A nagyböjt, a húsvétra felkészítő, negyvennapos időszak hamvazószerdán kezdődik, mely az idén március 2-ára esik. A keresztények ebben a bűnbánati időszakban hitük elmélyítésével, kiengesztelődéssel és böjttel készülnek húsvét ünnepére, Jézus Krisztus halálára és feltámadására. Összeállításunkban a hitben való elmélyülést segítő gondolatokat adunk közre.
Szeressétek egymást, mint ahogy én szeretlek titeket (Jn 15,12)
Horváth Ákos, a magyarkanizsai Szent Őrangyalok római katolikus templom káplánja:
 Horváth Ákos (fotó: Szalai Attila felvétele) |
— Ha azt halljuk, hogy nagyböjt, sokaknak a lemondás, a koplalás időszaka jut eszébe, mely nem elég, hogy egyfajta belső feszültséggel tölti el az embert (mert ki szeretne üres hassal létezni?), hanem ráadásul egy ember rettenetes kínok között megélt halálát állítja szemlélődésünk középpontjába. Mindebből egyenesen arra következtethetünk, hogy a nagyböjt egy lehangoló, szomorú időszak, melytől talán jobb távol maradni vagy legalábbis csak távolról szemlélni. Holott ez korántsem így van! A nagyböjt ugyanis az az időszak az ember életében, amely nem mást, mint az önmaga fölé való emelkedés lehetőségét adja oly módon, hogy megtanulja látni a körülötte levő valóságot az Isten szeretetének fényében. Játsszunk el a gondolattal, hogy egyenként egy-egy hőlégballon utasai vagyunk! Jól tudjuk, hogy a felszálláshoz és a kellő magasság eléréséhez meg kell szabadulni a homokzsákoktól, melyek földhöz kötik e járművet. Azt is tudjuk, hogy minél több ilyen zsák van a kosárban, annál inkább köti a gravitáció, és annál kisebb a kilátás, annál inkább meghatározott a környezetről, világról, annak szépségéről alkotott kép. A magasság eléréséhez és ahhoz, hogy szívét eltölthesse a világ szépségének a látványa, az embernek le kell győznie önmagát. Mindehhez szükséges a bátor felülemelkedés, a földi kötöttségektől való teljes szabadulás. A nagyböjt nagyon alkalmas arra, hogy az ember megszabaduljon a homokzsákjaitól, melyek röghöz kötik mindennapjait — mert ez a világ terheitől szabad állapot maga a kegyelem állapota, melyben az emberi lélek Istenben van. De mik ezek a homokzsákok, melyektől szabadulni kell? A válasz szinte egyértelmű: mindazok a dolgok, események, lelki és testi tényezők, amelyek rendületlenül kötnek bennünket az anyagi világhoz és annak javaihoz. Azok a gondolataink, szavaink, cselekedeteink és mulasztásaink, amelyek nem illeszthetőek bele Jézus szeretetparancsába, mely így szól: „Szeressétek egymást, mint ahogy én szeretlek titeket.” (Jn 15,12) Ez a Megváltó Krisztus szeretete az ember iránt, és ebből a szeretetből táplálkozva kell nekünk is járnunk az élet zarándokútját, fényt sugározva magunkból a világba. Kívánom a kedves olvasóknak, hogy a negyvennapos böjt szent időszaka alatt ha csak részben is, de meg tudjunk szabadulni a magunkra aggatott homokzsákoktól.
A nagyböjt az emberért van
Szabó Károly, a Keresztény Értelmiségi Kör elnöke:
 Szabó Károly (fotó: Regécz László felvétele) |
— Hamvazószerdával elkezdődik a nagyböjt. Minden gyakorló keresztény számára egy különös időszaka ez az évnek, mert ez vezet el bennünket a húsvét titkának megünnepléséhez. A nagyböjt igazi megélése lehetőséget nyújt, hogy hitünkben megújuljunk. Sokaknak talán ez az időszak hoz egy gyökeres változást, hiszen a lelki életünkben nincs olyan mélypont, ahonnan ne lehetne Isten segítségével felkapaszkodnunk. A nagyböjt az emberért van, és ilyenkor érezzük a hívást hitünk felülvizsgálására: konkrétan Isten és az én kapcsolatom, a másokhoz való viszonyulásom, a lelkiismeret, a bűn és a bűnbocsánat, az örök élet. Nagyon sokan nem akarnak foglalkozni ezekkel a dolgokkal, de előbb-utóbb úgyis szembe kell néznünk velük. Személy szerint örülök neki, hogy van Egyházunk. Szinte mindannyian ebben az anyaszentegyházban nőttünk fel, hiszen nem úgy lettünk keresztények, hogy összeolvasgattunk mindent, hanem ide kereszteltek bennünket, és gyerekkorunk óta tanítottak a hitre, melyből sokan felnőttkorukra eltávoztak. Ide kell visszatérni, és a nagyböjt időszaka erre alkalmas. Hitünk alapja azok tanúságtétele, akik látták meghalni és feltámadni Krisztust, vagyis az apostolok és az őskeresztények. A magam részéről az idén a nagyböjtben erről szeretnék többet elmélkedni, és ezáltal erősíteni a hitemet. Helyesebben, hogy Ő, a Feltámadott tegye ezt meg, és általa legyen boldog húsvétom. A Keresztény Értelmiségi Kör és a magam nevében is áldott nagyböjtöt kívánok.
A húsvét lelkisége nyitott szívekre találjon
Szakály József, a topolyai Sarlós Boldogasszony-plébánia plébánosa:
 Szakály József (fotó: Szalai Attila felvétele) |
— Abban reménykedem, hogy a koronavírus időszaka után a maga teljességében meg tudjuk élni a nagyböjtöt, sokat tanulva a mögöttünk lévő két év ezen időszakaiból, melyek során megtapasztaltuk a teljes bezártságot, a korlátozottságot. El kellene gondolkodni arról, hogy miért is van a nagyböjt minden esztendőben: nemcsak azért, hogy elteljen, és egyszer csak odaérjünk a húsvéthoz, hanem hogy egy jelentős fölkészülési időszak legyen. Ez az év 365 napjából csupán 40! Az idei nagyböjt talán segíthet abban, hogy egy picit újra ráérezzünk az „eredeti ízére”, remélhetőleg már a templomi közösségben, és ha ez sikerül, akkor igazi nagy lelki töltettel tudjuk majd a húsvéti szent három napot megtartani és megünnepelni. Mi bízunk abban, hogy ebben az évben megtarthatjuk a szertartásokat. Készülünk, tervezzük, hogy hol lesznek a keresztutak, lesznek-e bűnbánati zarándoklatok vagy találkozók, lelki napok, melyeket az elmúlt két évben nem tudtunk megszervezni, ezeket az idén mindenképp szeretnénk megtartani. Reméljük, hogy kedvezően alakul majd a járványügyi helyzet. Úgy tapasztalom, hogy megvan a nyitottság az emberekben, hiszen óriási lelki károkat okozott a bezártság. Erdő Péter bíboros nemrég úgy fogalmazott, hogy nagyon sok emberben talán éppen ez a pandémia okozta bezártság ébresztette fel azt a vágyat, hogy újra a templom közösségében keresse az Istennel való kapcsolatot és a találkozást. Én is úgy látom, hogy ez ráébresztette az embereket arra, hogy nem valamiféle külsőségeiben megtartott, ránk erőszakolt dolog a nagyböjt, hanem egy tényleges, önként vállalt befelé fordulás, visszafogottság, elcsendesülés azért, hogy a szent három nap és a húsvét lelkisége nyitott szívekre találjon. Azért van a nagyböjt, hogy a világ zaját egy kicsit visszaszorítva ki tudja nyitni azokat a belső csatornákat, azokat a belső kapukat az ember szíve felé, ahol aztán az Úristen is megtalálja az utat hozzánk. S ehhez igenis kellenek a fizikai lemondások, a befelé fordulás, a csend, hiszen Isten a csöndben tud igazán szólni hozzánk. Kívánom, hogy ráleljünk erre a csöndre, és meghalljuk a Jóisten szavát.
Nagyböjti elcsendesedés (Szalai Attila illusztrációja)
