Sokat töprengtem azon, hogy egy slágerből meg lehet-e élni. A válasz egyértelműen az, hogy igen, csak az a bizonyos sláger jó nagy kell hogy legyen. Mariah Carey például az All I Want For Christmas című dalával 2017-ig csak jogdíjakból több mint 60 millió dollárt zsebelt be — természetesen ő maga nem egyslágeres, de egy sikeres zeneszáma ennyit hozott. Szóval folytassuk a legendás egyslágeresek listáját!
Nena: 99 Luftballons
Ismét egy dal, melyet szinte mindenki ismer. Nena és a nevét viselő zenekara 1983-ban jelentette meg a 99 Luftballons című szerzeményt — mely egyébként egy hidegháború korabeli tiltakozás. Hazájukban, Németországban rögtön bombasiker lett. Pillanatok alatt dúdolta az egész ország, majd következett a nemzetközi siker, még az Egyesült Államokban is hallgatták. Részben emiatt bepróbálkoztak egy angol nyelvű változattal is, de amíg a német vari letarolta a listákat, az angol valahogy nem ment át. A zenekar hiába jelentetett meg új lemezeket és dalokat, már nem tudta hozni azt, amit elvártak tőle, így 1987-ben feloszlott. Története rövid, slágere viszont örök maradt.
Sinéad O’Connor: Nothing Compares 2 U
Az megvan, hogy ez eredetileg nem az ő dala? Sokan gondolják, hogy ez az ír énekesnő saját szerzeménye, pedig nem. Az eredeti változatot ugyanis nem más, mint Prince írta. Akkoriban ugyanis volt egy mellékprojektuma, a The Family nevű zenekar, és ezt a számot vele adta ki a bemutatkozó lemezen 1985-ben. Sinéad O’Connor egészen 1989-ben jelentkezett a saját változatával, mely rögtön hatalmas siker lett. Olyannyira, hogy 1990-ben a Billboard egyenesen a világ legjobb dalának titulálta. Sinéad O’Connor azóta sem tudta túlszárnyalni magát, így ő is az egyslágeresek világában találta magát.
Bobby McFerrin: Don’t Worry Be Happy
Bobby McFerrin egy amerikai dzsesszénekes, improvizatőr és karmester, aki valami egészen eszméletlen szinten műveli az a cappellát. Leginkább a Don’t Worry Be Happy című dalával vált ismertté, mely 1988-ban jelent meg az azonos című albumán, és annak idején két héten át foglalta el az amerikai Billboard listájának első helyét. Bevallom, nekem elsőre nem tűnt fel, de ennek a számnak van egy hatalmas különlegessége, mégpedig az, hogy nem csendül fel benne egyetlenegy hangszer sem.
A szerzeményben hallható összes létező hang Bobby McFerrin torkából ered. A felvételt nyolc sávon készítették el úgy, hogy Bobby különböző dallamokat vagy éppen ritmust vett fel a szájával, vagyis ez a szerzemény teljesen a cappella. Ennél még meglepőbb, hogy ilyen jól szerepelt a slágerlistákon, hiszen ilyen jellegű dal addig nem tudott ekkora közönséget megmozgatni. A sikert pedig mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ezért a szerzeményért Bobby összesen három Grammyt zsebelhetett be. 1988-ban elvitte az év lemezének, az év dalának és az év legjobb férfi popelőadójának járó szobrocskát.
Nyitókép: https://www.tunefind.com
