„Még broadcastingnak hívták, s nagyon sok pénzbe került, mikor az első szpíker izgatottan a mikrofonhoz ült. Érces hangja felszárnyalt és messzire repült, és egy hallgatóban megszólalt: A próba sikerült!” (LGT: A rádió)
Több hónapos rákészülés után ez év október havának harmadik szombatjától a Pancsovai Rádió is sugároz magyar nyelvű adást. Heti egy, illetve két órában, beleértve az ismétlésre szánt vasárnapi műsoridőt is.
Az ötlet valójában nem új keletű, csakhogy a műsor készítőiben sokáig erősebbnek bizonyult a helyi tévéházban korábban megért hányattatások óvatosságra intő élménye, mint a készséges tenni akarás. Mert az olykor jelképesnek sem nevezhető tiszteletdíjak elmaradozásával idővel megbarátkoztak e déli szórványvidék elektronikus médiájának újságírói. S azzal is, hogy ha nem volna az a bizonyos YouTube-csatorna — no, meg egy lëânka a néhány főre morzsolódott kicsiny stábjukból, ki magánszorgalomból a földi műsort rea feltegye, majd különböző fb-s csoportokban rendszeresen megossza —, a célközösséghez el sem jutna a körültekintő alapossággal készült minőségi termék. Mindezek ismeretében elítélendő-e az ódzkodás? A szorongással és bizakodással elegy rádiózási nyitányról lapunknak Lőcsei Ilona, a Magyar percek a rádió hullámhosszán című adás szerkesztője nyilatkozott.
— Az első adásunk október 18-án került az éterbe a Pancsovai Rádió 92,15 MHz-es hullámhosszán, 19 órai kezdettel, azzal a feltett céllal, hogy magyar nyelven ismertesse a magyar hallgatósággal a dél-bánsági magyar közösségek eseményeit. A magyar nyelvű rádióadás beindításához és működtetéséhez szükséges anyagiakra a Tamási Áron Székely-Magyar Művelődési Egyesületen keresztül a Pancsovai Rádió munkatársainak felkérésére és biztatására pályáztunk, és nyertük meg Pancsova város önkormányzatnál. A rádiós munkára vonatkozó adatok, illetve az idevágó költségvetési előszámlák elkészítésében Aleksandar Janoš, az úgynevezett rádiós anyavállalatunk állandó munkatársa nyújtott önzetlen segítséget. Mint ismeretes, Pancsován is jól bevált gyakorlat a nemzetiségi tévéműsorok számára készített anyagok rádiós adaptálása. A több mint egy éve működő szlovák stúdió példáján felbátorodva léptünk most mi, magyarok, illetve a román közösség is, melynek folyamodványa — a mienkkel ellentétben — a tartományi művelődési és tájékoztatási titkárságnál is kedvező elbírálásban részesült.
A szombat esténként sugárzott egyórás műsor — melynek ismétlése vasárnap 13 órakor kezdődik — gerincét a régióból érkező vagy hozott hírek, tudósítások színes mozaikja alkotja. A zene egyelőre a helyi rádió lemeztárának magyar részlegéből származik, melyet az Újvidéki Rádiónak köszönhetnek. A kicsiny szerkesztőség tagjai, részben rácáfolva a felvezetőben is leírt aggályokra — elvégre szinte a nonprofit önkéntességre épülő munka ez is —, bámulatos lendülettel teszik a dolgukat. A székelykevei és a torontálvásárhelyi „külsős” jegyzetírókon kívül hírszerkesztő-riporterként Halász Zsuzsanna és Biszak Gabriella jeleskedik. A hangmérnöki teendőket Miloš Glogovac végzi.
— Hagyományos értelemben vett munkamegosztásunk nincs, inkább kiegészítjük egymást mind a szerkesztésben, mind a hanganyagok vágásában, beolvasásában. Sok minden azonban korántsem ilyen egyszerű. A kötelező magánosítás előtt álló Pancsovai RTV például, több jel szerint, 2015 februárjában kalapács alá kerül. Ebből adódóan a magyar rádióadás jövője is bizonytalan. Egyelőre olyan információt kaptunk a városházáról, hogy a törvény szerint fenn kell tartani a kisebbségi nyelveken készülő adást. Ez utóbbihoz a város nyújtana anyagi keretet, melyhez pályázat útján lehet majd hozzájutni. Fontos azonban, hogy a sorsdöntő pillanatig már nem ülünk tétlenül! Jelenlétünk nyomait igyekszünk minél intenzívebben tudatosítani rohanó, egymástól elidegenedő közösségeinkben is. Nem siránkozva, de lélekben kiteljesedve és igazi értéket teremtve!