Fotó: Stanyó Gábor

A magyar költészet napján, a déli órákban Újvidéken, Fehér Ferenc mellszobrának megkoszorúzása, az ünnepi műsor után beszélgettünk Vicsek Annamáriával, a Vajdasági Pedagógiai Intézet Fejlesztési Osztályának vezetőjével, az alkalmi program egyik szervezőjével, a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági parlamenti képviselő-jelöltjével, akinek a neve 6. a listán. A fiatal pedagógussal az elmúlt években többször találkozhattak a szakmabeliek széles e Vajdaságban. Székvárosunkban ő egy azok közül, akik mindent megtesznek az anyanyelvű nevelés és oktatás népszerűsítéséért.
* Már a jelölés is elismerés és kötelezettség. Mit gondolt abban a pillanatban, amikor felkeresték Önt a VMSZ tisztségviselői a javaslattal?
- Óriási megtiszteltetésnek éreztem természetesen, hogy rám esett a választás. Annál inkább, mert eddig még sohasem éreztem magam politikusnak. Igaz, amivel foglalkozom, az már inkább oktatáspolitika, mint pusztán oktatás. Nagyon jó érzéssel tölt el ez a megelőlegezett bizalom, úgy tekintem, az eddigi munkásságomnak az elismerése, hogy a nevem a 6. lehet azon a listán, amelyen közismert politikusokkal együtt szerepelek. Ugyanakkor tudom azt is, hogy nagy feladat előtt állok, hiszen mostantól nem elég csupán a szakmám és az oktatáspolitika ismerete, hanem egy kicsit az általános politika mesterségét is el kell sajátítanom. De ezt tudatosan vállaltam, attól a perctől kezdve, hogy igent mondtam a felkérésre.
* Javában folyik a beiratkozás az óvodákba és az általános iskolákba is. Mit tesz Ön ezen a téren?
- Az újvidéki magyar oktatásért projekt keretében 2009 óta dolgozunk egyrészt a magyar oktatás és nevelés minőségének javításán, másrészt pedig a létszámnövelésen. Véleményem szerint nagyon fontos minél korábbi időszakban megkezdeni ezt a folyamatot. Épp ezért vettük ki részünket az első magyar bölcsődei csoport beindításából Újvidéken. Azokkal a bölcsődés korúakkal és szüleikkel is foglalkozunk, akik még nem járnak közösségbe intézményes keretek között. Az ő számukra hetente tartok a Gyermekházban Babaklubot, aminek az a célja, hogy a kisbabák és szüleik magyar nyelven folyó foglalkozás keretében együtt játszanak, mondókázzanak, énekeljenek magyarul.
A pedagógusokra is kiterjed a munkánk: évente több alkalommal is tartok az újvidéki magyar óvónőknek és tanítóknak szakmai továbbképzést, igényeiktől és érdeklődésüktől, aktuális problémáiktól függően. Előadásaim célja a magyar oktatás színvonalának az emelése, hogy ezáltal is egy okkal többet tudjunk felsorakoztatni a szülőknek, miért a magyar tannyelvű osztályokat válasszák gyermekük beiskolázásakor. A témához kapcsolódó szülői értekezleteken erre helyezem a hangsúlyt, hiszen Újvidéken rengeteg a vegyes házasság, itt már nem hangsúlyozhatjuk az anyanyelvű oktatás előnyeit: sokkal fontosabb meggyőznünk a szülőket arról, miért jó, ha gyermeküket magyar osztályba íratják. Ebben - úgy tűnik - eredményesek vagyunk. Tavaly ugyanis programsorozatunk előtt 19 gyermek esetében nyilatkoztak a szülők úgy, hogy magyar osztályba íratják gyermeküket. Ehelyett szeptemberben 24 gyermek kezdte a tanévet magyar osztályban. Az idén is a kezdeti 15-ről már mostanra 26-ra sikerült emelnünk azoknak a szülőknek a létszámát, akik magyar osztályba kívánják beíratni a csemetéjüket.
Az újvidéki magyar gyerekeknek több alkalommal kirándulást szerveztünk (Belgrádba a dinoszaurusz-kiállításra meg Zentára az IQ-parkba), valamint havi rendszerességgel szervezünk a számukra idénytől függően és ünnepkörhöz kapcsolva hétvégi foglalkozásokat, ezáltal is éreztetve velük, hogy érdemes az újvidéki magyarsághoz tartozni. Rendszeresen megtartjuk az újvidéki magyar iskolák promócióját és a közös tanévzáró műsorát, mindezzel tudatosítva a magyar családokban, hogy bármely magyar iskolába is jár a gyermekük, ugyanahhoz az újvidéki magyar közösséghez tartoznak mindnyájan.
Nagyon kevesen vagyunk itt magyarok. És még kevesebben vagyunk mi, akik vállaljuk, hogy teszünk is valamit ezért a maroknyi magyarságért. Valószínűleg éppen ezért olyan eredményes ez az összefogás: a Vajdasági Pedagógiai Intézet mint tartományi állami intézmény, a Vajdasági Magyar Szövetség mint párt és annak helyi szervezetén belül az oktatási bizottsága és a civil szféra között. A felsoroltak vesznek részt ebben a munkában, melyben civil szervezetként nagy szerep jut az Újvidéki Módszertani Központnak, amely a magyar pedagógus-továbbképzéseket szervezi meg és bonyolítja le, továbbá a Vajdasági Magyar Népművészeti és Közművelődési Központnak, amely a Gyermekház foglalkozásaihoz biztosítja a klubhelyiséget. Ezt egyedül nem lehet csinálni. Csak együtt, ha mindenki vállalja a ráeső szerepet, a ráeső feladatot.
Hamarosan egy újabb feladatot is kapok: az Újvidéken épülő Európa Kollégium kinevezett igazgatójaként megint egy újabb feladatkörrel ismerkedhetek meg, de a céljaimba ez is tökéletesen beilleszthető: hiszen immár az egyetemi oktatás minőségének a javításában lehet majd aktív részem.
* Ha megválasztják a Szerbiai Képviselőház képviselőjének, hogyan szeretné mindezen célok megvalósítását úgy szorgalmazni, hogy mozgósítani tudja a többséget a parlamentben?
- Eddigi tapasztalataimat, szakmai tudásomat mindenképp szeretném képviselőként is hasznosítani: fontosnak tartom azoknak a meghallgatását, akiknek az életét a leginkább befolyásolják a parlamentben hozott döntések - gondolok itt különösen a pedagógustársadalomra és a gyermekes családokra. Gyakorló szülőként és pedagógusként, az ő fejükkel is gondolkodva úgy vélem, hogy asszertív (kellő határozottságú) kommunikációval eredményes lesz ez a küldetésem. Sokszor tapasztaltam már, hogy a kezdeti hitetlenség és elégedetlenség, esetleg merőben eltérő vélemény esetén is sikerült előadásommal, beszédemmel, személyes meggyőző erőmmel mások véleményét oly módon formálni, hogy az elégedetlenkedés, panaszáradat és makacs elutasítás helyett végül a közös konstruktív megoldáskeresés lett az eredmény. Bízom benne, hogy ez a parlamentben is így fog működni.