Ez az a kérdés, amelyre egyetlen biztos válasz létezik: nem, nem voltak királyok. Legalábbis ez a legkevésbé valószínű. Az viszont mindmáig eldöntetlen, hogy perzsa papok voltak-e, vagy babilóniai csillagászok. Hazájukról sem tudni túl sokat, hiszen jöhettek Arábiából, Mezopotámiából, Babilóniából, de Perzsiából is. A legvalószínűbb, hogy Arábiából érkeztek, hiszen a magukkal hozott ajándékok Arábia termékei. Nevükre egy Párizsban őrzött, VII—VIII. századi kódex alapján következtethetünk, ebben említik őket Bithisarea, Melchior és Gathaspa névvel, ebből keletkezhetett a Boldizsár, Menyhért és Gáspár. Érdekesség, hogy a Bibliában az sem szerepel sehol, hogy hárman voltak: azt említik mindössze, hogy három ajándékot hoztak, ebből sejthető, hogy hárman voltak.

A háromkirályok imádása (Keresztény Múzeum, Athén)

Csupán Máté evangéliumában esik szó róluk, Jézus gyermekségtörténetében. Ő említi meg a napkeleti mágusokat, bölcseket, akik egy csillagot követve a zsidók újszülött királyát keresték Jeruzsálemben, Heródes palotájában. Heródes azzal bocsátotta útnak őket, hogy visszatértük során pontosan számoljanak be neki a kisded Jézus tartózkodási helyéről. A csillag vezette őket tovább, meg is találták az újszülöttet a jászolban, leborulva imádták, ám visszafelé tartva nem tértek be Heródeshez. Álom figyelmeztette őket, és ők más úton indultak vissza hazájukba. Sajnos ez sem gátolta meg Heródest abban, hogy minden két éven aluli gyermeket megölessen Betlehemben és a környékén. Isten azonban nemcsak a napkeleti bölcseket figyelmezteti álomban a kerülőútra, hanem Józsefet is, Jézus gondviselőjét, hogy sietve induljon Egyiptomba, mentse a fiút és annak édesanyját, így idejében elmenekültek Heródes őrült öldöklése elől.

Sandro Botticelli: Háromkirályok imádása

A háromkirályok sok képen, festményen, műalkotáson láthatóak, de a magyar költészetben is számos versben szerepelnek. A legismertebb talán József Attila Betlehemi királyok című költeménye, melyben szintén megjelenik a csillag mint a napkeleti bölcsek vezetője, útmutatója:

„Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!

Három király mi vagyunk.

Lángos csillag állt felettünk,

gyalog jöttünk, mert siettünk,

kis juhocska mondta - biztos

itt lakik a Jézus Krisztus.”

Katona Józsefnél szintén ott a csillag:

„…és íme Betlehem Csillaga

városszéli istállóra mutat

egy mécses világol csak benne

a mindenséget ragyogja be fénye

az ajtón kiáradó fényességre

közel lépnek napkeleti bölcsek

s örömmel látják: kínban és vérben

megszületett az Ember Reménye

gyönyörködnek a gyermek Istenben

szívükből kiárad az öröm

köszöntik a fáradt kismamát

üdvözlégy Mária Istennek Szent Anyja

áldott vagy Te az asszonyok között”

Sarkady Sándor pedig így ír a csillagról mint útmutatóról:

„Csillag fénye, messze fenn,

Mutasd, hol van Betlehem:

Földön, égen mindenek

Dicsérjék a Kisdedet!”

Az utat mutató csillagról egyébként szintén nem sokat tudni: az szinte bizonyos, hogy nem az ábrázolásokon gyakran látható üstökösről lehetett szó. A legreálisabbnak a Szaturnusz és a Jupiter együttállása tűnik, mely rendkívüli fénnyel Kr. e. 6—7-ben volt látható, a Halak csillagjegyben. Jézus születésének valódi időpontja is valószínű, hogy ekkorra tehető.

Diego Velázquez: A háromkirályok imádása

(Forrás: Katolikus.hu, A szentek élete)