Képzeljünk el egy csajok szövetségéről szóló filmet, melyben nincs is szövetség — azaz kémia a karakterek között. Egy olyan képregényfilmet, amely túlságosan komolyan veszi magát. Egy szuperhősfilmet, melyben nem igazán vannak hősök. Ez a Madame Web, a Sony legújabb Marvel-filmje, mely sajnos több ponton is mellément. Régóta arról cikkezik a filmes sajtó, hogy a szuperhősfilm zsáner válságban van, a Marvelek mellett pedig több más olyan alkotás is született az elmúlt években, amely ráerősít erre a tényre.
Nos, a Madame Web talán (remélhetőleg) a mélypont, mely után már csak jobb dolgok jönnek. Ezúttal olyan karaktereket húztak elő a talonból, akiket már a szuperhőslexikonokban kell keresni. Olyan mellékszereplőket, akik bizonyos sztorileágazásokban jelentek meg, és igazán nagy rajongótáboruk soha nem is volt. Mindez azért kellemetlen, mert a képregényrajongók közül csak keveseket, az egyszeri nézőkből pedig még annyit sem fognak meg ahhoz, hogy egy esetleges folytatást (melyre a siralmas bevételek alapján nem sok esély van) készíthetnének neki.
Képek: imdb.com
A Madame Web sztorija egy szó szerint toxikus, pókképességekkel és idegméreggel operáló főgonosz körül bonyolódik, aki nőket próbál tönkretenni. Ezekiel a ’70-es években a perui dzsungelben szerezte meg a képességeit, később pedig egy álmot lát, melyben póknők próbálják őt elpusztítani. Ezért megelőzvén a bajt, ő maga támadja meg őket. A főhősünk Cassie Webb (Dakota Johnson, akit A szürke ötven árnyalatából ismerhetünk), egy manhattani mentős, akinek jövőbelátó képességei vannak, ráadásul arra is képes, hogy irányítsa a történések folyamatait. Három fiatal lánnyal ismerkedik össze, akiket végül neki kell megvédenie a gonosztól. Eléggé komplikált mindez, nemde?
A hiba nem a mi készülékünkben van, a Madame Web ugyanis több ponton hajmeresztően zavaros, a forgatókönyvírók (merthogy négy is volt belőlük) mintha egymás kezéből kapkodták volna ki a laptopot munka közben. S. J. Clarkson, a film rendezője (aki egyúttal a négy forgatókönyvíró egyike is) korábban a Jessica Jonesszal és a Hősökkel szerzett televíziós és szuperhősös tapasztalatot, felemás módon oldotta meg a feladatot. A maskarák, azaz bocsánat, a szuperhősjelmezek sem igazán működnek, ahogyan a cselekmény sem tud egy pillanatra sem izgalmas lenni — mert a szuperképességek révén bármi megváltoztatható vagy elgörbíthető.
A fő baj mégis az, hogy Dakota Johnson, Sydney Sweeney, Adam Scott vagy Emma Roberts ennél jóval tehetségesebbek, nem méltó hozzájuk ez a mozi a maga olcsó effektusaival és unalmas jeleneteivel. A Sony minden bizonnyal egy új Pókasszony-filmsorozat alapjait szerette volna lefektetni a Madame Webbel, rendszeresen előhozakodva egy-egy újabb póknő önálló mozijával. Szinte borítékolható, hogy kidobott pénz volt. A nyitó hétvégén mindössze 17 millió dollárral kezdett a Madame Web, ami előrevetíti, hogy anyagilag is orbitális bukás lett. Bárcsak mondhatnám, hogy legalább a rajongók élvezni fogják, sajnos azonban ők nem igazán léteznek, már ami a Madame Web-univerzumot illeti. Kár érte, mivel néhány kreatív megoldás és a zene is jól sikerült, mindez azonban édeskevés ahhoz, hogy jegyet váltsunk egy esetleges jövőbeli pókasszonyos kalandra. Girl power ide vagy oda, az egyetlen igazi Pókembert senki sem fogja helyettesíteni.