* Ki volt Reiss Zoltán, és miért éppen Kanizsa dicsekedhet az ő opusával? Kiknek a tárasaságában forgott?

— A budapesti származású Reiss Zoltán Morelli Gusztáv iparművész tanítványaként fametszőnek készült, ám végül az építészet mellett döntve 1901-ben szerzett építészoklevelet. Kezdetben jobbára pályázatokon vett részt, melyek közül a legsikeresebbnek a magyarkanizsai új városházára kiírt 1908-beli győzelme számít. Ennek, valamint az egy évvel korábbi magánmegbízásának eredményeként nyílt módja több kanizsai üzlet- és magánház, illetve a kies népkertbeli Gyógyfürdő megépítésére. A jelekből ítélve mindezt a magyarkanizsai Kaszinó tagságának köszönhette, mely, mint a kanizsai intelligencia képviselője, a rendezett tanácsúvá váló város törekvéseihez híven, maga is a kor új építészeti stílusában kívánt építtetni. E helybeli reprezentációs igény tette lehetővé számára, hogy 1907 és 1914 között egy, az ő oeuvre-jében különálló, de hangsúlyozandó, hogy egységes, szecessziósnak, posztszecessziósnak mondható kanizsai opust alkotott, melyhez képest későbbi, budapesti alkotásai — élen a Corvin Áruházzal — már egy, a modernitás felé hajló neoeklektikus manírban készültek.

Valkay Zoltán és Baráth Gábor Gergely a magyarkanizsai könyvtárban szervezett rendezvényen (Puskás Károly felvétele)

* Mely épületek fűződnek a nevéhez, tervezői munkájában mi a jellegzetesen reissi?

— Mint a helybeli felvilágosult polgárság építésze, a főbb alkotásai, mint a városháza, a Kaszinó és Takarékpénztár vagy a Gyógyfürdő épülete mellett sorjáznak a Bérczi-, illetve a Bata-féle főutcai üzletházak vagy a Grünfeld-, a Grünner- és a Karácsonyi-féle házak, melyek frissességükkel új színt hoztak a klasszikus etalon szerint épített paraszt-polgári architektúrába. Ezen új — mondhatni, reissi — építészeti nyelvezetben különös hangsúlyt kapott a markáns féloszlopokkal közrefogott, összetett tört vonallal koronázott oromzatpártázatos középrizalit, a florális díszek szigetszerű alkalmazása, melyek különös feszültséget nyernek a geometrikusan kialakított falsíkok ellenében, de megemlíthetjük a helyben Reiss előtt szokatlan Saarinen-féle ablakok, nyílások alkalmazását is. Bár Reiss házainak hasonló a felépítésük, mégis különbözőek — ez szerintem rendkívül lényeges. Reiss kanizsai architektúráját én a szecesszióból kinövő, úgynevezett posztszecessziósnak nevezem, mely már a modern homlokzatformálás határvonalán billeg.

Az architektúra „felemel”: az egykori Kaszinó és Takarékpénztár ma is csodálatos épülete 

* Mit illik tudni a városházáról, a fürdő épületéről, a Takarékpénztárról, a Grünfeld-házról?

— A kanizsai, homogén, klasszikus „építészeti tájban” Reiss architektúrája az átváltozás vonala/pontja, ezért maradhat meg olyan könnyen emlékezetünkben. Nem véletlen, hogy jellegzetes építészetével meghatározta a hangulatát a kisvárosi főtérnek, melyen markánsan uralkodik az 1911 és 1912 között épített városháza. Mint azt már korábban mondtam, e megbízást Reiss Zoltán országos szintű pályázat útján nyerte — huszonkilenc pályamű közül —, melyet a kor igényeinek megfelelő, magyaros és díszes építkezésűnek ítélt a hírneves Lajta Béla elnökletével a bírálóbizottság. Persze a túl drágának tartott eredeti pályaművet az oldaltorony és a hátsó épületszárny elhagyásával egyszerűsíteni kellett, ám még így is impozáns lett, és méltán a kanizsaiak büszkesége: a városiasság érzetének fő megtestesítőjeként korának minden technikai újításával, villany-, vízvezeték-, derítőrendszerrel fel volt szerelve. Építéséhez Meggyesi István építőmesterrel az élen összefogott a helyi építőtársadalom, melyet ügyesen egészített ki a válogatott nagyvárosi szakági segítség. Az aradi Husserl Manó, illetve a szegedi Landesberg Mór keze munkáját dicsérő, mestermívű, épületbádogos és épületszobrászati munkákkal gazdagított építmény architektúrájában az erős vertikális vonalak, a kiemelt, óratoronnyal koronázott középrizalit, mind-mind a reissi vokabulár jellemzőiként kaptak hangsúlyt. Abban az építészeti beszédben, amelyet már első kanizsai munkájában az 1907 és 1908 között a müncheni szecesszió manírjában emelt Kaszinó és Takarékpénztárnál olyan szépen és tisztán megfogalmazott, és az architektúra „felemel” igéjével méltó módon kifejezett. Az A–B–A homlokzati ritmusú középrizalitos Kaszinó-épület tipikusan polgári ihletésű, földszintjén a Törtely-féle divatáruüzlettel, emeletén a Takarékpénztárral és a Börcsökné konyhájával megtámogatott Kaszinó helyiségeivel. Reiss legdíszesebb kanizsai házaként tetszhetett meg a felvilágosult Grünfeld Hermannak, aki mint tégla- és cserépgyár-alapító, illetve a Csodakút Ártézi-fürdő Rt. igazgatója igen sokat tett Kanizsa jövőjéért azzal, hogy főtéri házának tervezését a budapesti építészre bízta. A Grünfeld-ház (épült 1911—12-ben) az első olyan Reiss-épület, ahol megjelenik az építésznek a szecesszión való túllépési szándéka. Ez főleg a leegyszerűsítésben, a virágornamentika csökkenő alkalmazásában érezhető, ám hozzátehetjük ehhez azt is, hogy ez a vonás az összes magánjellegű megbízására jellemző. És ha már Grünfeld házát megépítette, miért ne készíthette elő a Király István vázolta fürdőtervet — tovább részletezve, pontosítva — az építésre? Ebben persze nyilvánvalóan nemcsak a kaszinóbeli pártfogás, hanem a Kanizsához kötődő részvénytársaságbeli tagsága is segített neki. A járásról, 6 km távolságról bevezetett gyógyvizet befogadó, modern komponálású, már csak gyér díszítésű, ám pompás Zsolnay kerámiával gazdagított előcsarnokkal bíró, 20 kádas fürdőépületet 1913-ban adták át. Kanizsa fürdővárossá emelkedését talán teljesebbé tette volna Grünfeld és Reiss egy évvel későbbi fürdőszálloda-építési szándéka, ám ezen álmokat szertefoszlatta a hagyományos életrendet végleg eltörlő I. világháború…        

A kanizsaiak büszkesége, a városiasság érzetének fő megtestesítője: a városháza             

* Ezen épületek ma…?

— Mondanom sem kell talán, hogy Grünfeld fürdővárosálmát azóta is tovább álmodja Kanizsa. Ebben fontos szerepet kaptak Reiss Zoltán (1877—1945) alkotásai, melyek költőiségükkel rangot és formát adtak a polgáriasodás útjára lépő, már nem falu, de még nem város Kanizsának. Azt is mondhatnánk, hogy még ma is költőien szólnának a turizmusra építő település városkép-szcenográfiájában: Reiss opusára alapozva ugyanis a „megtérülő városkép” fogalmát alapozhattuk volna meg, ha hanyagság, meg nem értés miatt nem kellene félig-meddig feltételes módot használnom. Reiss kanizsai házai — tisztelet a kevés kivételnek — mára ugyanis lecsupaszítottak, lepusztítottak. Szinte lírikájuktól megfosztott prózaisággal bírnak, már ha megmaradtak. Nagyon nagy kár ez, melynek tudata mégis arra buzdíthat bennünket, hogy azt, ami a mában is hatni tudó múltból megmaradt számunkra, ne engedjük elveszni. Mint a belénk nőtt életet, mint a mindennap ránk visszaható tér-idő sűrítményeket őrizzük meg őket az utókornak. Mert nemcsak hiszem, hanem tudom is, hogy nélkülük bizony szegényebbek/kevesebbek leszünk…     

Hasonlóan izgalmas témákkal foglalkozik a Bácsország vajdasági honismereti szemle legújabb száma is — erről a magyarkanizsai József Attila Könyvtárban megrendezett bemutatón a főszerkesztő beszélt.

— A legújabb lapszámban a bácsalmási Csauscher-ház témáját dolgozza fel három írás, fotókkal. A rossz állapotban levő épületet a helyiek szeretnék felújítani — részletezte Baráth Gábor Gergely. — Szabadkával kapcsolatos írásaink közül az egyik a szerb színészekkel foglalkozik 1892 és 1914 között, a másik pedig a műszaki középiskolával szemben levő Matuska-szoborral — kiderül, milyen szobornak készült, és mi lett a sorsa. Bemutatjuk a csantavéri bibliamúzeumot, továbbá csonoplyai, adai és hertelendyfalvi jellegű írások is helyet kaptak a lapban, egyik cikkünk a labdarúgással foglalkozik. Természetrajzi írásaink az invazív fajokról, illetve a térségünkből eltűnő madarakról szólnak. Egy évvel ezelőtt vettem át a Bácsország szerkesztését, azóta igyekszem bővíteni állandó szerzőink névsorát. Örülök, hogy sikerült megállapodnunk egy bácskossuthfalvi tematikus szám megjelentetésében. Az olvasótáborunkat is szeretném bővíteni, ezt a célt segíti ez a körút is, melynek egyik állomása volt Magyarkanizsa. Nagyon örülök, hogy ezeken a találkozókon telt ház van, sok fiatal jelenik meg, mert ezek szerint a Bácsországnak van jövője. Céljaim között szerepel az internetes megjelenés felfrissítése. A terjesztésen is dolgozunk, én azonban azt javaslom, éljenek az olvasók az évi 1200 dináros előfizetés lehetőségével, így biztosan rendszeresen kézhez kapják a lapot.

Grünfeld fürdővárosálmát azóta is tovább álmodja Kanizsa — a Grünfeld-ház ma