Nemrég felfedezhettem Csehország szépségeit, és a szervezett buszos kirándulás fakultatív programjait kihasználva Prágán kívül Karlovy Varyba, Český Krumlovba, illetve a német földre lépve Drezdába is ellátogattunk.
Elsőként természetesen Prágába vettük az irányt. Nem győztünk ámulni és bámulni a kiforrott városképen. A szervezők viszont úgy gondolták, hogy ha már közel vagyunk a német határhoz, akkor ugorjunk át Drezdába, lessük meg az ősi szász település csodáit. Az újjászületés hazájában barangoltunk, hiszen a II. világháborúban porig rombolt város a semmiből építette újjá magát. Ez ihlette a neves író, Kurt Vonnegut Az ötös számú vágóhíd című regényét, mivel a szerző hadifogolyként szenvedte el Drezdában a bombázásokat. Az Elba folyó partján elterülő város a diákok körében is közkedvelt, hiszen kedvükre válogathatnak, hogy az Óvárosban vagy az Újvárosban szeretnék-e eltölteni az egyetemistaéveiket. A város feltámadásának jelképe a Frauenkirche, vagyis a kupolás, barokk székesegyház, mely 2005-ben kapta vissza a régi formáját.
Zwinger (a szerző felvételei)
Úgy láttam, nem csak mi gondoltuk úgy, hogy a legtöbb időt a Zwingerben lehet eltölteni. Az 1700-as évek első harmadában felépült múzeum udvarán egy barokk szökőkút található. Az épület homlokzatát királyi jelképek díszítik. Különlegesség a harangtorony, melynek meisseni porcelánból készült harangjain Mozart, Vivaldi és Bach híres dallamai csendülnek fel. Hihetetlen, hogy az angyalok, pontosabban puttócskák milyen sok arca tárult a szemünk elé. Szép és egyúttal mulatságos látvány, ahogy egymás után felsorakoznak az Elba fölött a szobrok. A város terei, utcái ontják magukból a művészetet, érdemes elidőzni az Új mesterek galériájában és a Régi mesterek képgyűjteményénél.
A Semperoper felső része
A jelenlegi, neoreneszánsz stílusú Operaházat (Semperoper) Gottfried Semper udvari építész tervei alapján emelték fel egy korábbi, leégett színházépület helyén az 1870-es években. A világhírű Operaházat ma is a világ legjobbjai között tartják számon, sok rendezvénynek ad otthont. Kegyes volt hozzánk az időjárás, ezért bátran tudtunk nézelődni, barátkozni a várossal, magunkba szívtuk minden életerejét és pompáját.
Karlovy Varyban szinte csak ilyen épületek vannak
Vétek kihagyni a Prágától 130 kilométerre, az ország északnyugati részén található Karlovy Varyt. Csehország legnagyobb gyógyfürdőhelyét az Érchegység, a Császárerdő és a Duppaui-hegység veszi körül. Aki szereti a zöldet és a fák közelségét, annak jó dolga lesz itt, hiszen a várost minden oldalról erdők, parkok övezik. A települést IV. Károly német-római császárról nevezték el, aki az 1370-es években alapította meg a várost. A XVI. század elején Európa első gyógyhelyeként lépett a köztudatba, mára pedig a világ egyik leghíresebb gyógyfürdővárosa, mivel 13 nagyobb és 300 kisebb gyógyvízforrása van.
A párolgó gyógyvízforrás a magasban
Ottjártunkkor lucskos, esős idő volt, így talán még többen kipróbálták a 34 és 73 °C közötti gyógyvizet, mely egy kicsit átmelegítette a testet. Nekem nem volt szerencsés a találkozásom a vízzel, rendkívül savanyúnak éreztem, ezért néhány kortynál többet nem is fogyasztottam belőle, de állítólag nem is szabad sokat, mivel nagyobb mennyiségben hashajtó hatású. A 73 °C-os glaubersós hőforrások adják a hashajtóként használatos karlsbadi sót. A turisták díszes és különböző formájú porceláncsészécskékkel a kezükben fedezik fel a várost, táskájukba süllyesztve a híres cseh gyógynövénylikőrt, a Becherovkát, mely innen származik, mindehhez pedig a tányér nagyságú, ízesített ostyalapot, az úgynevezett Fürdőostyát ropogtatják. Mi valahogy nem követtük ezt a módit, inkább a színes épületek megörökítésére törekedtünk. Volt mit látni, hiszen luxusszállodák és magas, alaposan kidolgozott, különböző színű épületek követték egymást. Úgy érzi magát az ember, mintha járókelő volna egy akvarellfestményen. A város szépségének köszönhetően itt forgatták a Casino Royale-t, a 2006-beli James Bond-filmet, illetve minden évben megrendezik a Kalovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivált, s így már érthető is a településen tapasztalható drágaság, ahol a magunkfajta ember bizonyára csak a kirakatot nézegeti, nem megy be az üzletbe. Ettől függetlenül a város lenyűgözött a sétányával, a színeivel, a görbe mellékutcácskáival, és el sem tudom képzelni, milyen pazar látvány lehet napsütésben. Mindenkinek azt ajánlom, hogy ha Csehországban jár, látogasson el ide.
Antonín Dvořák szobra Karlovy Varyban