A filmekben már évtizedek óta jelentős szerepet kapnak a bűnözői csoportok. Az utóbbi években viszont észrevehető, hogy a nyomozós filmek nagy részében főként a balkáni maffiaklánokkal kerülnek összetűzésbe a jófiúk. Sőt, számtalan olyan film és sorozat is készült, amely voltaképpen ezeket a bandákat helyezi a középpontba, és azon kapjuk magunkat, hogy azoknak szorítunk, akiket — egy ideális világban — több évtizedre börtönbe kellene csukni.

Minden a kommunizmus bukásával kezdődött

A ’80-as évek legvége óta a térség országainak bűnszervezetei olyan mértékben tudtak fejlődni, hogy ma már a nemzetközi szervezett bűnözés csúcsán állnak. Az „egyszerű”, fegyver- és cigarettacsempészettel foglalkozó bűnbandák a Dél-Amerikából induló kokaincsempészet legfőbb szereplőivé váltak. A felhalmozott vagyont pedig nem szalmazsákokban tartják, hanem törvényes üzletekbe fektetik.

A berlini fal leomlása után a bűnszervezetek előtt is kinyílt a világ, és a helyi ügyleteiket nemzetközire válthatták. A balkáni bandák számos európai országban váltak a szervezett bűnözés kulcsszereplőivé, mára pedig a világ kokainkereskedelmének legfontosabb alakítóivá.

Számos nyugat-európai újság foglalkozott már a „balkáni maffiával”, ám belügyi és titkosszolgálati jelentések alapján ebben a térségben nem lehet egy nagy kartellről beszélni, hanem a különböző klánok lazább vagy szorosabb együttműködéséről van szó.

Narcos: Szerbia

A szerb maffiát eddig egyetlen szereplő tudta igazán összefogni, mégpedig Darko Šarić, aki Zoran Đinđić egykori miniszterelnök meggyilkolása után lépett színre. Az igazságügyi szervek és a sajtó egybehangzóan őt tartja az utóbbi harminc év legerősebb „drogbárójának” ezen a vidéken. Igaz, már ő is hűvösön van, helyére pedig sokan pályáznak.

Fotó: Tanjug.rs

A balkáni országok mellett a szerb bűnözők kedvelt terepe Spanyolország. Becslések szerint jelenleg is legalább száz olyan kábítószerbanda működik az országban, amelyet szerbek vezetnek. Spanyolország tökéletesnek bizonyult a nemzetközi kábítószer-kereskedelem számára, hiszen kiterjedt tengerpartja és számos kikötője van, valamint a korrupció is virágzik.

A balkáni bűnözők a 2000-es évek elején jelentek meg Spanyolországban, és eleinte „piti” ügyeket intéztek, főként tolvajlással foglalkoztak. Később tértek át a drogbizniszre, és mára ez vált a fő profiljukká. A rendőrségi adatok alapján kábítószerügyletek miatt jelenleg körülbelül százötven szerb ül spanyol börtönökben.

Alvilág és politika

A montenegrói kotori klán 2014-ben szakadt ketté 200 kilogramm kokain miatt, ezután pedig a kavači és a škaljari klán között véres, több országot érintő leszámolás kezdődött, mely mára nagyjából lecsengett, de még mindig lehet egy-egy leszámolásról hallani Szerbiában, Montenegróban vagy olyan európai városokban, ahol a klántagok meghúzták magukat.

A tengerpartot is uraló két klán Kotorban gyakran a halászokat és a frissen végzett tengerészeket is bevonja üzelmeibe, és nem kérdezik tőlük, van-e kedvük mindehhez. A bűnözők pénzt ígérnek a közreműködésért, de olyan is előfordul, hogy „csupán” fenyegetőznek, senki nem lesz biztonságban, ha nemet mondanak. Az emberélet ezekben a körökben nem drága, a kikötőkbe érkező drog sokkal többet ér.

Az európai országok közül Montenegró a legjobb példája annak, hogyan fonódott össze az alvilág és a politika. Milo Đukanović államfővel kapcsolatban az európai szervek többször is utaltak arra, hogy köze lehet az alvilághoz, hivatalos eljárás azonban nem indult ellene. A testvére ellen azonban az olasz rendőrség is nyomozott, de nem sikerült bizonyítani az összefonódást. Eddig az elnök pártja vezette a kormányt, így félnivalója nem volt, ám három évtized után az Adria-parti államban hatalomváltás történt, és egyelőre ugyan még védi az elnöki szék, de nem biztos, hogy Milo Đukanović ártatlansági vélelme fenntartható lesz.

Az adott szó kötelez

A leggyorsabban az albán maffia tudott fejlődni és erősödni. A 2000-es évek elején még főként lopásokkal foglalkozott, mára pedig a legnagyszabásúbb drogügyleteket bonyolítja le. Ennek egyik oka, hogy az albán maffia nagyon hagyománytisztelő, kizárólag családi alapon működik, a klánok egymás közt házasodnak, lojálisak egymáshoz, és komolyan veszik a szabályokat. A klánok szigorú hierarchia szerint épülnek fel, és ezt senki sem kérdőjelezheti meg.

Az albán maffia sikere és ereje abban rejlik, hogy eredményesen vegyítette a hagyományokat a korszerű technológiákkal. Az albánok voltak például az elsők, akik nem hajókat, hanem tengeralattjárókat használtak arra, hogy a kábítószert Ecuadorból Észak- és Közép-Amerikába juttassák.

A besa szó azok számára is ismerős lehet, akik soha nem foglalkoztak a szervezett bűnözéssel. A besa albánul bizalmat, adott szót jelent, olyan esküt, amelyet nem lehet megszegni. Ha valaki egy másik embernek besát ad, akkor készen áll arra, hogy ezért az esküért akár az életét is feláldozza. Egybehangzó vélemények szerint éppen a besa teszi szinte legyőzhetetlenné az albánokat.

Az albán maffia egyrészt azért tudott megerősödni, mert a kezdeti időkben jó viszonyt ápolt a calabriai ’Ndranghetával, majd azzal ért el gyors sikereket, hogy közvetlen kapcsolatot épített ki a kolumbiai kartellekkel, és amikor például Nagy-Britanniában minden más szervezet több mint 22 000 fontot kért 1 kiló kokainért, az albánok csupán 4-5000-et — olvasható a brit rendőri jelentésekben.

Albániát minden szempontból Európa legszegényebb országai közé szokták sorolni. Mostanában azonban egyre inkább nyitottá vált a turizmus iránt, így sokan, akik ellátogatnak a tengerpartra vagy a fővárosba, óriási építkezéseket, hatalmas szállodákat, méretes bevásárlóközpontokat, jelentős infrastruktúra-fejlesztéseket tapasztalnak. Nem kérdés, hogy egy szegény országnak honnan van minderre pénze, nem kell az Interpol nyomozójának lenni, hogy rájöjjünk, a drogkereskedelemből származó bevétel egy jelentős része az építőiparban ért célba.

Több milliárd eurós üzletág

Európa északi részén a ’60-as években jelentek meg a balkáni bűnözők, fő célpontjuk pedig Rotterdam és a mára Európa kokainfővárosává vált Antwerpen lett. Holland jelentések is arról számolnak be, hogy a bűnözők kicsiben kezdték, eleinte csak tolvajlással, dílerkedéssel, prostitúcióval foglalkoztak.

2020-ban viszont már attól volt hangos a világsajtó, hogy az antwerpeni kikötőben rekordmennyiségűnek számító 90 tonna kokaint foglaltak le, melynek piaci értéke meghaladta a 13 milliárd eurót. S noha ez a bűnüldözők számára rekord volt, mindjárt láthatják, milyen pici szelete is ez a világ drogkereskedelmének.

Dezső András oknyomozó újságíró a Magyar kóla című könyvében említi, hogy a nemzetközi kokainkereskedelemben Kolumbia, Peru és Bolívia számít a legnagyobb játékosnak, közülük is Kolumbia a legnagyobb termelő, hiszen ott évente 1400 tonna kokain előállításához szükséges kokacserjét termesztenek. Csak Kolumbiában 1400 tonnát. Hol van ehhez képest a lefoglalt 90 tonna?

Nem mindegy persze az sem, hogy ki hol veszi a kokaint: Dél-Amerikában vásárolva 1 kiló porért 1300—2200 eurót kell fizetni, de ahogy távolodunk a forrástól, egyre drágábbá válik az anyag. Az európai belépési pontoknál, Hollandiában, Belgiumban, Spanyolországban, Norvégiában vagy Olaszországban már 25—40 000 euróba kerül egy kiló, a kontinens belseje felé haladva pedig tovább nő az ár, Lengyelországban, Szlovákiában, Magyarországon vagy Szerbiában már 50—80 000 eurót kell fizetni 1 kilogramm kokainért.

 Maffia top 10

Ha bűnözőkről van szó, nem szerencsés sorrendet vagy toplistát felállítani, ám ezt maguk a bűnüldöző szervek is megteszik. Ezen listákon mára — bármilyen kritériumok alapján is állítják össze őket — előkelő helyet szereztek maguknak az albánok, a szerbek és a montenegróiak az orosz, az olasz, a kínai és a japán szervezett bűnözők mellett. Mivel ezek a szervezetek az egész világot átszövik, nem jár sem előnnyel, sem hátránnyal, hogy mi itt, Vajdaságban közelebb vagyunk a „forráshoz”, ezért félni vagy megijedni nem kell tőlük, tartani viszont nem árt.