Az eseményt az Aracs 95 Polgárok Egyesülete, Törökbecse Község Idegenforgalmi Szervezete, valamint a tápióbicskei Szabadtűzi Lovagrend szervezte.  

A bánsági rónaságból kimagasló aracsi pusztatemplomhoz a vajdaságiakon kívül Magyarországról, Romániából, Szlovákiából és Németországból is érkeztek. Eljöttek mindazok, akik kedvelik a magyar kultúrát, a gasztronómiát, a történelmi eseményeket és a hagyományápolást. A fesztiválon volt íjászat, lovaglás, gyermekjátékok, jurta, török portyázás, társalgás. Az egynapos összejövetel szerves részét alkotta a szabadtéri főzőverseny, melyen a csapatok összemérhették a gasztronómiai tudásukat. A valamikori Aracs település helyén, az ősöket megidéző hangulatban, a negyvenhárom csapat bográcsában hagyományos ételek főttek. Némelyek szabad láng felett rotyogtattak valami finomságot, mások agyagedényt használtak az ízletes étkek — például füstölt csülök zöldséges ágyon — elkészítéséhez.

Amíg a felnőttek az étel körül sürögtek-forogtak, a kicsik sem unatkoztak. A szervezők arra biztatták őket, játszanak úgy, ahogyan azt valaha a nagyszüleik tették a poros dűlőutat megidéző falusi utcákban. Kipróbálhatták a gólyalábat, vagy a körhintán levő szakajtókban ülve igyekeztek a magasba emelkedni. Akadtak kíváncsiak, akik a régi mesterségek fortélyaiba kukkantottak be, vagy mint a nagyok, nyeregbe pattantak. A különféle ruhákba öltözött harcosok a törökök elleni küzdelmet is megjelenítették, vagyis a jelenlevőknek egyedülálló látványban volt részük.  

— Egy korabeli eseményt idéztünk fel 1551-ből, amikor a vidéket török martalócok, akidzsik és aszabok fosztogatták. Annak idején az Aracs melletti kis tanyákat támadták meg, ahonnan a legények kora reggel elmentek kaszálni, az asszonyok és a gyerekek pedig védtelenül maradtak. A törökök ezt a helyzetet használták ki, gabonát zsákmányoltak, az állatokat és a gyerekeket, illetve a szebb lányokat viszont az isztambuli piacra szánták. A férfiak hazatérve látták a történteket, és Becse várában Fügedi Gábor porkolábot, valamint a hajdúkat keresték meg azzal a kéréssel, hogy a török táborból kiszabadíthassák a szeretteiket. Ez meg is történt — mesélte Erdei Lajos, a temesvári Losonczy István Hagyományőrző és Sportegyesület elnöke.

A középkori események bemutatása után a részvevők egy őskori konyhába is betekinthettek. A különleges, régi ételeket meg is lehetett kóstolni.

— Őskori fogásokat készítünk — nyilatkozta Medović Ildikó régész. — A Törökbecse közelében található 7000 éves Borjas településen az öt évig tartó régészeti kutatások alapján rekonstruáltuk a neolitikus konyhát. Abban az időben semmiből sem volt sok, és mindent fogyasztottak, ami ehetőnek számított: a növények virágát, termését, levelét, gyökerét. Akkoriban a településen sokan éltek, az ételeket nem tudták tárolni, szegényes volt a családi asztal.

— Örülök, mert össze tudom hasonlítani az anyaország és a Délvidék ételeit — jelentette ki Vér János zsűritag, a tápióbicskei Szabadtűzi Lovagrend vezető tagja, aki egyúttal szervező is volt. — Elmondhatom, hogy rengeteg a hasonlóság. Nagyon érdekesnek találtam, hogy bizonyos csapatok olyan ősi fűszereket, gyógynövényeket csempésztek az ételbe, amelyeket itt, a réten gyűjtöttek.

A völgyparti, szorgos kezű asszonyok ezer lángost készítettek, melyből — mint a népdal is megénekli — ínyére-kedvére ehetett mindenki.

A gasztronómián, valamint a hagyományokon túl a rendezvény fő üzenete a Kárpát-medencei magyarok társalgása, összetartozása volt. Ehhez kivételes helyet választottak, hiszen az aracsi pusztatemplom, a magyar nemzeti identitás jelképeként, ezeréves múltra tekint vissza.

Link Lajos, az Aracs 95 Polgárok Egyesületének elnöke kiemelte, több mint két évtizede, 1995 óta tevékenykednek.

— Azt lehet mondani, hogy Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek, hiszen mára eljutottunk addig, hogy azt érzem, teljesülhet, amit megálmodtunk. Úgy tudjuk az aracsi pusztatemplomot igazán megmenteni, ha a köveket nemcsak kőnek tekintjük, hanem a templomot benépesítjük egy kis történelmi visszatekintéssel, gasztronómiával. Itt terítünk meg, és itt fogyasztjuk el nemcsak a testi, hanem a lelki táplálékot is. Így jutunk el igazán addig a pontig, amikor a múlt találkozik a jelennel, és így tudjuk elképzelni a közös jövőt is.

A pécsi Aracsi testvérek, Mária, Klára és János, első alkalommal jártak ezen a tájon, habár évek óta szerettek volna ellátogatni a pusztatemplomhoz. 

— Nagyon jó érzés itt lenni, és látni, hogy itt is összetartanak az emberek, illetve próbálják megőrizni a magyarságukat — lelkesedett Aracsi Mária.

A délutáni órákban a romfalak övezte csodálatos helyszínen Utcai Róbert csantavéri plébános celebrált szentmisét az egybegyűlteknek.

Szőnyi István és az óbecsei Sólyom Hagyományőrző Egyesület felvételei