Most már tudom például, hogy az egészség a legnagyobb gazdagság ezen a világon. És igenis hálás vagyok azért, hogy az én legégetőbb problémám ilyenkor, nyár elején az, hogy vajon eljutunk-e nyaralni, vagy sem. Hogyan oldjuk meg a fűtést a jövő télen? Ki tudjuk-e fizetni a munkálatokat, amelyeket el kellene végeztetni a ház körül?

Mert nem mindenki engedheti meg magának ezt a luxust. Van, aki ebben a pillanatban is kétségbeesetten szorongatja az életéért harcoló kisgyermeke kezét, és könnyek között rebegi az imákat, hogy ne legyen rosszabbul. Van, aki összetörten néz rá újra meg újra a számlaegyenlegére, mert látja, hogy nem gyűlik a pénz. Az a pénz, amely ahhoz kell, hogy a kisgyermek, hozzátartozó életét megmentsék.

Valamivel több mint egy év alatt hat SMA—1-gyel diagnosztizált, szerbiai kisgyermek gyógyszerére gyűlt össze a pénz, egyenként mintegy 2,5 millió euró. Mert az életmentő kezelés ennyibe kerül. Most egy újabb vajdasági kisfiú fekszik az újvidéki kórházban gerinceredetű izomsorvadással, akinek szintén a világ legdrágább gyógyszerére van szüksége. Az idő pedig sürget, mert a kis Boško állapota romlik. És mennyien, mennyien vannak még, akiknek az élete szó szerint pénzbe kerül!

Két dolgot tehetünk: ha meglátjuk a jótékonysági felhívásokat, lapozhatunk, vagy továbbgörgethetünk az online térben. Vagy segíthetünk. Akár 100 dinárral, akár egy 200 dináros SMS árával, egy megosztással, azzal, hogy egy gyűjtődobozt helyezünk ki a sarki kisboltban… Ne szégyelljük a legkisebb pénzecskét sem! A mi ötvenesünk, százasunk, a szomszéd vagy a legjobb barátnőm százasa, a városbeliek százasai, lassan-lassan ezresekké, százezresekké, sőt, milliókká válnak. Olyan ez, mint a lavina: ha megindul, mindig nagyobb, nagyobb lesz, és egyre többeket sodor magával, és mire feleszmélünk, összegyűlik a kívánt összeg.

És ezzel már meg is mentettünk egy életet.