A könyvet Szabadkán, a Népkör Magyar Művelődési Központban mutatták be. Gábrity Molnár Irénnel dr. Káich Katalin és dr. Ricz András beszélgetett.

Gábrity Molnár Irén elsősorban a fiatalokra fókuszált az utóbbi időben végzett kutatásai során. Az elvándorlással, az úgynevezett mobilcsaládok működésével is foglalkozott, ugyanis egyre több az ingázó, sok szülő vállal külföldön munkát, a gyermekeket pedig az itthon maradt nagyszülőkre bízza, de sok esetben a családfő költözik ki. A kutatási eredmények azt mutatják, míg a korábbi generációk képviselői az első munkahelyükről mentek nyugdíjba, a mai fiatalság rövidebb távra tervez. Számukra az a fontos, hogy a következő néhány évben biztonságban érezzék magukat, később pedig, ha úgy alakul, váltanak. 

–Nagyon fontos a kisebbség esetében a fiatalok öntudatra ébredése, identifikálódása, anyanyelvhasználata, iskolaválasztása, a külföldre vándorlási szándékuk, a jövőképük, az a biztonságérzet, ami miatt ők esetleg inognak. A mai fiatalságról megállapíthattam, hogy igen magányosak, viszont nagyon rizikóvállalók is tudnak lenni.

A demográfiai adatokat is vizsgálta a szerző. Mint mondja, a vajdadági magyarság csökkenése tendencia, amelyre több tényező is hatással van.

–Nagyjából az 1960-as években volt a vajdasági magyarság száma a maximumon, 450-ezren, attól idáig 125 ezerrel vagyunk kevesebben, ha nem számolom a múlt századot, hanem ezt az évszázadot, tehát az utóbbi 20 évben nagyjából 100 ezerrel, ezen belül az utóbbi 11 évben 70 ezerrel lettünk kevesebben. Ez előrelátható volt, ugyanis növekszik az elvándorlás, azután következik a gyenge gyermekvállalási hajlam, a natalitás, ami gyengébb, mint  a többségi nemzet esetében, és az asszimiláció a harmadik helyen, ami nem jelent ma már ebben a folyamatban olyan nagyon nagy számot.

Dr. Gábrity Molnár Irén legújabb kötete az Életjel Könyvkiadó gondozásában jelent meg. 

A szerző és Sanjin Mehić felvételei