„Az ezeréves történetünkből fakadó előzmények felkészültté teszik Magyarországot a globalizáció és az identitás viszonyának megértésére. Az ezer éve életképes Magyarország XXI. századi üzenete, hogy a piac és a technológia területén nyit a világ felé, de eközben okosan használja saját államát a társadalmi tőke gyarapítására. Erősíti a nemzeti öntudatot, biztonságot és lehetőséget teremt, segíti a családok boldogulását — mert az határozza meg a bizalom és az együttműködés értékének erejét az országban. Ez az ezer éve életképes Magyarország az örökségünk…”

(Részlet dr. Klinghammer István, a Magyar Örökség díj bírálóbizottsága elnökének köszöntőjéből)

Jelen esztendő földanya havának (szeptember) 21. napján tartották meg Budapest IX. kerületében, a Ráday Ház dísztermében az idei harmadik, illetve a rangos elismerés létrehívásának évétől (1995) számított sorrendben 110. alkalommal a Magyar Örökség díjátadó ünnepségét. Ez a díj, mely egyúttal a nemzeti összetartozás érzését is erősíti, a világ magyarságának szellemi becsületrendje. A polgárok szabad akaratából létrejött Magyar Örökség és Európa Egyesület civil intézmény — melynek feladata a magyar értékek felmutatása a jelen számára és megőrzése az utókornak — ezzel a kitüntetéssel több mint negyedszázada a magyarság erkölcsi és szellemi teljesítményét ismeri el.

A legutóbbi díjkiosztón az alábbi személyekre és institúciókra vonatkozó laudációkat hallhattuk: a Halasi — kézzel varrott — csipke művészi értéke; Dobszay László zenetörténészi és népzenekutatói munkássága; Csorba László történészi munkássága; az Óbudai Népzenei Iskola hagyományőrző- és teremtő tevékenysége; Kiss Árpád növénynemesítő munkássága (a professzor úr nevéhez fűződik a termesztésre alkalmas búza-rozs állandósult nemzetség-hibrid: a tritikálé és annak államilag minősített növényfajtáinak létrehozása); Kubassek János nyugalmazott múzeumigazgató egyetemes magyarságért végzett munkássága, valamint Tolcsvay Béla énekmondó művészete. Munkásságuknak időtálló lenyomata immáron a Magyarság Láthatatlan Szellemi Múzeumában is fellelhető, nevüket pedig az Aranykönyv őrzi.

A kemény két órába sűrített gála nyitányát a Nemzeti ima hozta, a záróakkordokat pedig a Szózat. Mindeközben pedig több vonatkozó kisfilmet is láthattunk — a halasi csipkét bemutatót Kovács László rendezte, illetve zenei sokféleség fültanúi lehettünk. A Schola Academica két karnagyának (Dobszay László tanítványainak) a vezetésével gregorián énekek hangzottak fel; az Óbudai Népzenei Iskola művészeinek — Virágvölgyi Márta (Martin György-díjas és Príma-díjas), Jánosi András (az MMA akadémikusa), Turi András és Szerényi Domokos — előadásában két népzenei blokk csendült fel, Széki magyar és sűrű tempó címmel; a díjazott Tolcsvay Béla énekmondó pedig előbb a Zöldlevelecske, majd a díj átvétele után a Legyen újra Rend! című, echte saját szerzeményt adta elő. Hangszeres-énekhangos formátumban.

Az ünnepségen elhangzó laudációkat — a díjátadás sorrendjében — az alábbi neves közéleti személyek tolmácsolták:

Erdei T. Lilla etnográfus, csipkeszakértő; Dobszay Ágnes tanszékvezető egyetemi tanár, LFZE Egyházzene Tanszék; Zsigmond Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, Lányi György Magyar Örökség díjas népzenész (Téka együttes); Pauk János biotechnológus, búzanemesítő, az MTA doktora; Tardy János geográfus, egyetemi tanár, valamint Csűrös Csilla Táncsics Mihály-díjas szerkesztő-riporter.

A Magyar Örökség és Európa Egyesület, valamint a Magyar Örökség díj fő támogatója az Agrárminisztérium és a Hungarikum Bizottság, kiemelt támogatói pedig Schmitt Pál, Magyarország korábbi köztársasági elnöke, valamint az ugyancsak Magyar Örökség díjas Vincze László és Fiai Papírmerítő Műhely voltak.

Az idei évre tervezett negyedik, összesített sorrendben 111. díjátadó ünnepség kijelölt dátuma 2024. december 14-e lett.

Fotóink a helyszínen készültek.