A Bácsország 2024/3. és 2024/4. száma kutatások színes palettájában bővelkedik, melyek többféle témakörben kínálnak érdekes tudnivalókat az olvasók számára.

Bár a tudomány mint címszó néha elrettenti az olvasót, hiszen a sok dátum, forrásmegjelölés, lábjegyzet és a tárgyilagosság azt sugallhatja, hogy mindenkinek előzetes és széles körű ismeretekre van szüksége ahhoz, hogy megértse azt, ami a lap hasábjaira van írva. Nos, véleményem szerint a Bácsország esetében ettől nem kell tartani, hiszen a benne lévő értekezések a laikusok számára is érthetők, és további utánajárásra ösztönözhetnek, a tudomány lényege pedig mi más volna, ha nem a kutatás és a felfedezés élménye.

Hodolik Boglárka felvételei

A két példányban 14 kutató 22 írása szerepel. Recskó Szabolcs munkáiban a magyarkanizsai, martonosi, adai és moholi családnevek után kutathatunk — a római katolikus felekezetben kereszteltek anyakönyve nyomán a XVIII. század közepétől a XIX. század első feléig tartalmaz adatokat. Olvashatunk Jakobey Károly festőművész zombori tevékenységéről, és ha már szó esett Zomborról, a Szent Rókus temető állapotáról is képet kaphatunk. Nem kell aggódniuk a természeti témákhoz jobban vonzódó olvasóknak sem, hiszen Gergely József munkája összegyűjti számunkra azokat a betelepült madárfajokat, amelyek meghódították településeinket, mint például a halvány geze, a balkáni fakopáncs, a balkáni gerle vagy az örvös galamb, de szó esik a Tisza menti Jegricska természetvédelmi terület gazdag élővilágáról is. A sportok szerelmesei a 110 évvel ezelőtt megalakult szabadkai Vasutas Atlétikai Klub labdarúgócsapatáról és a szintén 110 éves magyarkanizsai labdarúgás hőskoráról tájékozódhatnak.

Békei Józsa neve számomra eddig ismeretlen volt. A Budapesten született hegedűművésznő életéről, aki még Szabadkán is tanított, Pekár Tibor írása számol be. Ehhez a tizenhárom éves Csáth Géza feljegyzési társulnak, aki naplójában a művésznővel való első találkozását ecseteli. Mindezek mellett arról is többet megtudhatunk, hogy 1896-ban Adán hogyan alakultak az utcanevek, és az 1848. évi adai plébánosválasztási ügyről is olvashatunk. A tanulmányok beszámolnak a csonoplyai Duna menti svábok és az 1848/49-es szabadságharc hősi halottjairól, a bácskossuthfalvai birtokosok sorsáról, és megismerhetjük a Welker-tanya történetét. Szép számban akadnak Szabadka történelméhez fűződő írások is, mint például a szabadkai Iparosdalárda története vagy Mészáros Zoltán ismertetője, melyben Stevan Mačković Subotica na granici, grad i ljudi (13. XI 1918 — 4. VI 1920) — beleške jednog arhiviste című könyvét mutatja be. Arra is fény derül, hogy az 1916. évi román betörések milyen következményekkel jártak Bács-Bodrog vármegyében és Szabadkán.

A szövegek mellé természetesen illusztrációk is járnak, képek és dokumentumok formájában, melyek élvezetesebbé teszik a folyóirat lapozgatását.