, a konyhám pedig még kedvesebbé válik.

Paskó atya gyermekszakácskönyve várhatóan április végén, húsvét környékén jelenik meg.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Riport rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Majomfogó és ökörszem
Riport
Majomfogó és ökörszem
Riport
Facebook

Támogatóink