Laskó
Faragó Árpád
2016.12.26.
LXXI. évf. 51. szám
Laskó

Laskó Árpád-kori település. A XV—XVI. században virágzó mezőváros, egyházi és irodalmi központ. Temploma a falu közepén emelkedő dörömbön épült fel (a dombot dörömbnek nevezik), és jelképesen a Drávaszög szellemi világítótornya volt.

„A világtól elzárt sarkokban szellemi háttér nélkül is lehet európai értékeket közvetíteni, illetve létrehozni”


A Drávaszög nagyra becsült krónikása, Baranyai Júlia a következőket írja a kis baranyai faluról: „Kétezer év különböző eszméinek, vallásának, szellemi áramlatainak, harcainak fellegvára volt a laskói templomdörömb: Dél-Baranyában itt állandósultak meg az új hitek, itt teljesedtek ki az új gondolatok, innen sugároztak szét a vidékre, mielőtt elseperte őket egy még újabb áramlat.”

Egy ilyen szellemi áramlat hozta Laskóra 1544 nyarán a lánglelkű prédikátort, a reformáció hirdetőjét, Sztárai Mihályt. A külföldi egyetemeken tanult, csodálatos énekhangú, ékesszólású prédikátort, aki mélységes áhítattal énekelte a zsoltárokat, méghozzá nem latinul, hanem magyarul, igézetten hallgatták az emberek. Nemsokára híre kelt, hogy új vallás támadt, és a környező falvakból tódult a nép Laskóra, hogy meghallgassa az új prédikátort.

Sztárai Mihály a laskói templomdörömbön, a paplak éjszakákba nyúló csendjében nem zsoltárfordítással, nem eredeti egyházi énekeinek megírásával foglalkozott, nem bibliai tárgyú elbeszélő költeményeket írt. Nem. Sztárai Mihály drámát írt! Bécsi Tamás magyarországi irodalmár megfogalmazása szerint: Sztárai Mihály azzal írta be a nevét a magyar irodalom történetébe, hogy ő a szerzője az első eredeti és magyar nyelvű drámáknak: az első éppen Laskón született. Ebből sajnos csak néhány lapnyi töredék maradt fenn, a másodikat, Az igaz papságnak tiköre címűt (Magyaróvárott adták ki a híres Huszár Gál nyomdájában 1559-ben) teljes terjedelmében ismerjük.

Sztárai Mihálynak Az igaz papságnak tiköre művével kapcsolatban mindenképpen idézni szeretném Baranya Júlia néhány sorát. A következőket mondja: „A mű írója minden bizonnyal nem egyszer Laskón is bemutatta művét, hiszen jól felhasználhatta térítő munkájában a kitűnő, egészséges humorú, nem közönséges megjelenítő erejű és nagy nyelvművészre valló színművét. A laskói templomdörömb talán látta Az igaz papság tiköré-nek ősbemutatóját, és látta az első közönség elgondolkozó vagy feszülten figyelő arcát, hallotta felharsanó kacaját. Nagy, ritka és piros betűs ünnepi pillanat volt ez. Baranya magyarsága akkor találkozott először az élő magyar irodalommal egészen közelről, szemtől szembe…”

Ács Zsigmond, a műfordító

Ács Zsigmond 1824. április 24-én született Laskón, a templomdörömb paplakában. Édesapja, Ács László, az akkori laskói református lelkész a papi pályát választotta fia számára. Ács Zsigmond alsóbb iskoláit szülőfalujában végezte el, majd Kiskunhalasra, később Kecskemétre került. Kiváló tanulmányi eredményeinek köszönhetően 1848-tól, a magyar forradalom kitörésétől kezdve kecskeméti főiskolai tanár. Később, 1850-től előbb Kecskemétre, majd Nagykőrösre költözött, és ott gimnáziumi tanári állást kapott. A görög nyelv tanára lett.

A nagykőrösi iskola igazi fénykorát akkor érte el, amikor Arany Jánost nevezték ki a magyar irodalom tanárává. A nagykőrösi irodalmi kör országos hírűvé vált. Ács Zsigmondnak az Arany Jánoshoz fűződő barátsága nemcsak ösztönzője, hanem elindítója lett a fordításirodalmi tevékenységének.

Ács Zsigmond 1858-ban két Shakespeare-mű, a Hamlet és a Sok zaj semmiért (Sok hűhó semmiért) fordításával készült el. Ács volt az első, aki Kazinczy után ismét átültette magyarra a Hamletet, a Sok zaj semmiért fordításával pedig ő próbálkozott meg elsőként a magyar irodalom történetében. A velencei kalmár Ács Zsigmond fordításában 1853-ban jelent meg Kecskeméten, a pesti Nemzeti Színház pedig 1877-ben mutatta be.

Neves etnográfusunk, Lábadi Károly Ács Zsigmondról írt figyelemre méltó tanulmányának bevezető részéből idézek most néhány sort: „Lehet, hogy a magyar irodalom lombos fáján csak egy rügy volt, de a Drávaszögben az első fák egyike lett belőle, amely gyökeret eresztett, s ha rövid időre is, de erdőt ígért az iránta nem mindenkor megértést tanúsító itt lakóknak!”

Két évvel ezelőtt, Ács Zsigmond születésének 190. évfordulóján a laskói temetőben emléktáblát avattak, mely azt üzeni, hogy a prédikátor, az irodalmár életvitelével és munkásságával példát mutatott, és hogy a világtól elzárt sarkokban szellemi háttér nélkül is lehet európai értékeket közvetíteni, illetve létrehozni.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Barangoló rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..