Kiáltás a sötétből

Kiáltás a sötétből

Ki gondolta volna, hogy hetilapunk hatvanöt évvel ezelőtti száma a magyar sajtótörténet különleges részévé válik?

Többek között Révész Béla jogtörténész professzor úrnak köszönhetően kiderült, hogy a Hét Nap, vagy más néven a 7 Nap 1952. február 24-ei számában tájékoztatott először részletesen a magyar történelem első úgynevezett „médiahekkjéről”.

Az egykori sajtómanipulációt valójában nemes szándék vezérelte. Elkeseredett magyar emberek próbálták tájékoztatni a világot a szovjet elnyomás borzalmairól. Máig ismeretlen ellenállók a Szabad Nép egyik, 1951. novemberi számába meghamisított oldalpárokat illesztettek be, melyeken orosz nyelven számoltak be a szovjet rémuralomról. A lap hamisított példányait párizsi címekre postázták el, a többi közt Paul de Auer, avagy Auer Pál világhírű nemzetközi jogásznak is. A Steinitz Tibor szerkesztette egykori 7 Nap szolidaritást vállalva (egy kissé meghökkentő módon, kiállva a jugoszláv kommunizmus mellett, egyszersmind elítélve a magyarországi kommunizmust) a magyarországi nemzettársakkal a következőképpen írt az eseményekről:

„Nincs keserűbb sors az elnyomottak sorsánál. Fabatkát sem ér életünk, hiszen a legkisebb ellenállás is az eszmélők vérhullajtásába kerül. És mégis akadnak, akik életük árán mernek szót emelni az eltiprottak és megalázottak nevében. A szavuk sikoltás a sötétből, amelyet meg kell hallania az emberiségnek.

Ilyen sikoltás az az orosz nyelvű felhívás, amelyet az elmúlt év végén a Szabad Nép hasábjain juttatott Párizsba egy bátor csoport. Céljuk az volt, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése elé tárják egy gyarmati sorsba süllyesztett szabadságharcos nép, Magyarország népének kétségbeejtően fájdalmas segélykiáltását. Szeretnénk megszabadulni a szovjet rabigától, amely a nemzeti megsemmisülést jelenti minden általa »támogatott« és »szeretett« népnek.

A fejükkel játszottak ezek az emberek, az új magyar ellenállási mozgalom tagjai, amikor hozzáláttak ennek a Párizsnak szánt felhívásnak kinyomatásához és kijuttatásához az ország határain túlra. Nem volt éppen a legegyszerűbb dolog. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a terv gyakorlati kivitelezése. Pontosan nem is lehet megállapítani, de feltételezhetjük, hogyan történhetett a dolog.

A felhívást kicsempészték az országból, mégpedig a tájékoztatóirodás Magyar Dolgozók Pártja központi sajtószervének segítségével. Jól sejtették, hogy a Magyar Bőripari Dolgozók Szabad Szakszervezetének borítékjába belehelyezett Szabad Nép-et a cenzor meg sem nézi, és jól számítottak: a lap eljutott a címzettekhez.

Hogy is valósulhatott meg ez a bátor tett? Nehezen hihető el ugyanis, hogy abban a nyomdában történhetett a dolog, ahol a Szabad Nép-et szedik, tördelik és nyomják. Túl sok embert kellett volna beavatni ebbe és igen nagy lett volna a veszély, a leleplezés veszélye. Sokkal valószínűbb, hogy titkos nyomdába jutott a lap 1951. november 15-i keltezésű 3-ik oldalának szedése. Ezt egy ember is elvihette ugyanis. Felül Visinszki beszéde volt, amelyet az ENSZ közgyűlésén mondott el. Ez alá négy hasábon láb alatt, Orosz iskola című új rovatként, betördelték pár soros magyarázattal az orosz nyelven írt »Felhívás az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez« című írást, mintha csak a Visinszki beszéde lenne eredetiden. Valószínűleg csak néhány példányt készítettek és ezeket a Szabad Nép két nappal előbb, 1951. november 13-án megjelent számába helyezték el, miután középső oldalát kiszedték. A többi már gyerekjáték volt. A hivatalos szakszervezeti borítékokba helyezett lapokat a határon »teljes bizalommal« útjukra engedték.

A levelek megérkeztek Párizsba, de a címzettek az első napokban nem találtak bennük semmi különöset. Átlapozták, az orosz iskola című új rovat bevezetésén fájdalmasan elmosolyodtak, mint a szovjetizálás térhódításának újabb bizonyítékán — és félretették a lapot. Nem tudni, melyikük vette elő újra és merült bele az új rovat olvasásába, de tény, hogy a felhívást észrevették.

Mit tartalmaz ez a felhívás? Vádiratot a szovjet elnyomók ellen. Megszerkesztői a többi között ezt írják: »Kénytelenek voltunk orosz nyelven kinyomtatni ezt a felhívást, mert ha bármelyik nyugateurópai nyelven íródott volna, a magyar cenzúra nem engedte volna át.

Ez egy kétségbeejtő helyzetbe juttatott nép tagjainak a felhívása, akik tisztában vannak ezen cselekedetük minden következményével; kockára tesszük csoportunk néhány tagjának életét.

A szabad világ előtt ismeretes kell legyen, hogy egy kis csoport szovjetpolgár (még ha legtöbbjük magyar származású is) a szovjet szuronyok segítségével uralomra jutott hazánkban és a fanatikusok hevével Magyarországot lövészárkokkal és aknákkal körülvett börtönné változtatta, ahonnan lehetetlen a szökés. Az országban minden mozgást szigorúan ellenőriznek és senki sem utazhat számos okmány és rendőrségi engedély nélkül, amelyeknek kiadatása a titkosrendőrség jóindulatától függ.

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének tudnia kell azt is, hogy Magyarországot szovjet gyarmattá változtatták és a legkönyörtelenebbül kizsákmányolják. Úgyszintén tudnia kell azt is, hogy a velünk szembeni cselekedet több mint vadállatias, rosszabb mint a rabszolgaság idejében, amikor a rabszolgatartó végső fokon birtokának felvirágoztatásáról is gondoskodott.«

A felhívás így fejeződik be:

»Ezért azzal a szerény kéréssel fordulunk az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez, fáradozzanak a szabadságszerető népek azon, hogy megszabadulhassunk orosz uraink igájától. De mindenekelőtt, kérjük, akadályozzák meg az embertelen, tömeges deportálásokat, mert különben mindazokat, akik gondolkodnak, kiirtják. Ha mi tudjuk, hogy a szabad világ nem feledett és nem is feledhet el bennünket és hogy a civilizált népek előtt ismeretes szenvedő népünk kétségbeejtő helyzete.«

Fájdalommal olvassa az ember ezeket a sorokat, különösen, ha magyar és Jugoszláviában él. Fáj neki, hogy Magyarországból, a magyar népből mindent kifacsarnak a szovjet gyarmatosítók. De ugyanakkor hálás vezetőségünknek, amely felismerve a szovjet imperializmust, bátran szakított az imperialistákkal.”

Címkék: Révész_Béla
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Média rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Kiáltás a sötétből
Média
  • Révész Béla
  • 2017.02.01.
  • LXXII. évfolyam 5. szám
Facebook

Támogatóink