Legyünk engedékenyebbek magunkkal!

Legyünk engedékenyebbek magunkkal!

Életünket írott és íratlan szabályok koordinálják, melyek elengedhetetlenek a társadalmilag kulturált együttéléshez. Arra viszont nincs szükség, hogy ezeken felül is szigorúan szabályozzuk önmagunkat. Már csak azért sem, mert bizonyos helyzetekben igen előnyös, ha engedményeket teszünk. Vegyünk ezért sorra néhány olyan területet, amelyen általában túl szigorúak vagyunk magunkkal.

Lehetünk fáradtak

Az állandó nyomás alatt mindig a legjobb formánkat kell nyújtanunk, különben gyengének, esendőnek látszunk, és a taposómalomban telő hétköznapok maguk alá gyűrnek. Beszélhetünk itt bármiről és bárkiről, egy határidős munkahelyi projektumról, a párunkról vagy a gyerekünkről. Mindenütt a kifogástalant várják tőlünk. Közben az ember néha nem is érzi, mennyire kimerült, csak akkor veszi észre, amikor a körülmények megengedik, hogy erre is odafigyeljen. Nem baj tehát, ha elfáradunk, és ennek hangot is adunk. Nem vagyunk egyedül, kérhetünk segítséget. Pihenés nélkül a kiégést kockáztatjuk. Vállaljuk fel a fáradtságot őszintén, és bűntudat nélkül regenerálódjunk.


(Illusztráció: Pixabay.com)
 

Hibázhatunk

Sokan úgy félnek a hibáktól, mint a tűztől. Mert ciki, mert kellemetlen, vagy mert ránk nézve kedvezőtlenek a következményei. Pedig a tévedés nem üldözendő, éppen ellenkezőleg! A hasznunkra van, hiszen elismerteti a jelen korlátjainkat, illetve lehetőséget ad ledönteni őket. A világ nem dől össze a bakiktól. Pillanatnyilag megtorpanunk, de kellő önkritikával, önbizalommal karöltve továbblépünk. Engedjük tehát meg magunknak, hogy olykor hibázzunk.

 

Lehetünk dühösek

A düh a hat alapérzelmünk egyike, és fontos szerepe van a környezetünkre adott reakciónkban. De sokszor elnyomjuk magunkban, nem juttatjuk kifejezésre vagy levezetésre, ez pedig szorongást és frusztrációt okozhat. Persze ne üvöltözzünk mindenkivel, noha van az a helyzet/személy, amely/aki kihozhat bennünket a sodrunkból, és jogosan emeljük fel a hangunkat. Jó, ha tudjuk, hogy nem szégyen mérgesnek, idegesnek lenni, ám azt is meg kell tanulnunk, hogyan oldhatjuk fel, miként kezelhetjük ezeket az erős érzelmeket.

 

Engedhetünk az érzéseinknek

Ha már az érzéseknél tartunk: van belőlük jócskán, pozitív és negatív egyaránt. Jó átadni magunkat nekik — örülni, ha boldogok vagyunk, szomorkodni, amikor rosszul áll a szénánk. Mindkét érzelmi töltés megélése lényeges az egészséges személyiség számára. Akár a jin és a jang, a fent és a lent, az éjszaka és a nappal kettőssége, a kiteljesedett egység elválaszthatatlan részei. Tapasztaljuk meg a jót is, rosszat is, és hagyjuk őket dolgozni a lelkünkben. Jó munkát végeznek.

„Ha egy reggel az ember felébred, és észreveszi, hogy a szívéből eltűnt a düh, eltűnt a sérelem, akkor szerintem hálás lehet. Akkor a világmindenség megengedte, hogy megbocsásson.” (Feldmár András)

 

Vállalhatunk felelősséget

A legtöbben szeretjük lerázni magunkról a felelősséget, legyen az másé! felkiáltással, pedig az érett és megbízható ember ismérve, hogy vállalja önmagáért, a döntéseiért, a tetteiért a kezességet. Ez együtt jár az elszámoltathatósággal, ezért ijesztő gondolat sokak számára. Mégis több mindent érhetünk el, amikor elkezdünk önállóan és felelősen gondolkodni, cselekedni, mert a környezetünktől nagyobb fokú bizalmat és belénk vetett hitet kapunk.

 

Lehetünk igényesek

Nem feltétlenül kell beállnunk abba a sorba, ahol az emberek csak betudják a kötelezőt, és kész. Gyorsan elvégzik a munkájukat, aztán a földet és/vagy a telefonjukat bámulva hazazötyögnek, közben morognak a közlekedés, az időjárás és az aktuális hírek miatt. Hiszen úgy is dönthetünk, hogy egy picit több figyelmet szentelünk a körülöttünk élőknek, az elvégzett munkánk minőségének, a szeretteinkkel való törődésnek, önmagunk gondozásának. Az igényesség minőségibb életet eredményez.

 

Megbocsáthatunk

Számtalan kapcsolatunkat beárnyékolja egy réges-régi incidens. Talán már nem is emlékszünk pontosan a történtekre, vagy éppen nagyon is, de még ma is gyomorideget okoz a minket ért sérelem. És vajon mit érünk el vele? Magunkban őrlődünk, átkozódunk, a saját idegeinken táncolva. Jegyezzük meg: nem tehetünk jobbat önmagunk érdekében, mint hogy megtanuljuk elengedni a régi sérelmeket. És tegyük ezt ne annyira a másik miatt, mint inkább a mi lelki békénk és megnyugvásunk érdekében. Jobban tudunk koncentrálni a jelen fontosabb eseményeire, ha a múltat magunk mögött hagyjuk.

 

Lehetünk önmagunk

A tetszetősség és az elfogadási, illetve megfelelési kényszer nagy úr. Olyan nagy, hogy gyakran képesek vagyunk álarcot hordani a megvalósításáért. Az ár viszont igen nagy lehet. Boldogtalanság és örök kétely, hogy vajon elég jók vagyunk-e, illetve mi lesz, ha egyszer kiderül, nem azok vagyunk, akiknek mutatjuk magunkat. Sokkal kevesebb energiát emészt fel hosszú távon, ha nem színészkedünk mások kedvéért, hanem önmagunkat adjuk, a magunk kedvéért. Az őszinteség, az egyéniség ugyanis utat tör azok felé az emberek és lehetőségek felé, amelyek illenek hozzánk.

Ha elmerengünk a felsorolt „tételeken”, könnyen rájöhetünk, hogy valójában emberi mivoltunkról van szó. Vajon merünk emberek lenni? Úgy igazából. Adni, kapni, átélni, küzdeni, szenvedni, örülni, győzni? Igaz ugyan, hogy van kockázata mindezeket megengedni önmagunknak, de a jutalom sem csekély: pezsgőbb, energikusabb, emlékezetesebb, sikeresebb és szenvedélyesebb élet. Már csak ezért is legyünk engedékenyebbek magunkkal, hiszen minden könnyebb, jobb, amikor az ember megengedi magának, hogy boldog legyen.


(Forrás: Legyjobbmindhalalig.blog.hu)

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg ÁtUtazó rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Legyünk engedékenyebbek magunkkal!
ÁtUtazó
  • 2020.05.05.
  • LXXV. évfolyam 18. szám
Legyünk engedékenyebbek magunkkal!
ÁtUtazó
Facebook

Támogatóink