1999-ben ezen a napon kezdte meg a légicsapásokat a NATO Szerbia, az akkori Jugoszláv Szövetségi Köztársaság célpontjai ellen. Javier Solana NATO-főtitkár utasította a szövetséges erők akkori főparancsnokát, hogy kezdjen légitámadást Jugoszlávia ellen.
A döntést azzal indokolták, hogy a JSZK miatt hiúsultak meg a Koszovó státuszáról szóló tárgyalások. A támadást az ENSZ Biztonsági Tanácsa nem hagyta jóvá.
A katonai tömb 19 tagországa azután támadta meg Jugoszláviát, hogy kudarcba fulladtak a tárgyalások Koszovóval kapcsolatban, és így szerettek volna véget vetni Slobodan Milošević erőszakkampányának.
Fotó: Hét Nap archívum/Szabó Attila
Az áldozatok száma 1200 és 2500 között van, 12 ezernél is többen pedig megsebesültek.
Az első légicsapást 1999. március 24-én este 19 óra 45 perckor hajtották végre.
Országszerte mintegy 2.300 légicsapásra került sor, 1.150 vadászgép 420.000 rakétát lőtt ki. Az ország villamosenergia kapacitásainak harmada megsemmisült. Két olajfinomítót, az újvidékit és a pancsovait is légicsapások érték. Hidakat, iskolákat, egészségügyi intézményeket, médiaházakat, nagykövetségeket, emlékműveket, templomokat és kolostorokat is támadtak, megsemmisítettek.
A bombázás 78 napig tartott, június 10-én fejeződött be, amikor elfogadták az ENSZ Koszovóra vonatkozó határozatát. Ezt a Jugoszláv Hadsereg és a NATO kumanovói szerződése előzte meg. Ebben vállalták, hogy a jugoszláv katonaság elhagyja a déli tartomány területét.
Ma országszerte tartanak megemlékezéseket.
