Az emberi tevékenység hatására világszerte szűnnek meg olyan fajok, amelyek kialakulásához évmilliókra volt szükség. A természet és a benne élő állatok védelme minden ember kötelessége kellene hogy legyen.

A törökkanizsai Ágoston Attila állatorvos, természet- és környezetvédő, állatbarát felelősséget érez és tesz is az őt körülvevő környezetért. A madarak szeretete, védelme gyermekkora óta kíséri, és Attila már akkor állatorvosi álmokat dédelgetett. Az álom tizenkilenc éves korára vált igazi elhatározássá.

A természet iránti szeretete nagymértékben segíti környezetének védelmében. Nagyon fontos ez a mai világban, hiszen kevesen tesznek hasonlóképpen. Attila nem egyedül akarja védeni a természetünket: szemléletét, elkötelezettségét szeretné átadni a gyerekeknek is. A többi közt ezért nyitotta meg 2001-ben a madarásztábor kapuját.

Az egyhetes tábort Törökkanizsán szervezi meg minden nyáron. A táborlakók élvezik a sátorozást, a fák árnyékát, az esti tábortűz hangulatát, a nyugalmat, a felfrissülést. Távol vannak a számítógéptől, tévétől, csak a madarak víg csiripelését, a fák lombjának susogását hallgatják.

A tábor fő tevékenysége a madarak megfigyelése. Kifeszítenek egy nagy hálót, melybe a madarak beakadnak. A táborlakók általában 30-60 percenként ellenőrzik, hogy sikerrel jártak-e. Ha igen, az adott madarat megvizsgálják, megnézik, tojó-e vagy hím, hogy egészséges-e, majd meggyűrűzik. Megmérik a szárnyát, és ha nem egyértelmű, mely fajtáról van szó, a gyűrűn szereplő egyedi szám alapján azonosítják, hogy végül szabadon engedjék az „égi vándort”. Az adatokat füzetben jegyzik, majd számítógépben tárolják.

A környékünkön nagyjából százötven madárfajta él, melyek között akadnak ritkaságok is. Olyan madarakat vizsgálhatnak a táborlakók, mint például a nádi poszáta, a fecske, a zöldike, a nádi sármány, az őszapó, a meggyvágó, a fülemüle, a nádirigó, valamint a törpegém és a lappantyú, mely fajták nem túl gyakoriak felénk.

Ültessünk fákat és bokrokat, hiszen természetes lakóik, a madarak úgy maradhatnak fenn, ha védjük őket! A jövőben ne csak a népmesékből vagy a népdalainkból ismerjük ezeket a csodálatos élőlényeket. Védelmük nemcsak hasznos, hanem szép időtöltés is, hiszen nincs is annál felemelőbb érzés, mint amikor meghallunk és felismerünk egy madárdalt. Ezért arra kérlek: legyél te is madárbarát!

(A Bánáti Újság pályázatának kiemelt irodalmi alkotása.)