A címbe foglalt elvárás nyilvánult meg annak a kétnapos tanácskozásnak az összegzésében, amelyet ezúttal is a Szegedi Biztonságpolitikai Központ szervezett a patinás Tisza Szálló nagytermében. A részvevők most is történészek és történelemtanárok voltak, mégpedig a hazaiakon kívül albánok, bosnyákok, horvátok, szerbek, románok, montenegróiak s természetesen a határon túli magyarság képviselői. Mivel a rendezvény egyik társszervezője a Nyitott Távlatok szabadkai civil szervezet volt, értelemszerűen az egyik legnagyobb külföldi magyar delegáció éppen a Vajdaságból érkezett. A szabadkaiakon kívül voltak csantavéri, zombori, újvidéki, zentai, nagybecskereki történelemtanárok a hallgatóság között. A szerbiai delegációban pedig helyet kaptak az újvidéki, a belgrádi és a kragujevaci egyetemek tanárai és hallgatói is.
Dr. Tóth László, a Szegedi Biztonságpolitikai Központ alapítványi elnöke a Hét Napnak elmondta, hogy immár XIV. alkalommal szervezték meg ezt rangos nemzetközi összejövetelt, amely iránt egyre nagyobb az érdeklődés. A Központ fő célja, hogy Magyarország külpolitikai alapelveit szem előtt tartva, közérdekű témákról kapjanak hiteles tájékoztatást a résztvevők, mégpedig a legilletékesebbek: jeles közéleti személyiségek, politikusok, diplomaták, a NATO és az EU tisztségviselői előadásában. A pedagógusok az itt szerzett tudást és tapasztalatot saját praxisukban, az otthoni oktatásban és nevelésben kamatoztathatják.
Dr. Kozma József szegedi országgyűlési képviselő, az Esély a Stabilitásra Közalapítvány kuratóriumának közelmúltban kinevezett elnöke az egybegyűltekhez szólva kifejtette, hogy globalizálódó világunkban csak úgy maradhatunk fenn, ha megőrizzük nemzeti sajátosságainkat, mindeközben figyelünk szomszédjainkra, a térségben élőkre is. Mint a Berlinben elfogadott közös Európai Uniós Nyilatkozat is hangsúlyozza: ,,Európa az otthonunk, Magyarország a hazánk! Ez az ars poetica napjainkban minden egyes államra érvényes, azokra, amelyek már a társulás részei, de azokra is, amelyek most kívánnak a nemzetek e nagy táborához csatlakozni.
A továbbiakban előadások hangzottak el a XXI. század biztonságpolitikai kihívásairól, a NATO szerepvállalásáról az összeurópai struktúrában, az elmúlt 16 év eseményeinek feldolgozásáról és oktatásáról, a történelemtanításról és a tényeken alapuló történelemkönyvek összeállításáról stb.
A nap legnagyobb figyelmet keltő előadását dr. Szabolcs Ottó professzor, a Magyar Történelmi Társulat tanári tagozatának elnöke tartotta. Az európai hírű professzor A NATO az iskolában - törekvések és eredmények címmel tartott referátumában nemes egyszerűséggel és kendőzetlenül fogalmazta meg gondolatait a múltról és a modern társadalom szintjén elvárt teendőkről. A többi között rámutatott, hogy ,,A múlt évszázadokban mindig mások döntöttek fölöttünk, a nagyok, az erősek, a hatalmasak. A döntés sohasem a miénk volt, csak az elfogadás, vagy még inkább az elszenvedés. A nagyok egyik fegyvere pedig a szembeállítás volt, a történelmi sebek elmélyítése. Ez pedig nem a távoli múlt, hanem szinte napjainkig tartó folyamat. Akarva-akaratlanul tele vagyunk még be nem hegedt sebekkel, könnyen felszakadókkal, elgennyesedőkkel. Mikor a seb felszakad, akkor előtörnek és eluralkodnak az öröklött érzelmek, az el nem felejtett bántások, a minden józanságot, megfontolást háttérbe szorító lelki nyomások. Ha szembe akarunk nézni a jövővel, egy szebb, jobb, biztonságosabb jövővel, akkor felül kell kerekedni a józan észnek, s nem sebeinket, hanem érdekeinket kell tekintenünk. Saját nemzeti és közös európai érdekünket. Azt hiszem, azért vagyunk itt Szegeden, hogy ezt végiggondoljuk. Annál inkább, mert a kérdést nem is olyan könnyű megérteni, még nehezebb a jó válaszokat összehozni, de még nehezebb betáplálni tudatunkba és lelkünkbe.
E lírai gondolatmenet volt a szegedi tanácskozás későbbi általános megállapítása is, amelyet a 160 résztvevő egyöntetűen a magáénak vallott.