home 2024. március 03., Kornélia napja
Online előfizetés
Kortárs társadalomkritika egy letűnt világról
Gyurkovics Virág
2014.10.07.
LXIX. évf. 41. szám
Kortárs társadalomkritika egy letűnt világról

Gondolatok Szombathy Bálint Hősök voltunk című kiállítása kapcsán — A múltról, a jelenről, Jugoszlávia szubjektív megéléséről, történetéről szól az a kiállítás, amelyet installációk, szobrok, digitális printek, fotók és videók formájában egy komplex multimédiás tárlat anyagaként mutattak be szeptemberben Szabadkán, a Képzőművészeti Találkozó Modern Galériájában.

Szombathy Bálint Hősök voltunk című retrospektív kiállítása a művész negyvenéves alkotói munkásságát öleli fel, miközben művei — nem is gondolnák, mennyire — még mindig aktuálisak...

Szombathy Bálint művészi tevékenysége hivatalosan 1969. augusztus 27-én kezdődött. Slavko Matković, Szombathy és még néhányan a progresszívebb gondolkodású szabadkai fiatalok közül a majomplaccal szembeni Triglav cukrászdában ekkor alakították meg a Bosch+Bosch képzőművészeti csoportot. A szerveződés tagjai más művészi szemléletmódot képviseltek, mint kortársaik. Érdeklődésük az új kifejezési formák felé irányult. Ösztönösen szembehelyezkedtek a megrögzött esztétikai formákkal és a hagyományos művészi magatartással. Tagadták a megszokott leképző technikákat és felületeket, ehelyett az új médiumok felé fordultak, így vált tevékenységük alapformájává a fotó, a film, a hangszalag és -lemez, a művészkönyv, a szamizdat kiadványok, a gumipecsét, az akció és az emberi test. A kozmopolita értékrendet képviselő művészek a szellemi nyitottság hirdetőivé léptek elő.

A Bosch+Bosch csoportban az alapítók mellett olyan alkotók tevékenykedtek, mint Csernik Attila, Kerekes László, Ladik Katalin vagy Szalma László. A közös tevékenység 1976-ban, a csoport felbomlásával szűnt meg, ami után mindenki egyedül alkotott tovább.

Szombathy Bálint később Újvidékre, majd Budapestre költözött, ahol csaknem másfél évtizede él. Mozgásterének ma már nemcsak az egykori jugoszláv, vajdasági és magyarországi közeget, hanem az egész kelet-közép-európai térséget tekinti. Bárhol jár is a világban, Kanadától Japánig mindenhol Vajdaságot, annak multikulturális jellegét prezentálja, azt a kulturális és szellemi közeget, amelyet a sajátjának tekint.

Szabadkán legutóbb 1987-ben volt kiállítása, ezért ez a mostani nagy mérföldkő volt számára. Annál is inkább, mert ezáltal méltóképpen emlékezhetett meg húsz éve elhunyt barátjáról, Slavko Matkovićról és a Bosch+Bosch csoportban eltöltött éveiről. A kiállítás arról a múltról számol be, amely a jelenünket formálta. Az elmúlt huszonhét évben nemcsak velünk, emberekkel, hanem a társadalommal, egész Kelet-Európával is rengeteg minden történt. Szombathy felveszi azokat az ingereket, amelyek közrejátszottak a rendszerváltás utáni eseményekben. Ezekre az impulzusokra reagál — akár a lakmuszpapír a savra —, és ezeket jeleníti meg ismét, immár a saját nézőpontjából. Mintegy kétszáz alkotás és installáció látható a kiállításon, mely a művész tevékenységét 1971-től napjainkig felöleli.

Hősök voltunk

A kiállítás hivatalos megnyitójának első felére a Dr. Vinko Perčić Galériában került sor. A művész egy performance-szal állt a közönség elé. Szombathy jobb és bal kezével felváltva súlyzórudakat emelgetett, miközben monoton hangon skandálta a közismert katonai rigmusokat: egy-kettő, jedan-dva, levo-desno, jobb-bal. Hamarosan előtérbe kerültek a társadalmi ellentétek is, Kelet-Nyugat, istok-zapad, a szocializmus és a demokrácia, az elszegényedő és a jóléti társadalom... Miközben a művész asszociációival a szembeállításokra helyezte a hangsúlyt, az a militarista hangulat, amelyet a skandálás és a súlyzók emelgetésével érzékeltetett erőfitogtatás által megidézett, egyre inkább mégis a hasonlóságokra hívta fel a figyelmet, érdekes belső ellentmondást keltve a befogadóban. Mintha ezáltal is a kritikai gondolkodásra szólítaná fel közönségét, arra, hogy szélesebb kontextusban és mélyebben értelmezze a történéseket.

A műsor később a Képzőművészeti Találkozó Modern Galériájában folytatódott, ahol Szombathy alkotásai az emeleti kiállítótermekben, tematikus elrendezésben láthatóak.

A látogatókat fogadó első helyiségben A bölcsőtől a sírig című egész teret betöltő installáció Josip Broz Tito személye köré fonódott. A JSZSZK kultikussá vált vezetője életének főbb állomásait örökítette meg a térkompozíció, melynek az egykori nagy Jugoszláviát ábrázoló iskolai térkép, a Világ proletárjai, egyesüljetek! feliratú zászló, vagy a zongora kottatartójára helyezett Hej, sloveni — jugoszláv himnusz — partitúrája éppúgy része volt, mint a Tito relikviáit tartalmazó asztalka, melyen szemüveg, tintatartó és a halálhírét közreadó korabeli újságok igyekeznek megidézni az autentikus hangulatot. A televízióban az RTV archív felvételén Tito temetését nézhetjük, a galéria télikertjében pedig akár egy mauzóleumban, fehér koporsóban fekszik az egykori vezető felravatalozott testét ábrázoló bábu. Hogy Tito halálhírét hogyan fogadta a népe, miként gyászolt például a szabadkai polgárság, arról az 1980. május 5-e és 10-e között kitöltött részvétkönyvek tanúskodnak, melyeket a kiállításra látogatók át is lapozhatnak.

Tito kultuszáról, a nagy Jugoszlávia nosztalgikus megidézéséről a művész más aspektusból is reflektál. A Tito születésnapjára rendezett stafétafutás pillanatfelvételeit például sajátos művészi felfogásban — pecsétekkel, kitűzőkkel, vörös csillagokkal — applikálta tele Szombathy, s ezáltal a fotók nemcsak új értelmet nyertek, hanem egyúttal számos értelmezési lehetőséget is nyitottak a befogadó előtt.

De ez a retrospektív kiállítás nem csak Titóról szól! Fontos még kiemelni Szombathy Lenin in Budapest és Bauhaus című konceptuális munkáit is, melyek — csakúgy mint valamennyi, a kiállításon látható műtárgy — szintén a művész éles kritikai megnyilatkozásainak leképezései, mivel az alkotó ezeket az akciókat fotódokumentáció révén örökítette meg. De említhetnénk még a Jugoszlávia dekonstrukciója című kollázsmunkáit, a Zászlók 1., 2. című akciókat, a 36 fixatives című fotósorozatot, a videofelvételen megtekinthető performance-okat vagy akár a Vajmagy című, a vajdasági magyarságra vonatkozó installációt is.

A kiállítás is tükrözi Szombathynak azt a sajátságát, amely hozzájárult ahhoz, hogy ilyen fontos szerepet töltsön be a kortárs művészetben. Nevezetesen, hogy művészeti íróként kifinomult lényeglátásával és precíz észrevételeivel egyedülálló közvetlenséggel vezeti be olvasóit a posztmodern művészetek szerteágazó világába. Ezt igazolja az a háttérmunka is, amely a különféle tematikák szerint felépített alkotásokat teljesen érthető módon megmagyarázza. A leírások, melyeket a szemlélődő valamennyi térkompozíció mellett el is olvashat, szavatolják, hogy az alkotó nem hagyja értetlenül a tárlatra látogató, kortárs művészeti kérdésekben járatlan befogadót. Aki tehát egy kis szellemi kihívásra vágyik, az bátran látogasson el erre a kiállításra, és tegyen egy lépést a kortárs művészet megértése, befogadása felé.

Szombathy Bálint Hősök voltunk című tárlata ez év végéig látogatható a Képzőművészeti Találkozó Modern Galériájában. 

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..