home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
„Kiszínezném vele az életem”
Tóth Lívia
2020.11.08.
LXXV. évf. 45. szám
„Kiszínezném vele az életem”

Régen a kifestőkönyvek csak a gyermekek szórakoztatására készültek, napjainkban azonban korosztálytól függetlenül óriási divatnak örvendenek. A felnőttszínezők persze sokban különböznek azoktól, amelyeket a legkisebbek elé teszünk, hogy fejlesszük a kézügyességüket és a színérzéküket. Ezek a kifestők ugyanis bonyolult, aprólékosan megrajzolt mintákat, ábrákat tartalmaznak, és alaposan megdolgoztatják a vállalkozó kedvűek fantáziáját, kreativitását. Emellett nyugtató, stresszoldó hatással is bírnak. Legalábbis ezt mondják azok, akik már próbálták.

A felnőtteknek készült színező gondolata a nagy pszichológustól, Carl Jungtól származik, aki önismereti módszerként ajánlotta a kis felületek festegetését, de a műveletnek a mentális egészségre is pozitív hatása van. A felnőttkori színezéssel foglalkozó tanulmányok megállapítják, ez a folyamat segít abban, hogy az alkotók felfedezzék érzéseiket, megvizsgálják érzelmi konfliktusaikat, fejleszti az önismeretet, csökkenti a szorongást és növeli az önbecsülést. Rajzolás közben a jobb agyfélteke dolgozik hangsúlyosabban, a bal pedig, amelyik a racionális, logikus gondolkodásért felelős, kikapcsol. A monoton mozdulatoknak köszönhetően könnyedén elfelejtődnek a napi gondok, és újra megtapasztalhatóak a gyermekkor önfeledt pillanatai. A nosztalgiára vágyóknak mindenképp érdemes kipróbálni, hogy milyen élmény belemerülni a színezésbe.

Oláj Ibolya csókai tanítónő, képzőművész már huzamosabb ideje szervez „színező” összejöveteleket nemcsak Csókán, hanem a környező településeken is. Beszélgetésünk a legutóbbi csoportmunka során készült. A jelen levő hölgyek szorgalmasan „töltögették” az előttük heverő papírlap ábráit, és közben trécseltek is. Családról, eseményekről, ügyes-bajos dolgokról. 

Ibolya szerint a színezés hasznos időtöltés, fejleszti a kreativitást, a szépérzéket, és a nyugtató, jókedvre derítő hatása sem elhanyagolható. Otthon, egyedül is művelhető, nincs időhöz kötve, mindenki addig zsonglőrködik a színes ceruzákkal, ameddig kedve tartja. Ha ráun, abbahagyja és félreteszi, ha ismét igényli ezt a foglalatosságot, előveszi, és ott folytatja, ahol félbehagyta.

— Ez hobbinak sem drága, csak színes ceruza kell hozzá, igaz, nem árt, ha jobb minőségű. Kifestőkönyveket sem muszáj vásárolni, a minták az internetről is kinyomtathatóak. A világhálón ebben a műfajban számos témát találhatunk, mandalákat, virágokat, állatokat, csendéletet, életképeket vagy éppen a közelgő ünnepek kapcsán karácsonyi képeket. Mindenki kedvére válogathat. Én általában azt is ajánlom, hogy amikor befejezték a munkájukat, és elégedettek vele, vágják ki, ragasszák rá fekete vagy bármilyen színű papírra, és kereteztessék be. Ezzel nem csak az otthonunkat díszíthetjük, egyedi ajándéknak is megfelel — mesélte Ibolya. — Szerintem a színezés a kellemetlen dolgokról is eltereli a gondolatokat. Igaz, hogy előre megrajzolt képeket használunk, de mindenkinek a fantáziájára van bízva, milyen színeket választ. Minél gyakorlottabb színező valaki, annál gondosabb tervezés előzi meg a munka megkezdését. Rajzolni sem kell tudni, különösebb kézügyesség sem szükségeltetik hozzá, mégis sikerélmény vár ránk a végén. Mivel a mostani csoportnak több olyan résztvevője van, aki először foglalkozik ezzel a tevékenységgel, tartottam egy rövid színelméleti ismertetőt, elmondtam, melyek az alapszínek, mit mivel lehet keverni, hogyan árnyaljunk, satírozzunk, sötétítsünk, mennyire nyomjuk rá a ceruzát, milyen eredményt kapunk, ha ellazítjuk a kezünket… Mindez fontos ahhoz, hogy megtanuljunk játszani a színekkel. Emellett időnként verseket, történeteket is olvasok foglalkozás közben.

Ibolyától megtudtam, korábban a csókai könyvtárban szervezett ilyen összejöveteleket, majd Tiszaszentmiklóson is kialakult egy állandó csoport, mely kiállításon is bemutatta a munkáit, és pedagógusokkal is dolgozott. Örömmel állapította meg, hogy minden meghirdetett alkalomra vannak jelentkezők, érdeklődők.

A hölgyek kétórányi színezgetés után szedelőzködtek, és elindultak haza, de előzőleg megbeszélték, a következő héten ismét találkoznak.

Vagyis ne csak álmodjunk — Kosztolányi Dezső után szabadon — a színes ceruzákkal, hanem a segítségükkel valóban színezzük is ki az életünket. 

Fényképezte: Tóth Lívia

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..