A találkozó előzményét Palicsi Magyar Ünnepi Játékok néven hetven éve, 1952-ben szervezték meg először. Ennek szellemében és folytatásaként a programsorozat csaknem harminc éve az összetartozás, az egység, a hagyományok és a magyarságtudat megőrzését hivatott szolgálni.

Az esemény ft. Paskó Csaba kelebiai plébános és nt. Orosz Attila bácskai református esperes áldásával és közös imádsággal kezdődött, majd Sutus Áron, a VMMSZ elnöke osztotta meg ünnepi gondolatait a jelenlévőkkel. Kiemelte, a Palicsi Magyar Ünnepi Játékok, közösségünk akkori vállalása, máig ható, meghatározó erővel bír.

Pásztor István ünnepi beszédet mond

„Vagyunk, és nem is akárhogyan”

Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke beszédét azzal kezdte, hogy a program fellépőinek a névsora rendkívül impozáns, akiket kiemelt dicséret illet, de ő elsősorban minden vajdasági magyarnak szeretne gratulálni azért, „hogy vagyunk, és nem is akárhogyan”.

— Engem leginkább ez tölt el elégedettséggel és büszkeséggel. Az a színvonal, ami nemcsak értékteremtésben, hagyományőrzésben jellemzi a vajdasági magyar kulturális életet, de a mindennapokban is. Az élet színvonala alatt azt értem, ahogyan mi a létezés értelmét megéljük. Régebben bizonyára sokkal többen voltak, akik kinevettek volna egy ilyen mondatért. Mára azonban kezd bebizonyosodni, hogy az élet színvonalát nem a nyugati típusú jólétben kell mérni, a létezés értelme nem lehet olyasmi, ami a másodperc tört része alatt beomlik. Ezt nem kell részleteznem, hiszen mindenki követi az európai eseményeket. Az határoz meg bennünket, amit a létezésről gondolunk, amit a létezés értékének tartunk — hangsúlyozta Pásztor István, majd kitért a Magyar Összefogás listájának az átadására és kihirdetésére, illetve ismételten megköszönte mindenkinek a közreműködést. Felidézte a 2010-beli nemzeti tanácsi választások történéseit, amikor először választottuk közvetlenül az MNT tagjait. — Az azóta eltelt tizenkét esztendőben nagyon sok tapasztalatot szereztünk és rengeteget dolgoztunk — a vajdasági magyar közösség egészéről beszélek, mindannyiunkról. Egyebek mellett azt is megtanultuk az eltelt években, hogy nem vehetjük külön a közösséget, az azt képviselő legitim politikai pártot és az autonómia megvalósításának eszközét, az MNT-t. Összetartozunk és egyek vagyunk. Külön-külön semmit sem tudunk elérni, együtt azonban megkerülhetetlen erőt képviselünk. Ez a legfontosabb tapasztalat. Ugyanis az elmúlt tizenkét év a XXI. század politikai divatjának és diktátumának megfelelően identitásunk elleni támadások sorából állt. Talán nem is mindig volt egyértelmű, de bennünket is megpróbáltak megtörni önazonosságunkban, hogy arctalan masszává gyúrjanak. A cél a választótestület atomizálása volt, a VMSZ szétverése, az MNT és ezzel az autonómiánk feletti uralom átvétele. Ezzel szemben csak együttesen, összefogva győzhettünk — mutatott rá Pásztor István. Ezután így folytatta: — Mi a létezés értelmét másféle értékekben látjuk: nemzet, család, hit, teljesítmény, megmérettetés. Vállaljuk a megmérettetéseket, mindenkit arra kérünk, hogy bennünket támogasson, mert élni fogunk a bizalommal, de visszaélni azzal sohasem. Ezt bizonyította a VMSZ az elmúlt tizenöt évben és az MNT az elmúlt tizenkét év során.

Borsi Ferenc, Flamann István és Hézső Zsolt

A VMSZ elnöke arról is beszélt, hogy nekünk nincs tartalék szülőföldünk, éppen ezért mi csakis abban vagyunk érdekeltek, hogy a többségi politikával kiegyezésben, partnerségben, kölcsönös megbecsülésben építkezzünk.

— A vajdasági magyarok létezésük értékének tartják magyarságukat. Önazonosságunknak ez az alapja. Egyszerre érték és alap. Miként lehetséges ez? Úgy, hogy kisebbségben élünk több mint egy évszázada. A mi számunkra olyképpen magától értetődő magyarságunk, hogy tisztában vagyunk vele: nem mondhatunk le egyetlen eleméről sem, mert akkor foszlani kezd az egész. Nem engedhetjük meg, hogy identitásunk foszlásnak induljon. Magyarságunk elemei között egyenrangú helye van a vallási identitásnak, a nyelvi önazonosságnak, a kulturálisérték-teremtésnek, a művészi megnyilvánulásnak, a gazdasági szerepvállalásnak. Egy évszázad alatt volt időnk megtapasztalni és megtanulni, hogy csakis az autonómia és a belső szuverenitás az, ami bennünket megőriz — hallottuk Pásztor Istvántól, aki beszéde során nemcsak a hetven évvel ezelőtti történésekre tért ki, hanem az 1945 előtti múltunknak és az akkori időszak küzdelmeinek az ismertetésére is. 

Csuvardity Tamara népmesemondó

Vallomás az örökségről és a szülőföldről

A XXIX. Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok megnyitóján Mezei Erzsébet képzőművész Monyov Glória fiatal, tehetséges művészt ajánlotta a jelenlévők és a szélesebb nyilvánosság figyelmébe, akinek kiállítása nyílt a helyszínen. A program keretében vette át a Flamann István és Hézső Zsolt alkotta citerakettős az idei Bodor Anikó-díjat.

— Kétlem, hogy valaha is lesz még két barát, aki a zene szeretetétől vezérelve évtizedeken át minden alkalommal mintegy 100 kilométert küzd le Csókától Szentmihályig, hogy újra és újra együtt muzsikáljon a saját, a közösség és a közönség örömére. Hosszas képzés és önképzés során hangszerjátékuk, zenei anyanyelvismeretük a legmagasabb szintűvé vált, műsoruk legnagyobb részét vajdasági dalok alkotják. Hisznek magukban, e táj zenei hagyományának páratlan értékében, az értő és befogadó közösségben. Abban, hogy van kinek átadni szellemi örökségüket, mely megtartja őket — mondta róluk Borsi Ferenc citeraművész, a Durindó és a Gyöngyösbokréta Fesztiváltanácsának tagja. 

Néptáncosaink több generációja

Az ünnepség fellépői jeles hagyományőrzők és -teremtők, alkotói és közösségépítő erővel és hittel megáldott személyek voltak, akik méltó örökösei a hetven évvel ezelőtt megrendezett Palicsi Magyar Ünnepi Játékoknak. A közönség tapsolhatott a palicsi Szederinda népdalkörnek, a Flamann—Hézső-citeraduónak, Borsi Ferencnek, a kevevári Keve Magyar Művelődési Egyesület népdalkörének, Szerda Balázs verséneklőnek, Csuvardity Tamara népmesemondónak, Szalai Elor Emina színművésznek, a temerini Juventus énekkarnak, valamint a fiatal, ifjú és felnőtt néptáncosoknak, akik a Duhaj Zenekarral és barátaival megálmodott közös produkciójukkal vallottak örökségről, együvé tartozásról, szülőföldszeretetről.