Látogatóban a legidősebbeknél
Kónya-Kovács Otília
2014.02.25.
LXIX. évf. 9. szám
Látogatóban a legidősebbeknél

Muzslya két legidősebb polgárát látogatta meg a helyi közösség szociális bizottságának és a VMSZ Női Fórumának képviselője: Győri Csilla és Vidrács Krisztina. A szép korú lakosoknak virággal és egy-egy kosár gyümölccsel kedveskedtek. Monoki Erzsébet — aki a látogatás utáni napon ünnepelte születésnapját — 1917-ben, Gyömbér Péter pedig 1919 áprilisában született. Mindketten vidámak és derűlátóak. Nem csupán a problémákról beszélnek, hanem viccelődve fel is idézik a régi szép időket, fiatalságukat.

A kilencvenhét esztendős Erzsébet szülei Hódmezővásárhelyről érkeztek Homokrévbe (Mokrinba), ő már ott született. Édesapja szinte mindenhez értett, és már akkoriban — amikor kevés autó járt az utakon — sofőrként dolgozott. Erzsi néni meg is jegyzi: sajnálja, hogy ezt a tehetséget nem örökölte tőle. Torontálvásárhelyen ment férjhez. A háborús években az élete is veszélyben forgott — hajszál híján kivégezték. Bűne nem volt, talán csak annyi, hogy családja kocsmát működtetett. Később Nagybecskereken élt, majd férje halála után Németországban vállalt munkát. A család — noha itthon is elkelt volna a segítség, hiszen az unokák kicsik voltak — nem ellenezte elhatározását. Mintegy negyven évig dolgozott egy német kórházban, jelenleg pedig Muzslyán éli idős napjait.

A kilencvenöt éves Gyömbér Péter édesapja szajáni, édesanyja szanádi származású volt. Muzslyán telepedtek le, és a házasságukból tíz gyermek született, hat lány és négy fiú. Mint mondta, akkoriban a szülők a gyerekeknek is adtak feladatot, ha máshol nem, hát a ház körül tettek-vettek. Korán megtanulták, hogyan kell tapasztani, meszelni, és egyéb házi munkát is elsajátítottak. Péter bácsi földműveléssel foglalkozott, két évig pedig kubikosként vette ki a részét a munkából. Keményen dolgozott, főleg Pancsova és Versec környékén. A háború alatt Nišben szolgált, majd többedmagával fogságba került. Bulgárián és Románián át egy ausztriai lágerben kötött ki. Szerencsére kiszabadult, ám mint mondta: elég sokat gyalogolt, mire hazaért. A kérdésre, hogy hogyan telnek napjai, azt válaszolta: dolgozgat. Az ősszel például felásta a kertet, decemberben elvetette a borsót, és már várja, hogy kikeljen. Mindig kapható nála kerti és cirokseprő, melyet saját kezűleg köt, ráadásul a vesszőből kast is szokott készíteni.

Végszóként álljon itt Sík Sándor A legszebb művészet című versének első két versszaka:

A legszebb művészet tudod mi,
Derült szívvel megöregedni.
Pihenni, hol tenni vágyol,
Szó nélkül tűrni, ha van, ki vádol.

Nem lenni bús, reménye vesztett,
Csendben viselni el a keresztet,
Irigység nélkül nézni végig
Mások erős, tevékeny éltit.”

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..