A hét végén a szabadkai és a szegedi ebtenyésztők közös szervezésben tartottak nemzetközi kutyakiállítást. A kétnapos, két helyszínen szervezett kiállítás újdonságnak számít az ilyen rendezvények gyakorlatában, de a távolról ideutazó kiállítóknak könnyítést jelent, hisz a két helyszín valóban két ki...
Ne várják el tőlem, hogy a kiállítást méltassam, vagy hozzáértő, szakmai szempontból végzett értékelést adjak, hisz a CAC vagy CACIB rövidítések nekem nem sokat mondanak, de lévén, hogy felkértek a kiállítás megnyitójára, és meg is néztem a kiállított gyönyörű egyedeket, egy-két gondolat jutott eszembe.
Először talán azt emelném ki, hogy a Szegeddel tavaly újra aláírt testvérvárosi megállapodás napról napra új tartalmakkal bővül, gazdagodik, és ez az, amit valóban akartunk. Íme, hogyan lehet újfajta, mindkét fél számára hasznos kapcsolatokat létrehozni. A múlt hétvégen Szegeden írtunk alá egy megállapodást a turizmus regionális fejlesztésével kapcsolatban, és reméljük, hogy a közeljövőben lesznek még olyan EU-s pályázatok, melyeken közösen részt veszünk, és nyerünk. Természetesen arról nem beszélhetünk, hogy megnyílt előttünk Európa kapuja, de Szeged és a szegediek jóvoltából maradt egy piciny rés, és most ezt kell kihasználnunk.
A másik érzés, mely a kiállítás ideje alatt motoszkált bennem, az a csodálat volt. Szívet melengető látvány volt az, ahogyan a gazdik becézték, óvták kedvenceiket. Az a nagy szeretet és szakmai hozzáértés, amivel felkészítették a kutyasztárokat a szigorú szemű bírák előtti fellépésre. Tökéletes kapcsolat ember és hű társa között. Jó és szép példák sora, hogyan lehet és hogyan kellene háziállatainkkal bánni. Természetesen túlkapások is voltak és vannak, de ezek adott esetben, azt hiszem, mellőzhetőek.
Sajnálom, hogy ilyen rendezvényekre nem járnak el azok a gazdik, akik házi kedvenceikkel nem törődnek annyira, mint az imént leírtak. Remélhetőleg nem lenne városunkban annyi kóbor kutya, és nem kellene a községi költségvetésből olyan jelentős eszközöket a befogásukra és eltartásukra költeni, és nem lennének veszélyeztetve a kósza ebektől gyermekeink, polgártársaink sem. Ezeket a pénzeket az egészségügyi ellátás javítására, iskolák építésére vagy esetleg új munkahelyek létesítésére fordíthatnánk.
Azt hiszem, érdemes volt részt venni ezen a kiállításon.