Azt gondolnánk, hogy mivel az egyensúly egy automatikus funkció, természetes a jelenléte, holott már az egyenes járáshoz is egyenletes egyensúlyozás szükséges. Ahogyan az elsajátításához elengedhetetlen a gyakorlás, a megőrzéséhez is fontos a gyakorlás, fejlesztés.
Általában csak akkor figyelünk fel az egyensúlyérzékünkre, ha kibillen, ha valami gond van vele, ami az élet sok területén zavart okozhat. Hogy megértsük ezt a folyamatot, nézzük, hogyan is megy végbe a szervezetben.
A test mozgásának és helyzetének érzékeléséért a belső fülben található, hártyás fallal határolt, folyadékkal teli, három félkörös ívjáratból álló úgynevezett labirintusszerv, az egyensúlyozás központja a felelős. Az elmozdulást a labirintusszerv kocsonyás részében levő mészszemcsék közvetítésével a receptorsejtek érzékszőrei érzékelik, és innen jut ez az információ az agyideg rostjain át az agy mozgásszabályozásért felelős részébe.
A térben a mozgás közbeni testhelyzetről való tájékozódásról és a test stabilitásáról gondoskodó, műszerfinomságú, kis érzékszerv minden tevékenységnél fontos, bizonyos sportok és munkafolyamatok biztonságos végzése pedig el sem képzelhető a megbízható működése nélkül. Éppen ezért fontos, hogy folyamatosan fejlesszük az egyensúlyérzéket és a koordinációt.
Az agy, a szem, a tapintás, a belső fül és testünk számos izma kell ahhoz, hogy egyensúlyozni tudjunk. Az egyensúlyérzék speciális gyakorlatokkal való fejlesztése magabiztosabbá tesz, javítja a reakciókat, erősíti az izmokat, növeli a hatékonyságot a munkában, az eredményességet a sportban, segít elkerülni az egyensúlyzavarokból származó esetleges sérüléseket, és a jó közérzethez is hozzájárul. A változókorba kerülő nőket és az időseket érintő csontritkulás miatt megnő a csonttörés veszélye, ezért fontos, hogy az egyensúlyérzék fejlesztésével elkerüljék az eséseket.
Néhány gyakorlat az egyensúlyérzék fejlesztéséhez:
— üljünk nagy méretű gumilabdán (ezt akár számítógépes munka során is ajánlott alkalmazni);
— álljunk, esetleg ugráljunk fél lábon;
— egy lábon állva mossunk fogat;
— ha leesik egy tárgy, próbáljuk meg mérlegállásban felvenni;
— az autóbuszban álljunk terpeszben, hajlítsuk be enyhén a térdünket, és ne kapaszkodjunk, dolgozzunk izomból;
— kezünket és lábunkat ellentétes irányban, felváltva nyújtsuk ki;
— kettesével vegyük a lépcsőfokokat;
— fél lábbal rúgjunk előre-hátra.
Ezek a gyakorlatok azért is fontosak, mert egyforma igénybevétel esetén egyik oldalunk sem válik túlterheltté.
