Gyászmise a rezsőházi német temetőben az újonnan felépült kápolna előtt, amelyet Jakob Pfeifer hódsági plébános mutatott be

A bánsági Rezsőházát (Rudolfsgnad, ma Kniæanin) 140 évvel ezelőtt, 1866 áprilisában telepítették be. Ezt az évfordulót ünnepelték meg nemrégiben a hazai és a németországi testvéregyesület tagjai. Az idén volt hatvan éve annak is, hogy az egykori Rudolfsgnad a legnagyobb megsemmisítő táborrá vált. A Volksdeutsch, azaz a ,,népi német'-nek nevezett csoporton a kommunista rezsim bosszulta meg azokat a kegyetlenkedéseket, amelyeket a német katonák követtek el a II. világháborúban. A ,,civil láger' egyben Rudolfsgnad végét is jelentette. A 30 ezer rab közül mintegy 12 ezer vált az éhség, a hideg, a betegségek, az erőszak áldozatává. Ezáltal a település neve örökre bevésődött hazánk történelmébe. A tömegsír előbb a falusi temetőben volt (csaknem 3000 halott), majd 1946 februárjának közepétől a településen kívüli Telecska nevű magaslaton, ahol mintegy 9000 embert földeltek el.
A katolikus temető kápolnáját ismét felépítették, és 2001. november 4-én fel is szentelték. A jubileumi megemlékezést a falu, jelenleg szerb lakosságával közösen készítették elő és tartották meg. Az egybegyűltekhez Lorenz Baron úr szólt, aki a Rudolfsgnad Emlékművek Egyesület elnöklője, a lágerbeli katasztrófa tanúja, egykori lakos és mai díszpolgár. Emlékeztetett arra, hogy a 25 ezer akkori lakos közül majdnem mindegyik mozgó hullaként bandukolt a falu utcáin. A mai Kniæanin polgárait csak később telepítették be. A nagybecskereki község vezetősége már 1997-ben megszavazta, hogy a tömegsírokat szenteljék fel és legálisan emlékezzenek meg erről az eseményről.
A gyászmisét Jakob Pfeifer hódsági katolikus plébános mutatta be, majd a jelenlévők mindkét tömegsíron elhelyezték a kegyelet virágait. Délután a világ távoli részeiből hazaérkezett rezsőháziak megtekinthették a falut, barátkozhattak azokkal, akik jelenleg is ott élnek.