Magyar közjegyző Szabadkán

Magyar közjegyző Szabadkán

Letsch Erich a Petőfi Sándor utcában nyitott irodát

Az Újvidéki Egyetem Jogtudományi Karán szerzett oklevelet 2004-ben, majd a következő évben egy angol tannyelvű, kétszemeszteres mesterképzésen vett részt a hágai Asser Intézet és a budapesti CEU szervezésében, nemzetközi kereskedelmi és üzleti jog szakon. 2007-ben öt hónapot töltött a német országgyűlés által szervezett Nemzetközi Parlamenti Praktikumon, majd fél évig egy CDU—CSU frakciós képviselő szakmunkatársa volt. Hazatérése után letette az igazságügyi vizsgát, és a Vajdasági Ügyvédi Kamara tagja lett. Közjegyzői kinevezéséig ügyvédként, valamint magyar, angol, német és horvát nyelvű bírósági fordítóként tevékenykedett újvidéki családi irodájukban. Háromgyerekes családapa, Ádám fia két és fél éves, az ikrek: Elza és Emil pedig tavaly december elején születtek. A csöppségek körül eléggé sok a teendő, a szakmai tevékenység mellett jóformán minden idejét igénybe veszik, ám óriási örömöt és lelki kiteljesülést nyújtanak — meséli.

* Jogászcsaládból származik — a jogászpálya eleve elrendelt volt?

— Talán igen. Amikor az ember az anyatejjel együtt szívja magába a jogászságot, főleg hogy az ügyvédi iroda gyermek- és kamaszkorom jelentős részében a családi házunkban volt, természetesnek tűnt erre a jól kitaposott útra lépni. A döntésben, ha nem is tudatosan, de jelentős szerepet töltött be országunk és társadalmunk helyzete a sötét ’90-es években, amikor a jogi pálya aránylag biztos egzisztenciát adott.
* Miért döntött úgy, hogy újvidékiként Szabadkán lesz magyar közjegyző? 

— Ez nem csak tőlem függött. Szabadkán a lakosság részarányából adódóan nagyobb szükség van magyar közjegyzőre. Magyar jogászokban pedig nagy a hiány, a közjegyzői kinevezés feltételeit kielégítő jogászokban meg még jelentősebb. 

* Egyáltalán miért éppen közjegyző, és nem ügyvéd, ügyész, bíró?

— A közjegyzőség egy nagy tekintélynek, közbizalomnak örvendő hivatás. Az ügyvédséggel — melyet volt szerencsém több mint tíz éven át művelni — összehasonlítva talán kényelmesebb, de egyhangúbb, kevésbé kreatív. Az ügyvédkedés — egyre inkább kezdtem rájönni — nekem személy szerint nem a legmegfelelőbb, mind gyakrabban szembesültem azzal, hogy zavar, szorongással tölt el az ügyfelekkel való kommunikáció, az állandó elégedetlenkedés, mely leginkább a szerb igazságszolgáltatási rendszer hiányosságainak tudható be. Nehéz megmagyarázni, hogy gyakran semmit sem tudunk tenni a bíróságok lassúsága, indolenciája ellen. 

* Megszokta-e Szabadkát, otthonosan mozog-e már új lakóhelyén?

— Nagyjából igen. Van egy biciklim, azzal száguldozom a lakás és az iroda közt. 

* Hogyan valósul meg a gyakorlatban ez a váltás? Újvidék után Szabadka eléggé kicsinek tűnhet…

— Ezt már több embertől hallottam, viszont egyelőre nem tapasztaltam. Újvidék túlságosan kinőtte magát, mindenhol őrületes tömeg, nyüzsgés van, elvesztette a régi, kisvárosi varázsát, melyet sokan visszasírnak. Szabadkán viszont érezni még valami hátramaradt „osztrák—magyar”, multikulturális lelkületet. A kulturális élet is virágzik, van két magyar színház, kiállítások, koncertek stb. Három kisgyermekkel elég élhetőnek tűnik, de majd kiderül a gyakorlatban, ha szeptembertől az egész család átjön, addig pedig ingázom: hét közben Szabadka, hétvégén Újvidék. 

* Hogyan lesz valakiből közjegyző?

— A jogi kar elvégzése után két vagy három év gyakornokság, ezt követi az igazságügyi vizsga, öt év szakmai tapasztalat, majd a közjegyzői vizsga letétele. Ezek az alaki követelmények. Utána türelmesen várni kell, hogy a közjegyzői kamara és az igazságügyi minisztérium kiírja a szabad helyekre vonatkozó pályázatot. Szigorúan szabályozott a közjegyzői helyek száma: nagy általánosságban minden községben kell hogy legyen legalább egy, a gazdasági gócpontokban (értsd: városokban) pedig 25 000 lakosra jut egy. 

* Milyen pluszt tud adni ügyfeleinek egy magyar közjegyző?

— Szerintem az ügyfeleknek a magyar nyelvű kommunikáció a legfontosabb. Ha a közjegyző nem tud magyarul, az ügyfél pedig nem beszéli kellő szinten a szerb nyelvet, fordító bevonására van szükség, ami bonyolítja, lassítja a folyamatot. Ezenkívül, hivatalos használatban levő nyelv lévén, magyarul is ki tudjuk állítani az okiratokat, ami nagyon előnyös például a kettős állampolgárok esetében, hiszen nem kell külön fordíttatni a dokumentációt.

* Érdemes-e magyar nyelvű hivatalos dokumentumokkal intézni az ügyeket? Saját bőrömön tapasztalom, hogy ez akár három hónappal is meghosszabbíthatja az ügyintézést. 

— Ezt a gyakorlat fogja megmutatni. Szerintem lényegében attól függ, az eljáró állami szerv lokálisan, saját hatáskörben dönt-e, vagy pedig központosított, és a végső határozatot Belgrádban hozzák meg. Helyben van rá esély, hogy megértik, és fel tudják dolgozni a magyar nyelvű okiratot, viszont ha a központba kell küldeni, megint csak fordítás szükséges, mely késlelteti a végső kimenetelt, a procedúra befejezését. 

* Hol van az irodája, mikor nyitotta meg, és kik a munkatársai?

— Az iroda a két gimnázium között található, a Petőfi Sándor utcában, március 18-án nyitottunk, a csapat pedig jómagammal együtt négy személyből áll: három jogász és egy informatikai-technikai-adminisztratív munkatárs. 

* Milyen ügyekben illetékes egy közjegyző? A „néphiedelem szerint” pecsétel, aláír, és ezzel rengeteget keres...

— A gyakorlatban legsűrűbben előforduló esetek: „sima” aláírás-hitelesítés (amikor a közjegyző nem vizsgálja az okirat tartalmát, nem figyelmezteti az ügyfelet a jogügylet következményeire), például autó-adásvétel, nyilatkozatok stb.; fénymásolat-hitelesítés (erre nem kell időpontot kérni, hiszen gyorsan elkészülünk vele, és kiadjuk a dokumentumot); ingatlanforgalomról szóló szerződések hitelesítése (adásvétel, ajándék, vagyonfelosztás stb.); zálognyilatkozatok hitelesítése (ha az ügyfél hitelre vásárol valamit). A két utóbbi eset és az ezekhez hasonlóak jelentős előkészítést igényelnek, ezért bejelentkezésre van szükség, a dokumentációt pedig ajánlatos előre a rendelkezésünkre bocsátani. Itt leggyakrabban ügyvédek, ingatlanközvetítők (esetleg a felek önállóan) készítik elő a szerződést, a közjegyző pedig hivatalosítja a magánokiratot, azaz közokirattá varázsolja, figyelmezteti az ügyfelet a jogügylettel kapcsolatos kockázatokra, következményekre. Ezt nevezik, lassan már meghonosodó terminussal, szolemnizációnak. A másik változat, amikor a közjegyző szerkeszti meg magát a szerződést is. Ezt nem szoktuk ajánlani az ügyfeleknek, mert jóval drágább. A tarifa 100%-át kell kifizetni, viszont a szolemnizáció esetében (ha kész szerződést hivatalosítunk), a tarifa 60%-át. Ezenkívül a hagyatéki tárgyalások lebonyolítását is átruházhatja ránk a bíróság. Pecsételünk, aláírunk, ez valóban igaz. Hogy rengeteget keresünk-e? Ez az iroda forgalmától függ. Amit sokan nem tudnak: a közjegyzőnek kifizetett összeg 20%-a forgalmi adó, aztán különadó címén az államnak további 30%-ot továbbítunk, mely aztán visszakerül a bíróságokhoz, 2% pedig a közjegyzői kamarának fizetendő. A fennmaradt 48%-ból kell fenntartani az irodát: kifizetni az alkalmazottak és a közjegyző bérét, adóit, járulékait, a számlákat, a felszerelést, a fogyóeszközöket stb. Az év végén pedig a bevétel és a költségek különbözetére az állam még 10% nyereségadót számít föl. Még fölsorolni is sok! Észrevettem, sokan tévesen azt hiszik, bennünket az állam is támogat, hiszen ott a címer a táblán, a zászló az irodában: nem, az iroda megnyitását és fönntartását a közjegyző a saját eszközeiből oldja meg. 

* Szigorúan szabályozott a közjegyzők munkája. Egységes árjegyzék, tilos a reklám... Mekkora mozgásterük van?

— A munkánk valóban rendkívül szigorúan szabályozott, ezért sokkal kisebb a mozgástér, mint például az ügyvédek esetében. Jelentős ellenőrzéseknek vagyunk kitéve: kamara, pénzügyminisztérium, munkaügyi felügyelőség stb. Rigorózusan elő vannak írva az ügyrendi szabályok, a közjegyzői okiratok tartalma, az archiválás, egyszóval minden. Az irodába betérő ügyfelek nem látják a rengeteg háttérmunkát, melyet minden egyes esetben kötelezően el kell végezni. Ez mind nagymértékben hozzájárul a magasabb szintű jogbiztonsághoz, melyet például az Európai Unió is megkövetel országunktól. Egy ilyen rendszerben a polgárok sokkal biztosabbak lehetnek benne, hogy például az ingatlant, melyet meg szándékoznak vásárolni, nem lett-e már eladva másnak (ellentétben a régi rendszerrel, amikor az ingatlanforgalmi szerződéseket a bíróságok hitelesítették anélkül, hogy belenéztek volna az okirat tartalmába, ami a mostani szemszögből egy óriási bizonytalansági tényező volt).

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Szabadkai Napló rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Magyar közjegyző Szabadkán
Szabadkai Napló
  • 2019.05.05.
  • LXXIV. évfolyam 18. szám
Facebook

Támogatóink